A napoknak keretet adó idő kérdése már az őseinknek is sok fejfájást okozhatott, hiszen az ókori Rómában például – Jérôme Carcopino francia történész kutatásai szerint – az volt a szokás, hogy a napfelkelte és a naplemente közti intervallumot 12 egyenlő részre osztották – így nyáron 75 perc, míg télen csupán háromnegyed óra telt el „egy óra alatt”.
Az pedig, hogy egy évben kétszer át kell állítani az órákat – legközelebb október 27-én vasárnap hajnalban – , napjainkban is akár több százmillió ember életét keserítheti meg. Hiszen Európa és Észak-Amerika nagy részén, a világ összesen 70 országában él a szokás, hogy tavasszal a napfényes órák számának meghosszabbítása jegyében egy órát előre, ősszel pedig egyet visszaugrik a pontos idő. Ami az ezeken a helyeken élők bioritmusát nagyon gyakran felborítja.
A nyári időszámítás az utóbbi években annyira megosztó témává vált, hogy az Európai Unió területén is – ahol 1996-ban vezettek be egységes szabályozást a kérdésben – felmerült, hogy végleg megszüntetnék a rendszert, de aztán nem lett semmi az egészből. Szóval az óraátállítás egy ideig még egészen biztosan az életünk kellemetlen velejárója marad. Egy adottság, amit csak megszokni lehet.
Azt viszont már kevesen tudják, hogy a nyári időszámítás – nem túl hosszú, csupán százéves – története gazdasági fegyverként indult még 1916-ban, az első világháború idején. Ekkor a Német Császárság mellett elsőként az Osztrák–Magyar Monarchiában állíttatták át központilag az órákat.
Benjamin Franklin poénjától őfelsége parlamentjéig
A Smithonian Magazine összeállítása szerint sokan vannak, akik tévesen az Egyesült Államok egyik alapítóatyjához, Benjamin Franklinhez kötik a nyári időszámítás bevezetésének gondolatát. Az amerikai államférfi ugyanis francia nagykövetként annyira kiakadt azon, hogy a párizsiak délig alszanak, hogy 1784-ben írt egy olvasói levelet az első francia napilap, a Journal de Paris szerkesztőinek.
Pedig Franklin az órák átállítását nem is említette a szövegben, hanem olyan bizarr ötletekkel állt elő, hogy különadót kellene kivetni azokra, akik sötétítőt tesznek az ablakaikra, és azt is korlátozni kéne, hogy egy család mennyi gyertyát vásárolhat hetente.
Az ötlet valójában nem ekkor, hanem jó száz évvel később született meg, amikor egy rovargyűjtő és csillagászkodó új-zélandi postás, bizonyos George Vernon Hudson a Wellingtoni Filozófiai Társaságnak írt 1895-ös levelében azzal a javaslattal állt elő, hogy szerinte tavasszal két órával előre, télen pedig két órával vissza kellene állítani a pontos időt.
Az új-zélandi ötletgazda elképzeléséből végül nem lett semmi, de egy évtizeddel később, 1907-ben egy William Willett nevű brit építési vállalkozó – aki egyébként a Coldplay frontemberének, Chris Martinnak az ükapja volt – A nappali fény pazarlása címmel kiadott egy röpiratot.
Amiben azt javasolta, hogy áprilisban négy lépésben 80 perccel állítsák előrébb az időt – vasárnaponként 20-20 perccel –, szeptemberben pedig csinálják vissza az egészet. Mert így több millió fontot tudnának évente megspórolni.
Az ötlet annyira megtetszett egyes képviselőknek – többek között a fiatal Winston Churchillnek is –, hogy pár évvel később már a parlament is tárgyalta, azonban az óraátállítást végül csak az ügyért lobbizó Willett 1915-ös halála után egy évvel vezették be az Egyesült Királyságban. De ekkor már háborús kényszerből.
Világháborús újításból lett a hétköznapjaink része
William Willett röpiratának megjelenése után nem sokkal, 1908-ban két, a Felső-tó partján található kanadai kikötővárósban, a ma Thunder Baynek nevezett Port Arthur és Fort William területén is bevezették a nyári időszámítást a History Channel honlapján megjelent cikk szerint. De arra, hogy egyes országok is kipróbálják az új rendszert, egészen az első világháborúig kellett várni.
Azonban az újítást már ekkor sem fogadta kitörő lelkesedés. Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a Magyarország című napilap aznapi számában ezzel a felütéssel kezdődött a másnapi óraátállítást bejelentő hír:
Tessék korábban, kelni! Mindenütt nagyra vannak az új német időszámítás rendjével, amely, mint hivatalosan hirdetik »a nappali világosság jobb és eredményesebb kihasználását célozza«. Ez magyar nyelvre lefordítva körülbelül azt jelenti, hogy hamarább keljünk fel, s egy teljes órával tegyük előbbre a napi dolgainkat. Mert ez így helyes, különösen most, háborús időben.
Az antant országai ennek ellenére úgy válaszoltak, hogy ők is bevezették a nyári időszámítást. Az Egyesült Királyságban például már 1916 májusában elfogadták az erről szóló törvényt, és később más európai országok is átállították az óráikat. De még a világháborúba az utolsó évben csatlakozó Amerikai Egyesült Államokban és a háborúból kimaradó Kanadában is bevezették a háborús óraátállítást.
