Számos kutatás bizonyította már, hogy az állatok szőrének érzete oldja az emberekben a szorongást és a stresszt. A simogatás ideiglenesen csökkenti a stresszhormon (kortizol) szintjét a szervezetünkben, miközben olyan neurokémiai koktélt szabadít fel, amely a pozitív érzelmekhez kapcsolódik (többi között endorfint, oxitocint és dopamint). Ezek a hormonok felelősek az emberi agyban a relaxáció, a bizalom és az empátia érzéséért. Fontos megjegyezni, hogy az érintés a bőrben található, nyomásra érzékeny receptorok stimulációja miatt általánosságban véve is kedvező hatású lehet. Az érintés növeli a vérkeringést, javítja az izomtónust, ami hozzájárul a fizikai jóléthez.
A kedvenceinkkel való időtöltés nem csak a jó közérzetért felelős hormonok miatt kedvező hatású, de fiziológiailag is előnyös. Általánosságban elmondható, hogy az állatokkal való rendszeres érintkezés hozzájárul az immunrendszer erősítéséhez, így a betegségek elkerüléséhez. Amikor állatokkal időzünk, lassul a szívverésünk és 10 százalékkal csökken a vérnyomásunk, ami egy nyugodt, relaxált állapotot idéz elő. Egyes kutatások azt is kimutatták, hogy az állattartóknak érzékelhetőbben alacsonyabb a koleszterin és triglicerid-szintje, mint a háziállat nélkül élőknek, ráadásul 30 százalékkal kevesebb az esélyük a szívrohamra, és 40 százalékkal kevesebb eséllyel kapnak stroke-ot.
Ráadásul mindez az állatoknak is kellemes. Egy 2013-as tanulmány mutatott rá, hogy az emlősök agyában van egy simogatásra reagáló neuron. Kísérleti egerek segítségével bizonyították, hogy létezik egy MRGPRB4+ nevű neuron, amely kizárólag a gyengéd simogatást érzékeli. A tudósok mesterségesen előállítottak egy olyan vegyületet, amely ezt a neuront aktiválta, és megtudták, hogy azok az egerek, melyek kaptak a vegyületből, kevésbé voltak stresszesek. Mindebből azt a következtetést vonták le, hogy a simogatás egyszerre nyugtató és kellemes emlőstársaink számára.
Hasonló neuronokkal egyébként az emberek is rendelkeznek a testük hajjal borított felületein, ám az nem világos, hogy az evolúció során miért alakult ki az emlősökben a simogatás élvezete.
Végezetül az állatokkal való időtöltés a lelki jólétünket és a szociális képességeinket is fejlesztheti. Az természetből kiszakított létezés, az elidegenítő, urbanizált környezet számos jelenkori mentális betegség forrása. A jelenségre számos pszichológus felfigyelt már: ezen segítenek a különböző állatasszisztált terápiák, amelyek a motorikus funkciók javítása mellett olyan alapvető kompetenciák fejlesztésére alkalmazhatók, mint az önismeret, a bizalom, az önkontroll és az empátia, miközben az együttműködési és kommunikációs készségek is csiszolhatók.
