Gundel Takács Gáborral a Best legújabb számában jelent meg egy interjú, amiben a tévés egyebek mellett arról beszél, húsz évvel ezelőtt volt egy kis étterme. „De hamar rájöttem, nem ez az én világom. Mégsem bántam meg egy percig sem, hogy belevágtam. Ma már pontosan tudom a helyemet a vendéglátásban, én vendég szeretek lenni” – árulta el.
A Gundel névvel járó örökséggel kapcsolatban így nyilatkozott:
A gyökerek fontosak. Én abból a szempontból is szerencsés vagyok, hogy a felmenőimről nagyon sok dokumentumot őrzök. A családfánk nemcsak született, élt és meghalt emberekből áll, hanem hozzájuk kapcsolódó sztoriból, fotóból, történetből. A szocializmus egyik nagy bűne a sok közül, hogy megölte a családi tradíciókat. Ma már nincs meg az a tudás, ami az ükapámtól a dédapámra, onnan a nagypapámra szállt. Jött az államosítás, Gundel Károlytól elvették az éttermét, az életművét ledarálták, kidobták, kikukázták, mindennek vége lett. Megvakult, Grazban többször műtötték, de hiába. Az ötvenes évek közepén nincstelenként halt meg.
