Hogyan vonjanak tőlünk minél kevesebb adóelőleget? Milyen módon jutalmazza a cég munkatársait a legkisebb adóteher mellett? Hogyan lesz “ingyenes” a nyelvtanulás? Az egyéni vállalkozóknál milyen költség-elszámolási trükkök a legegyszerűbben megvalósíthatók? – többek között ezen kérdésekre is megadja a választ adótanácsadónk, aki a személyi jövedelemadó-rendszerben néhány adóminimalizálási lehetőségre hívja fel a figyelmet.
Önálló tevékenység keretében szerzett jövedelmek esetén a kifizetőnek – az általános szabályok alapján – 40 százalék adóelőleget kell levonnia, ha a magánszemély nem nyilatkozik, hogy valamilyen arányban költségeket kíván elszámolni. (Nyilatkozat híján a bevételek 90 százalékából kell a 40 százalék adóelőleget levonni.) Bármekkora költség elszámolásáról nyilatkozik is a magánszemély, a kifizetőnek legalább a kifizetett összeg 50 százalékából kell levonnia a 40 százalékos adóelőleget. Ezért a magánszemély olyan trükköt alkalmazhat, hogy minden önálló tevékenységből származó jövedelmével kapcsolatban írásos nyilatkozatot tesz a kifizetőnek: a bevételével szemben 80 százalék költséget kíván elszámolni. Év végén azonban “meggondolja magát” és mégsem érvényesít a bevételeivel szemben költségelszámolást. A törvény nem tiltja, hogy a magánszemély megváltoztassa a korábbi nyilatkozatát, mert csak év végén lát tisztán, és a kifizető sem marasztalható el, amiért a magánszemély nyilatkozata szerint vont le adóelőleget. A költségvetés, vagy az állam helyett viszont év közben a magánszemély használja a le nem vont adóelőleget.
Adómentes – egyebek mellett – a társadalmi szervezettől, az egyháztól évente egy alkalommal kapott, továbbá a vetélkedő és a verseny díjaként kapott tárgyjutalom értékéből az 5000 forintot meg nem haladó összeg, valamint a versenyeken és a vetélkedőkön nyert érmek és trófeák értéke értékhatár nélkül. Mivel nem egymást kizáró esetekről, hanem felsorolásról van szó, egy magánszemély évente a társadalmi szervezettől is, és az egyháztól is kaphat 5-5000 forintot, vagyis összesen 10 000 forintot adómentesen. A cégek, ha valakit el akarnak ismerni úgy, hogy a juttatás ne legyen szja-köteles, vetélkedőt vagy versenyt szerveznek. Ezt szelektív módon úgy lehet megoldani, hogy azokat indítják (1-2 főt) e rendezvényeken, akiket javadalmazni akarnak. A törvény nem írja elő, hogy egy éven belül hány verseny vagy vetélkedő szervezhető. Mivel a versenyeken és vetélkedőkön nyert érmek és trófeák anyaga bármi lehet, az elismerni kívánt kollégának nemesfémből készült trófeát is lehet adni. Ezt a magánszemély – ha éppen nincs rá szüksége – értékesítheti. Az értékesítéskor az ingóság értékesítéséből származó jövedelem – ami 100 ezer forintig adómentes – adózási szabályait kell alkalmazni, ami azt jelenti, hogy az ingóság adóköteles értékrésze után az adó mértéke 10 százalék.
A sportolók 30 napnál hosszabb folyamatos elszállásolása adómentessé tehető, ha a sportolót az olimpiai, világ- vagy európabajnokságra felkészülő válogatott keretbe veszik be. Az adótörvény ugyanis nem maximálja a válogatott keret létszámát.
A nyelvet tanulni kívánó dolgozót a munkáltatója “kötelezi” a munkaköre ellátásához szükséges idegen nyelv elsajátítására. A tandíjat kifizeti a dolgozó helyett, cserében – tanulmányi szerződés keretében – arra kötelezi, hogy meghatározott ideig ne változtasson munkahelyet. A dolgozó részére – s ez nem csak a nyelvtanulásra vonatkozik – kötelezően elrendelt oktatáson, tanfolyamon való részvétel (akár belföldön, akár külföldön) a dolgozó részére nem adóköteles, mivel nem számít bevételnek.
