Teljes bevételének több mint egyharmadát köszönheti nemzetközi kapcsolatainak a Matáv. Ezen belül a külföldről Magyarországra kezdeményezett hívásokért, illetve a tranzitforgalomért 1995-ben 11,3 milliárd forintnyi deviza folyt be a cég kasszájába.
Micsinai Tibor, a Matáv nemzetközi osztályának vezetője úgy véli, ez a bevételi arány várhatóan nem változik jelentősen a következő években. Amennyivel fejlődnek a nemzetközi kapcsolatok reálértékben, annyival csökkennek a külföldi hívások tarifái, így végül is az itthoni és a határokon átnyúló összeköttetésekből származó bevételek aránya lényegében változatlan maradhat.
A cég nemzetközi kapcsolatai viszonylag bonyolult rendszert alkotnak. A Matáv földi, vezetékes hálózata például nem automatikusan kötődik a szomszéd országok szolgáltatóinak rendszeréhez. Államközi szerződések szabják meg, hol léphetik át a vezetékek a határt. (A VSAT-összeköttetés – mint versenypiac – egészen más ügy. E szolgáltatást igénybe vevő magáncégek a műholdas szolgáltatókkal kötött szerződésüktől függően építtethetik ki a különböző országokban lévő telephelyeik közötti adat-összeköttetést.)
Keleti kapocs
Az egyes országok közötti forgalom lebonyolításához szükséges technikai hátteret a távközlési társaságok úgynevezett kapacitás-börzéken kötik le. Ezeken az évente kétszer – az USA-ban, illetve Európa valamelyik országában – tartott rendezvényeken az egyes nemzetek távközlési cégei kétoldalúan megállapodnak abban, hogy a következő időszakban mekkora forgalom lebonyolításához rendelik meg a szükséges technikai hátteret. Ezen túl rögzítik azt, is, hogy milyen tranzitútvonalon érik el egymást. (Figyelembe vehetik például, hogy mely országokon keresztül tudják olcsóbban, alacsonyabb tranzittarifát fizetve megoldani átviteli igényüket, melyik útvonal a megbízhatóbb, jobb minőségű stb.) Emellett természetesen lehetőség van konkrét megrendelésekre is. Például a Taszárra telepített IFOR-csapatok igényeinek kielégítéséhez többlet-tranzitkapacitást rendelt és kapott soron kívül a Matáv egyes külföldi társaságoktól.
A szomszédos országok többségénél pillanatnyilag fejlettebb a hazai gerinchálózat, amelyet 3000 kilométernyi optikai kábel és 1800 kilométer digitális mikrohullámú összeköttetés alkot. Ezek a rendszerek biztosítják mind a belföldi, mind a nemzetközi távközlés érrendszerét. A jugoszláv utódállamokat a háború, Romániát, Szlovákiát és Ukrajnát a fejlesztés finanszírozásának nehézségei akadályozták abban, hogy a Matáv mostanra szinte végleges formájában kiépült üvegszálas hálózatának megfelelő csatlakozást hozzanak létre. Románia esetében év végére várható a felzárkózás, de például Ukrajna felé várhatóan még sokáig a határ utáni szakasz jelenti majd az “üveg nyakát” a hívások átbocsátásában.
A Matáv gerinchálózatát hosszú távra, jelentős kapacitástartalékkal tervezték. A legnagyobb ráfordítással a kábelfektetés járt, a földben lévő vezetékek átviteli képessége viszonylag kismértékű többletberuházással bővíthető. A tervezők gondoltak arra, hogy a jelenlegi kábelek kapacitása is elfogyhat egyszer, ezért a kábelek mellé az építéskor üres csöveket is lefektettek, amelybe további optikai kábelt lehet behúzni.
Micsinai Tibor nem lát technikai akadályt a további fejlesztés előtt. Viszont ma már nem az jelenti a problémát, hogy az információ eljusson az egyik pontból a másikba, hanem az, hogy az így továbbított információt milyen módon tudja, illetve akarja az előfizető felhasználni, milyen lehetőségei vannak az így eljuttatott információk tevékenységébe építésére. További kérdés, hogy ezt a szolgáltatást melyik távközlési vagy informatikai cégtől rendelik meg a fogyasztók. A tendenciák szerint a nyereség is fokozatosan eltolódik az informatikai alkalmazások irányába, a “bitszállítás” biztos megélhetést jelentő, de extraprofittal nem kecsegtető alapszolgáltatássá válik. A technika fejlettsége az oka annak is – és ez alátámasztja az előbb mondottakat -, hogy a Matáv a kialakuló erős versenyben nem remélheti bevételeinek jelentős növekedését a tranzitforgalomtól. Két-három évvel ezelőtt a tranzitlehetőségek nagyobbak lettek volna, a magyar hálózat is képes volt az igényeket kielégíteni. Ám ekkor még Magyarországtól keletre a hálózatok nem készültek el. Mára viszont tőlünk északra és délre is kiépültek azok a hálózatok, amelyek versenyt támasztanak. Ezenkívül Európában a legtöbb ország rendelkezik tengerparttal és távközlési kapcsolatai kiépítéséhez előnyben részesíti a tenger alatti vezetékeket. Nem számít, hogy ezek sokkal hosszabb úton juttatják el a hívásokat: a mai technika mellett ettől nem romlik az összeköttetés minősége. Ily módon önmagában a tranzitüzletből való részesedés megtartása is folyamatos erőfeszítéseket igényel, a részesdés növelése pedig korlátozott és csak aktív marketingmunkával lehetséges. Erre jó példa az Osztrák PTT, a Matáv és a Rom Telecom együttműködése. E három cég közösen ajánl tranzitlehetőséget Németország és a Balkán, illetve Törökország között. Az előnyös, hosszú távra szóló szerződésnek nevet is adtak, mégpedig az Orientrans elnevezést. Azonban még ilyen módszerek mellett sem várható – véli Micsinai Tibor -, hogy a Matáv a jövőben megtöbbszörözheti a tranzitkapcsolatokból tervezett évi egymilliárd forintos bevételt.