A farmerek rögtön meg is fúrták
Azonban a nyári időszámításból ekkor még nem lett bevett szokás, hiszen a háború után a legtöbb helyen – így hazánkban sem – tartották meg az új rendszert, és az idő mérése terén is visszaállt minden a régi kerékvágásba. Az Egyesült Államokban például a béke visszatérésével rögtön meg is szűnt a háborús óraátállítás.
A nyári időszámítás annyira népszerűtlen volt, hogy amikor az első világháború alatt kísérleteztünk vele, akkor a kongresszus még a versailles-i békeszerződésé megkötése előtt kénytelen volt elfogadni a visszavonását, hogy elnyomják a mezőgazdasági lobbi lázadását
– mesélte a Time magazinnak a nyári időszámítás történetéről Spring Forward: The Annual Madness of Daylight Saving Time címmel könyvet író Michael Downing.
Az egyetemi tanár egyúttal azt is elmagyarázta a cikkben, hogy a legrutinosabb koránkelőknek számító farmerek a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem voltak oda a nyári időszámításért, hiszen az új rendszerben a napfelkeltétől számítva egy órával kevesebb idejük volt kiszállítani a friss portékáikat a piacokra és a boltokba.
A nyersanyagokkal való spórolás a második világháború idején is fontos szemponttá vált, így ekkoriban ismét visszatértek az első világháború gyakorlatához a legtöbb helyen, ahol korábban is kipróbálták már a nyári időszámítást.
1945 után pedig ismét visszatértek a békeidőben megszokott rendszerhez. Azonban a szakértő szerint a munka utáni plusz egy óra világosság annyira megdobta a fogyasztást, hogy New Yorkban és sok más nagyvárosban, valamint egyes államokban is megtartották a nyári időszámítást, és évente kétszer állították át az órákat.
„A nyári időszámítás alatt a golflabdák eladásai az egekbe szöktek” – mondta Downing. De a kutatásai szerint a baseball szerelmesei is az új rendszer korai támogatóivá váltak, hiszen nekik is nagyon jól jött az a plusz egy óra – iskola vagy munka utáni – világosság nyáron. Illetve voltak olyanok is, akik jó egészségmegőrzési lépésnek tartották a nyári időszámítás használatát azon az alapon, hogy a segítségével az emberek több időt tölthetnek a szabadban.
A nyári időszámítást használó nagyvárosok környezetében található településeken azonban nem állítgatták át az órákat. Az így kialakuló kaotikus helyzetek felszámolására, és természetesen az ebben az időszakban kialakuló energiaválság orvoslására a kongresszusnak végül 1966-ban be kellett vezetnie a nyári időszámítás rendszerét, amihez a tagállamok önkéntes alapon csatlakozhattak.
Azóta az Egyesült Államokban – Arizona és Hawaii államot leszámítva – ugyanúgy bevett gyakorlatnak számít az órák évi kétszeri átállítása, ahogy Európa nagy részén.
A KGST-ben közben elég hamar elővették a gazdasági csodafegyvert
A második világháború után – egészen pontosan 1950-ben – egy pár évre hazánkban is visszatért az idő a régi megszokott kerékvágásba, és kivezették az óraátállítást.
De nem túl sokáig maradtak így a dolgok, hiszen már a Rákosi-korszakban visszatért a nyári időszámítás. 1954-ben egy ötéves szünet után annak a reményében döntött így a Minisztertanács, hogy az új rendszerrel enyhíthetik a munkanapok esti csúcsterhelésekor jelentkező kapacitási nehézségeket. Az így felszabaduló villamosenergiát pedig az alumíniumkohászatban akarták felhasználni az erről szóló határozat szerint.
Azonban az új rendszer nem volt túl hosszúéletű, hiszen 1958-ban a Magyar Államvasutak kérésére megszüntették. A környező országok némelyike ugyanis a háború után visszatért a nyári időszámítás előtti, békeidőben megszokott rendszerhez – ami hatalmas káoszt okozott a vasúti közlekedésben. De aztán az 1960-70-es évek globális energiaválsága természetesen hazánkba is begyűrűzött.
Az idén nálunk is bevezetik a nyári időszámítást. 1980. április 6. és szeptember 28. között. Április 6-án, vasárnap 0 órakor 60 perccel kell előbbre tolni, tehát egy órára igazítani az óra mutatóját, a nyári időszámítás megszűnésekor, szeptember 28-án, vasárnap egy órakor pedig vissza kell igazítani a mutatót 0 órára.
A nyári időszámítás bevezetése is beleilleszkedik azoknak a sokoldalú intézkedéseknek a sorába, amelyeknek célja az ésszerű energiatakarékosság.
– írta az Esti Hírlap 1980 januárjában, amikor az európai országok többségében hasonló megfontolásokból immár békeidőben is bevezették a központi óraátállítást.
A hazai rendszer azóta annyit változott, hogy a nyári időszámítás vége az 1996-os egy európai egységesítés részeként egy hónappal későbbre tolódott. Így idén is október végén, egészen pontosan október 27-én hajnalban kell majd egy órával visszaállítani az időt 3 óráról 2 órára. Mármint abban az esetben, ha az időt is mutató eszköz nem teszi meg ezt magától, mint ahogy arra a mobiltelefonok nagy része képes.
