Jelentősen megváltozott a Versenyhivatal megítélése a hazánkba települt multinacionális cégeknél. Legalábbis erre utal az, hogy míg korábban némelyikük értetlenkedő elszenvedője volt egy-egy eljárásnak, addig ma már esetenként maguk keresik sérelmük orvoslását a versenyfelügyeletnél. Az elmúlt években persze nemcsak a hivatal megítélése, hanem a versenykörülmények is átalakultak.
A Gazdasági Versenyhivatal (Vh) elemzése szerint az elmúlt évben a termék- és szolgáltatáspiacok többsége túljutott a piacgazdasági átalakulás fontosabb lépcsőin. Jórészt létrejöttek azok a piaci szerkezetek (üzem- és cégméretek, piaci részesedési arányok), motivációk (megtérülés, részesedés növelése, gazdagodás), amelyek esélyt adnak a cégek számára a nemzetközi versenyképesség eléréséhez, illetve fenntartásához. A hivatal szakemberei úgy látják: a bankok, nagyobb iparvállalatok privatizációjának gyorsulása az egész gazdaság hatékonyságnövelési kényszere szempontjából jelentős. Részben mert e cégek kifogásolható hatékonysága szétsugárzik a gazdaság többi szereplőjére, részben mert az állami beavatkozásra, reorganizációra számítva ez a kör képes elfedni mások rossz hatékonyságát is.
Állami leértékelés
A Vh megállapítása értelmében tovább tart egyfajta sajátos szelekció, mely szerint az állami tulajdon folyamatosan leértékelődik. Ez különösen szembetűnő ott, ahol a piacon magán és állami cégek versenye zajlik. Az elértéktelenedés viszonylag gyors azon állami tulajdonú vállalatoknál, ahol évek óta likviditási gondok jellemzőek, s valami miatt a privatizáció elmaradt. E cégek rendszerint a többletkapacitással bíró szakmákban találhatók, ahol általában az állami tulajdonos nem vállalta ennek reális szintre csökkentését, a vállalatvezetés pedig az eddig el nem következett privatizációban bízott. E várakozás odavezetett, hogy több cég nem tudja már elkerülni a felszámolást.
A tisztességes verseny egyes szakmákban sérül és torzul a feketegazdaság miatt. A Vh-val szemben is van bizonyos elvárás, hogy vegyen részt a feketegazdaság elleni küzdelemben, több piaci szereplő kezdeményezett a hivatalban ilyen ügyben eljárást. A hivatal vezetői azonban arra hívják fel a figyelmet: a versenytörvény alapján nem lehet a feketegazdaság ellen fellépni, az a legális gazdaság törvénye. Eljárási jogosultságuk csak a versenytörvényben tilalmazott magatartással kapcsolatban van, anonim vállalkozó ellen nem lehet vizsgálódni. Gyakran előfordult, hogy legális piaci szereplő ellen kezdeményeztek vizsgálatot a Vh előtt azon a címen: a vám-, adó-, termékfelelősségi vagy más törvény megsértésével a vállalkozó versenyelőnybe került a törvényeket betartókkal szemben. Az ilyen ügyek azonban nem vonhatók ki a konkrétan megsértett törvények eljárás- és szankciórendszere alól, akkor sem, ha egyben versenysérelmet okoznak. A hivatal szerint ezeket a törvényeket kell alkalmassá tenni arra, hogy szankciórendszerükkel elvegyék a törvénysértéssel okozott tisztességtelen versenyelőnyt is.
Barátságtalan bandy
Akadnak azonban olyan esetek is, amikor egy ágazat – nem elsődlegesen versenyjogsérelmen alapuló – generális problémaira igyekszik orvosságot nyújtani a Vh. Ilyen határterület a szesziparban tapasztalható termék-megjelölési és címkehasználati gond. Már 1995-ben is foglalkozott ilyen üggyel a versenyfelügyelet, amikor a Diamark Hongrie Bt.-t eltiltotta Cordonier Napoleon termékén használt címkéjének alkalmazásától, mivel azzal megtévesztette a fogyasztókat. A címkehasználati problémák megoldatlanságát idén is jelezte a versenyhivatali barométer: a Győri Likőrgyár kérelmére indult a Kakukkhegyi Kft. ellen, amely “kommersz bandy” felirattal olyan kommersz brandyt forgalmazott, amelyet a jogszabály szerint már nem lehet. A Vh végül is tisztességtelen piaci magatartás miatt marasztalta el és bírságolta meg a céget, azonban az ügy ismét rávilágított arra, hogy a szeszpiacon forgalomba kerülnek megtévesztő, más céget vagy terméket utánzó, nem világos tartalmú címkék is, és ez a verseny egyik legfontosabb eszközévé vált az elmúlt időszakban az ágazatban.
