Nemrégiben készült el az a felmérés, amely tíz pénztárból álló minta alapján próbálta a nyugdíjpénztárak gazdálkodását összehasonlítani. Bár a vagyonértékelés szabályainak eltérő volta miatt az értékelés távolról sem tekinthető általánosnak, mégis jellemző képet rajzol a pénztárak által elérhető – tőkemérettől és a vagyonkezelés időtartamától függő – éves bruttó és nettó hozamok közötti szórásról.
Az összehasonlíthatóság érdekében a szakértők a nyugdíjpénztárak portfóliójának tavaly év végi értékének meghatározásához ugyanazt a nettó eszközértékelés-, hozam- és átlagos lekötött tőkeszámítást végezték el. Az eljárás azonban így sem tudta kiszűrni azokat a különbözőségeket, amelyek a pénztárak eltérő befektetési irányelvei vagy az év eleji tőkeméretük miatt álltak fenn. (Emiatt például a pénztárak egy része szerint nem vásárolhatott részvényeket 1995-ben). Az eszközérték-számításnál a periódus utolsó kereskedési napjain kialakult értékpapír-árfolyamok mellett számos egyéb elemet is figyelembe kellett venni. A portfólióban található értékpapírok piaci értékelésekor azok kockázatát ki kellene számítani, és csak ezek számszerűsítése után lehetne az értékpapír pontosabb nettó eszközértékét meghatározni. Jelenleg azonban az állampapír- és részvénybefektetések kockázati elemzése Magyarországon nem kezdődött el, így a számításokhoz szükséges információk sem állnak az értékelők rendelkezésére.
Az elmúlt évben a nyugdíjpénztárak nemcsak azonnali értékpapír-vásárlásokat bonyolítottak le, hanem megjelentek értékpapír-fedezettel kötött hitelügyletek (repok) is, amelyek fedezetéül szolgáló hosszú lejáratú állampapírokra (bankkonszolidációs államkötvényekre) nincsenek nyilvános árfolyamjegyzések. Ezek esetleges kényszerű eladása likvidációs veszteséget okozhat a nyugdíjpénztárak számára. Ezen befektetések esetében tehát már nem kerülhető meg, hogy a vagyonértékelő ne gondoljon a papír likvidációs kockázatának figyelembevételére. A tranzakciók eszközértékelésére ezért a legegyszerűbb megoldást alkalmazták: a repo-ügyletek mögött található tőzsdei árfolyammal nem rendelkező állampapírokat az időarányos felhalmozott kamattal növelt beszerzési áron számították be az eszközértékelés során. (Lásd a grafikonokat.)
A nyugdíjpénztárak bruttó hozamai alatt a vagyonkezelő befektetéseinek és a rendelkezésre bocsátott befizetések különbségét vetítettük a vagyonkezelő rendelkezésére bocsátott átlagos lekötött tőkére, és a hányadosból számítottuk az éves hozam bruttó értékét. A nettó hozam számításánál az évre felszámított vagyonkezelési díjakkal és költségekkel csökkentett értéknövekedést vetítettük az átlagos lekötött tőkére.
A grafikonokból látszik, hogy az elért hozam mértéke arányos mind a vagyonkezelési tevékenység hosszával mind a lekötött tőkének a nagyságával, ami nem is meglepő. A vagyonkezelés korai kezdete különösen sokat tudott javítani egy vagyonkezelő eredményességén, mert áprilistól indulva két periódusban az év végére az állampapírok hozamai közel 5 százalékot estek, bár a havi inflációs ráták is mérséklődtek az év végére.
Az idei év már nem feltétlenül a kizárólagos állampapír éve lesz a nyugdíjpénztáraknak sem. A nyugati befektetők – melyek jelentős része szintén nyugdíjalap – figyelme ismét az úgynevezett fejlődő piacok felé fordul, melynek több oka közt az ezen piacokon elérhető magas növekedési potenciál az egyik legfontosabb. A magyar gazdaság 1995-ös talpraállásával, a kedvező privatizációs bevételekkel megalapozott megnövekedett befektetői kedv jót tett a Budapesti Értéktőzsdének (BÉT). Idei forgalma jelentősen meghaladja a tavalyi mutatókat, az árak jelentősen emelkedtek. A nyugdíjpénztárak ma még természetszerűleg fektetnek állampapírokba, de majd el kell jönnie annak az időnek is, amikor a magyar nyugdíjalapok teremtik meg a nagyobb likviditást és ezáltal az árfolyamok nagyobb stabilitását a BÉT-en. Ez a folyamat éppen most indulhat el. Az állampapírhozamok kevesebb, mint egy év alatt, tavaly nyár óta 10 százalékpontot estek. Idén az ily módon sokkal alacsonyabb állampapír nominálhozamok mellett előreláthatólag az 1994-ben és 1995-ben 6-8 százalékos reálhozamok is jóval alacsonyabbak lesznek, így egy kizárólag állampapírba fektető nyugdíjpénztár idén már – esetleg a tagság érdekeit sértően – túl konzervatív lehet.
