Az intézményes érdekegyeztetésből kiszorult civilszervezetek egyik legfontosabb feladatuknak azt tartják, hogy betörjenek a hazai lobbypiacra.
Százhetven társadalmi szervezet szerepel az Országgyűlés Országos Érdekképviseleti és Társadalmi Szervezetek jegyzékén, közismertebb nevén a lobby-listán, amelyet az Országgyűlés főtitkára állított össze. A listán lévő egyesületeket, csoportosulásokat a Parlamentben 1995 áprilisa óta működő Civil Iroda informálja a törvényhozási munkáról. Az iroda megalakulásával – amit Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke kezdeményezett – a szervezetek régi vágya teljesült: immár nem érzik úgy, hogy kirekesztik őket a törvénykezési folyamat formálásából. A három éve alakult Társadalmi Kamara (TK) egyik vezetőjétől megtudtuk: az iroda létrehozását csak az első és merőben technikai lépésnek tekintik az intézményes érdekvédelemnek ezt a formáját választó lobbysták.
A lobby-listán szereplő szervezetek betekinthetnek a parlamenti naplókba, a naprakész nyilvántartásokba, a törvényalkotást érintő információs anyagokba, valamint eljuttathatják véleményüket az illetékes parlamenti bizottságnak. A Civil Iroda ma még nem intézményesített érdekérvényesítő szervezet; tevékenysége egyelőre kimerül a civil- és a parlamenti szféra közti közvetítésben.
A továbblépés lehetőségeit a társadalmi szervezetek és az Országgyűlés eltérően ítélik meg. A “civilek” a kétkamarás parlamentben látják a társadalmi érdekek becsatornázásának újabb, ma még kiaknázatlan lehetőségeit, a politika reprezentánsai azonban – a Független Kisgazdapártot és alkalmi szövetségeseit leszámítva – kategorikusan elzárkóznak ettől a forgatókönyvtől, és a társadalmi szervezetekre továbbra is fontos, ám közvetlen hatalommal nem rendelkező csoportosulásokként tekintenek. Az általában helyi és/vagy partikuláris célokért küzdő civilszervezeteknek nincs a kezükben olyan érdekérvényesítő eszköz, amellyel komoly nyomást gyakorolhatnának a hatalomra.
Az intézményes érdekérvényesítés fő csoportjai így várhatóan a jövőben is a lényegesen jobb alkupozícióban lévő szakszervezetek lesznek, amelyek, ha úgy kívánták, rákerülhettek ugyan a lobby-listára, de számukra az Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldala komolyabb érdekérvényesítő lehetőségeket és a politikába való érdemi beleszólást kínál. A civilszerveződések másik nagy csoportja, az egyházak – kevés kivételtől eltekintve – azért nem kérnek a Civil Iroda szolgáltatásaiból, mert nekik megvannak a saját intézményesített csatornáik, például a Művelődési és Közoktatási Minisztérium címzetes államtitkárán keresztül.
A Civil Iroda tehát elsősorban a társadalmi szervezetek, a civil kezdeményezések szervezett formái lobby-tevékenységének nyit (hát)teret. Maga a lobbyzás azonban aligha folyhat csupán a törvény-előkészítési munka utolsó fázisában. A “civilek” a minisztériumokban és a Miniszterelnöki Hivatalban is hiányolják a törvényesített érdekérvényesítést.
A leghatékonyabb lobbyzás természetesen az, ha néhány parlamenti képviselőt vagy pártot megnyernek ügyük képviseletének. A Társadalmi Kamara például 35, különböző frakcióhoz tartozó képviselőt nyert meg magának, akik nyíltan vállalják az olyan civil-törekvések képviseletét, mint a munkanélküliek, a mozgássérültek problémáinak kezelése – mondja Zenovics Zoltán, a TK főtitkára. A civilszervezetek helyi problémákkal és nem országos gondokkal foglalkoznak. További fontos ismérvük, hogy távol tartják magukat a napi pártpolitizálástól – tette hozzá a TK főtitkára, ami azonban nem jelenti azt, hogy ne keresnének kapcsolatokat politikusokkal.
A civilszervezetek támogatása pályázatok útján történik. A Parlament illetékes albizottsága minden évben tavasszal hirdeti ki a pályázatok eredményét. Az összegek odaítélésének kritériumairól nem rendelkezik semmiféle jogszabály. Mint megtudtuk, a legfontosabb feltételnek az számít, hogy a szervezet el tudott-e számolni a korábbi támogatásokkal. Figyelembe veszik természetesen azt is, hogy hány tagja van a csoportosulásnak, és nem utolsósorban azt, ezek eddig milyen munkát végeztek.
Hegedűs Sándor, a Civil Iroda munkatársa szerint a nagyobb civilszervezetek állami támogatása 1995-ben átlagosan 1-2 millió forint körül alakult, s ez az idén nominálisan aligha változik. A csúcsszerveződések ugyanakkor 2 millió 700 ezer forintot kaptak az elmúlt esztendőben. Ezt az összeget – mint Zenkovics Zoltán elmondta – főként szakértői elemzésekre költötték.