Hasonlóan nem kell a magánszemélynek szja-t fizetnie, ha a munkáltató az általa honorálni kívánt dolgozót külföldre (“üzleti útra”) küldi.
Reprezentáció címén a magánszemélynek adott termék és szolgáltatás értékhatártól függetlenül akkor adómentes, ha a reprezentáció a magánszemély tevékenységének végzésével szoros összefüggésben levő üzleti, hivatali, diplomáciai eseménnyel van kapcsolatban. Ilyen üzleti, vagy hivatali eseményt pedig nem nehéz kitalálni.
A mezőgazdasági tevékenységet végző, tételes költségelszámolást alkalmazó egyéni vállalkozó az adóévben elhatárolt veszteségét az adóév előtti 2 évre visszamenőlegesen is elszámolhatja önellenőrzéssel. Azt a szabályt azonban be kell tartani, hogy az elhatárolt veszteségnél nagyobb összeggel összesen nem csökkenthető az előző két év mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelme. Amennyiben a mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó nem él ezzel a lehetőséggel, vagy a veszteségének csak egy részét számolja el a korábbi 2 év terhére, a megmaradó veszteségrészre az egyéni vállalkozó általános veszteségelhatárolási szabályait alkalmazhatja. A mezőgazdasági termelést folytató egyéni vállalkozónak akkor lehet előnyös ezt a módszert választania a veszteségelhatárolásra, ha pénzügyi finanszírozási vagy likviditási gondjai vannak, ugyanis az önellenőrzés végrehajtása után így az adótúlfizetés miatti adó-visszatérítéshez jut ingyen. Ez adott esetben olcsóbb, mint a felvett hiteleket sújtó bankkamat. Likviditási gond hiányában, ha a mezőgazdasági tevékenységet végző egyéni vállalkozó a jövőben nagyobb jövedelem elérésére számít, nem biztos, hogy érdemes ezt a veszteségelhatárolási módot alkalmaznia. Az előző 2 évben megfizetett adó utólagos visszaigénylése miatt a visszaigényelt összegre a költségvetés nem fizet kamatot, azonban a jövőben – a veszteségelhatárolás miatt – meg nem fizetendő (adó) összeget be lehet fektetni, amely befektetés – ha megfelelő – hozamot biztosít.
Egyéni vállalkozók szívesen alkalmazzák a selejtezés trükköt. Ennek az a lényege, hogy a késztermék előállításához szükséges anyag vagy áru “megromlott”, vagy “tönkrement”, ezért le kell selejtezni. A “szabályszerű” selejtezéssel, mint költséggel a bevételek, s így az adóalap csökkenthető. A “megromlott”, “tönkrement”, s ezért leselejtezett árut a saját háztartásban vagy számla nélküli értékesítéssel szokták hasznosítani.
Főként a lakossági szolgáltatást végzők és a lakosság részére termelő vállalkozók választják előszeretettel azt a megoldást, hogy az értékesítésükről nem adnak számlát. Ehhez ugyanis – a költségvetésen kívül – senkinek sem fűződik érdeke. A megrendelő olcsóbban juthat a termékhez vagy szolgáltatáshoz, az eladó pedig nem fizet – számla hiányában – sem áfá-t, sem szja-t, vagy társasági adót. Ennek az áldatlan – számlaadás nélküli – állapotnak könnyen véget lehetne vetni, ha a termék megvásárlója vagy a szolgáltatás igénybevevője a leszámlázott összegnek legalább egy részével csökkenthetné a személyi jövedelemadó alapját, vagyis érdekeltté válna a számla elkérésében. A költségvetés pedig amit “elvesztene a réven, megnyerhetné a vámon”.