A Vh összegzése szerint azonban az utóbbi években a tisztességes verseny valódi értékké kezd válni. Az mindenesetre tény, hogy azok a piaci szereplők, akik tartósan építenek a magyar piacra, figyelik versenytársaikat, s ha azt tapasztalják, a versenytörvényt megsértve próbálnak előnyhöz jutni, eljárást kezdeményeznek a hivatalnál. Ezeket az indítványokat szinte minden esetben megalapozottnak találta a hivatal. Alig fordult elő, hogy egy komoly versenytárs csupán a hatósági eljárással akar riválisának kellemetlenségeket okozni. A ritka elutasításra példa a Stollwerck ügye: a multinacionális cég a szintén külföldi tulajdonban lévő vetélytársa, a Győri Keksz ellen kezdeményezett eljárást. A Stollwerck azt sérelmezte: konkurense visszaélve erőfölényével olyan magas árengedményt adott a kereskedőknek háztartási kekszére, hogy azzal versenytársa számára indokolatlanul hátrányos helyzetet teremtett. A Versenyhivatal azonban nem osztotta ezt a vélekedést. A versenybírók szerint a győri cég magatartása nem volt tisztességtelen, sőt: éppen a piacgazdaság igényelte cselekmény, amelyet egy szóval “versenyként” lehet kifejezni. Tavaly olyanra is akadt példa, amikor kis magyar cég szaladt neki a multiknak. Klapka György emlékezetes hagyományos mosópor kezdeményezését azonban nem honorálta a Vh. A Henkel és a Procter and Gamble elleni kérelmét egyaránt elutasította. Klapka cége, a Hagyományos Mosópor Kft. azt sérelmezte, hogy a multik reklámjaikban a hagyományos mosóporral történő összehasonlítással megtévesztik a fogyasztókat, és ez ráadásul hátrányosan érinti a kft. ezen a néven forgalmazni kezdett termékét. A Vh az összehasonlítás elemzésébe már bele sem bocsátkozott határozatában, mivel megállapította: a Hagyományos Mosópor megjelenése után a multik rövid időn belül elhagyták reklámjaikból és csomagolásukról a vitatott kitételt, így nem sértették meg a verseny szabályait.
Korántsem került ki ilyen patyolattisztán a Procter egy másik vitasorozatból. A multinacionális cégek verseny-felügyeleti magatartásának megváltozását legszebben mutató fogkrémháborúban a Colgate-Palmolive és a Procter and Gamble magyar leányvállalata háromszor vitte egymást a Vh színe elé. Mindhárom esetben a konkurens fogkrémreklámjának valamely állítását tartotta megtévesztőnek az eljárást kezdeményező fél. Az ügysorozatot a Colgate indította, ennek nyomán a Versenytanács 20 millióra bírságolta a Proctert. Ezt követően a Procter visszavágott: kérelmére 30 milliós bírsággal sújtották a Colgate-ot. A világcég viszont kiegyenlítette a számlát, hiszen újabb eljárást indítatott konkurense ellen, amiben 10 milliót sóztak a Procter magyar leányvállalatának nyakába. A vita utolsó darabja már 1995-re húzódott át, és jellegében hasonló volt a előzőekhez. Ezúttal a Procter állította fogkréméről, hogy az valamely tulajdonságában jobb a többinél. A reklám szövege szerint a legtöbb fluoridos fogkrémnél a Blend-a-med kétszer több fluoridot épít a fogakba. A Versenytanács korábbi döntéseiben már leszögezte, a hatóanyagok elsőbbségének kérdése nem eldöntött, és ilyen körülmények között a hatékonysági vitát nem engedi versenyjogellenesen felhasználni a hirdetésekben. A versenybírók a legutolsó ügyben sem foglaltak állást a fluorid-beépüléssel kapcsolatos tudományos vitában, kimondták viszont, hogy egy el nem döntött szakmai kérdésben az egyik állítást megtévesztésre alkalmas módon hirdették. A bonyolult többmenetes csata mindenesetre a reklámszövegek finomodásához vezetett.
Új, pozitív tendencia a multik részéről, hogy esetenként az elmarasztalást követően nem fordulnak jogorvoslatért bírósághoz, hanem elismerve a jogsértést befizetik a bírságot. Így tett a dél-afrikai SAB tulajdonában lévő Kőbányai Sörgyár is, amely ellen ugyan külföldi kézben lévő vetélytársa, a Borsodi Sörgyár kezdeményezett eljárást. A Vh elmarasztalta és kétmillió forintra büntette a céget megtévesztésre alkalmas reklámja miatt. A Kőbányai Sörgyár befizette a bírságot, és Dreher sörét módosított reklámmal és címkével hozta forgalomba.
Ennél nagyobb gombócot nyelt le az Unilever, amelyre 30 millió forintos bírságot szabott ki a Versenytanács. A versenybírók úgy ítélték meg: a világcég magyar leányvállalata a Rama-margarin zsírtartalom-csökkentéséről nem tájékoztatta megfelelően a fogyasztókat. Az Unilever a pereskedés helyett szó nélkül fizetett, ezzel egyben bírságbefizetési csúcsot is döntött a Vh történetében.
A nyugtázásnál és végrehajtásnál már csak azt szereti jobban a Versenyhivatal, ha az egymással kapcsolatos problémáikat maguk rendezik a versenytársak. Mind gyakrabban előfordul, hogy a piaci szereplők a szakmai szövetségeik keretében maguk léptek fel az üzleti etika szabályait sértő, félrevezető reklámozással szemben. Több szakma – egyesek az új kamarai szerveződést felhasználva – megalkotta vagy újjáalkotja az etikai kódexeit. Ezek közül nagy nyilvánosságot kaptak például a biztosítók és a cigarettagyártók kódexei, amelyek megalkotásukkor esetenként a törvényalkotás illetve ennek hiánya miatt kialakuló űrt is igyekeztek kitölteni. Ezeknek a szabályoknak a fejlett országokban is komoly szerepe van, egyes szakmákban hatásuk kiemelkedően fontos, mivel a versenytörvényben foglalt rendelkezések nem tudják kellően átfogni a szakma sajátosságait, üzleti koordinációs kereteit.
