Múlt decemberben született meg ifj. Richter József kisfia, akit felmenői után szintén Józsefnek neveztek el. A most négyhónapos Jocikáról édesapja a Story magazin legújabb számában mesélt.
Egyszer-egyszer már előfordult, hogy pár órára kettesben maradtak kisfiával.
Általában van segítségünk, ha a páromnak, Ludmilának fellépése van, vagy el kell mennie otthonról, esetleg szeretne pihenni egy kicsit. A legtöbbször a nagyszülőkre támaszkodunk, de a cirkuszban is mindig akad valaki, aki vigyáz a fiunkra a műsor alatt. Ha nincs, akkor kénytelen vagyok én megoldani. A legutóbbi ilyen szituáció egészen viccesen sült el… Ludmila elment edzeni, én meg pár órára együtt maradtam Jocikával. És ez egy iszonyú sűrű nap volt, jött az állatorvos, jöttek a munkásemberek, én meg ott álltam a babakocsival, próbáltam intézkedni, és láthatóan mindenki jót derült rajtam
– mondta el az artistaművész, aki saját bevallása szerint egyelőre még csak ismerkedik az apasággal.
A pelenkázást nem vállalja
Éjszakánként ő is gyakran felkel a kicsihez, de a feladatok oroszlánrészét a párja végzi.
Főként Ludmila gondoskodik Jocikáról. Napközben én dolgozom, de esténként igyekszem azért segíteni a kicsi körüli teendőkben. Olyankor együtt fürdetünk, altatunk, és előfordul, hogy együtt éjszakázunk. A fiunk ugyanis nem túl jó alvó, legalább is egyelőre. Csak a pelenkázást nem vállalom. Még egyszer sem tettem tisztába. Cserébe már van közös mutatványunk!
– jelentette ki Richter, aki szerint kicsi kora ellenére fián már most látszik, hogy örökölte a cirkuszi vénát. Már alig várja, hogy a gyerek kicsit nagyobb legyen, és taníthassa őt.
Az interjúból az is kiderül, Jocika „mosolygós, jó kedélyű, kíváncsi, és iszonyatosan akaratos”, és Richter József elmondása szerint el van kényeztetve.
Ha nem az van, amit ő akar, ha csak egy pillanatra megállunk a babakocsival, vagy lerakjuk, azonnal rázendít. Az anyukája persze hamar megtudja nyugtatni. Én a fütyüléssel próbálkozom, mondván, ha a lovak megnyugszanak tőle, hátha ő is. Egyelőre nem vált be…