A telephely és lakás műszaki el nem különítése is kiváló lehetőség – a költségek növelésén keresztül – az adó csökkentésére. Ez esetben ugyanis a költségeket valamilyen vetítési alap, például négyzetméterben kifejezett alapterület arányában kell megosztani telephely és magánháztartás költségeire. Mivel törvény nem írja elő, hogy a magánlakás mekkora része lehet telephely, a telephely akár a hasznos alapterület 90 százaléka is lehet. Minden helyiségbe be lehet tenni 1-2 aktát, bizonylatkupacot. Egy dologra érdemes azonban figyelni: a hálószobának használt helyiséget nem célszerű telephelynek minősíteni.
A saját személygépjárművel rendelkező magánszemélyek legkedveltebb – és talán legkifizetődőbb – adókímélési trükkje az útnyilvántartás vezetése. Adómentesen ugyanis meglehetősen szép jövedelemre lehet szert tenni a saját tulajdonú személygépjármű hivatali használata miatti költségtérítés címén. A papír türelmes, útnyilvántartást nem nehéz kreálni. A kilométeróra állásának feljegyeztetése sem akadály, mert azt előbbre lehet állítani, vagy a személygépkocsit év közben le lehet cserélni. A kilométerpénz a kifizetőnek sem rossz, mert kevesebbe kerül neki, mintha bérként, vagy bérjellegű juttatásként, vagy adóköteles természetbeni juttatásként biztosítana a magánszemélynek ugyanakkora jövedelmet.
Az egyéni vállalkozó úgy is csökkenthet szja-alapot, hogy a házastársát alkalmazottként foglalkoztatja. Az “alkalmazottként” foglalkoztatott házastársnak ténylegesen kifizetett munkabér és a munkaviszonyból származó egyéb nem rendszeres jövedelem (például jutalom) a személyi jövedelemadó-alap meghatározásakor költségként figyelembe vehető. Akkor érdemes az egyéni vállalkozónak a házastársát foglalkoztatnia, ha az nem talál munkahelyet vagy nem akar másutt főállásban dolgozni, viszont tb-ellátásra szeretne szert tenni, vagy ha a vállalkozó és a házastársa együttesen ily módon kevesebb adót fizet. Például a vállalkozó enélkül elérné a 48 százalékos kulcsú adósávot.
Az ingó vagyontárgy értékesítéséből származó jövedelem meghatározásakor a bevételekből levonhatók az ingóság megszerzésére fordított összeg és az ezzel összefüggő kiadások (ügynöki jutalék, ügyvédi költség), az értéknövelő beruházások (valaki légkondicionálót, rádiómagnót stb. szereltet a személygépkocsijába és úgy értékesíti), az átruházással kapcsolatos kiadások (hirdetési költségek, közvetítői díj). A költségek azonban akkor vonhatók le a bevételekből, ha azokat a magánszemély más bevételeivel szemben korábban még költségként nem érvényesítette. Ha az ingóság megszerzésére fordított összeg nem állapítható meg vagy ha az átruházott ingóságot a magánszemély korábban ajándéka kapta, akkor az átruházáskor kapott bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek. Ezért az ingóságot értékesítőnek a jövedelem meghatározásakor azt célszerű mérlegelnie, hogy érdemes-e “elveszítenie” a szerzéskori érték meghatározásához szükséges dokumentumokat. Jobban jár például a műtárgyat értékesítő, ha az egy-két évtizeddel korábban kis összegért megszerzett és jó pénzért értékesített műtárgy esetén nem a szerzéskori forgalmi értéket alkalmazza, hanem a bevétel 25 százalékát tekinti jövedelemnek, amiből még további 100 ezer forint adómentes összeget levonhat. A házassági vagyonközösség fennállása alatt és a közös tulajdonban levő ingóság értékesítésekor a házastársak külön-külön vehetik igénybe a 100 ezer forint adómentességet. Így a közös tulajdonú ingóság jövedelméből 200 ezer forint után nem fizetnek együttesen adót. Az ilyen jövedelem adókulcsa 10 százalék és nem összevonandó jövedelem.
SZERKESZTETTE: VERES IBOLYA
