ÚJ ADÓ VÁRHATÓ. Az év elején 40 milliárd forint volt az egészségbiztosítási alap hiánya. Behajthatatlan, előteremthetetlen összeg. A hét elejei hírek szerint a PM a mai értelemben vett tb-járulék helyett most úgynevezett egészségbiztosítási adó bevezetését fontolgatja, mondván: az ellátásra mindenki jogosult, függetlenül attól, hogy ki mennyit fizet.
Más elképzelésről is szóltak a hírek. Terítéken az úgynevezett társadalombiztosítási adó terve, amit mindenféle – tehát a jelenleg nem járulékköteles – jövedelem után is fizetni kellene. A PM tehát nem hagyja magát, ám az alapkérdés változatlan: mi lesz az egészségbiztosítás pénztárából hiányzó 40 milliárddal?
AZ ADÓELŐLEG-CSALÁS – mert mi másnak nevezhető az szja-előleg levonása körüli botrány? – eseménysorát és annak részleteit már összegezni sem érdemes. Jól képzett profik – akiknek száma riasztóan fogyatkozik az államigazgatásban – ilyen bakit nem követhetnek el. Elkövették. Illetve: valóban elkövették? Röviddel lapunk zárta előtt nyilatkozott ugyanis az egyik államigazgatási jogász, mondván: a jogállamiság lényegéhez tartozik, hogy a jogszabályokat többféleképpen is értelmezhessék. Következésképpen: a vitathatatlanul túlbonyolított adótáblával s a hozzá kapcsolt előírásokkal és szabályözönnel nem a kormányzati körök, nem a szakapparátusok hibáztak. Kizárólag a munkáltató és persze Mancika, a bérelszámoló, mert képtelen volt az egyébként valóban többféleképpen értelmezhető jogszabályt profi módon alkalmazni. Mindazonáltal – biztos, ami biztos – a jogállamiság állítólagos lényegét nem megkérdőjelezve, a PM külön “irányelvet” adott ki az szja-előleg levonásával kapcsolatban.
ÁLLAMI BEAVATKOZÁST sürget az agrárkamara a sertéspiacon kialakult “zavar” miatt. A kamara állásfoglalása szerint a piaci árak “… az áringadozás középpontjától oly mértékben tértek el, ami már veszélyezteti a termékek keresleti-kínálati egyensúlyát”. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége versenyhivatali vizsgálatot kér. Az FM Agrárrendészeti Hivatalának elnökhelyettese, Botos Károly szerint különösebb beavatkozásra meg nincs szükség, viszont a termelőket nem a mindenáron való sertéstartásra, hanem csakis a minőségi termelésre kell(ene) ösztönözni. De hogyan? Egyelőre nem tudni. Egyelőre csak annyit tudni, hogy nincs szükség évi 10 millió sertésre. Már csak azért sem, mert a feldolgozó-ipari kapacitás legföljebb a felében van kihasználva.
A HÉT NAGY ESEMÉNYE a Magyarország 2000 című konferencia. Ennek kapcsán Berend T. Ivánt idézzük, aki az ország gazdasági felzárkózásának esélyeiről tartott előadást. Hazai szakértők vizsgálódásaira hagyatkozva hangsúlyozta: “… rendkívül nagy hagyományú és értékes munkakultúrák egész sora van eltűnőben, leépülőben Magyarországon: a … kommunikációs felszereléseket gyártó iparok munkaerejük 72 százalékát elveszítették, az orvosi műszerek, precíziós és optikai felszerelések álláshelyei 67 százalékkal csökkentek. Mindez – Berend szerint – azt jelzi, hogy a hosszú távú alkalmazkodási követelmények mércéjével mérve korántsem egyértelműen az új technikai-strukturális igények irányába, hanem sok vonatkozásban ismét hátrafelé menekülve módosulnak a gazdaság szerkezeti jellegzetességei.”
