Lendvai Lillát a pénzügy és a közgazdaságtan sem tudta eltéríteni attól, hogy nagymamája útját járja és 21 évesen a divattal kezdjen el foglalkozni. De amíg a nagyi a hatvanas években az állami OKISZ Laborban dolgozott divattervezőként, addig Lilla a saját útját járva éppen a tömegvásárlás megkerülésével próbálja felhívni arra a figyelmet, hogy van más működő megoldás is. Lilláé a RUHA Recycled Fashion Store.
Persze huszonévesen nem rögtön használtruha-üzlet vállalkozással kezdett. Már pénzügyi tanulmányai közben modell-divat iskolába járt, aztán főképp magazinoknál és tévénél dolgozott. Belelátott a marketingbe is, és rájött, hogy valami zavarja: az, hogy életérzést kell eladni, és folyton a fogyasztásra sarkallják az embereket, azért, hogy jobban érezzék magukat.
Már a Modell Divatiskola elvégzésekor megvolt az ötlete egy olyan nonprofit vállalkozás létrehozására, ami olyan emberekkel foglalkozik, akik nem gondolják, hogy az öltözködés fontos, és akik nem feltétlenül engedhetik meg maguknak, hogy minőségibb ruhákat vásároljanak. „Olyan emberekkel szeretnék foglalkozni, akik nem is sejtik, hogy az öltözködés hozzájárulhat a mentális egészségükhöz is” –magyarázza Lilla, aki először Nagykovácsiban nyitott használtruha üzletet ebben a szellemiségben.
Már akkor tisztán látta, hogy Magyarországon a nők többségének az öltözködés szükséges rossz. Kötelező lépés, amin túl kell esni minden nap. Sőt nagy részüknek szorongást okoz.
Ez azért van – magyarázza a fashion stylist –, mert nem ismerik a testüket, és nincs is idő, energia, akarat ezzel foglalkozni.
Nem merünk újítani, nem merünk vagányak, bátrak lenni, megnézni, mi a nemzetközi trend. A “kevés vagyok” érzése az, ami dominál, és ez adta az egyik motivációt az üzlethez
– mondta Lilla. A másik hajtóerő a fenntarthatóság volt: miért ne lehetne a már egyszer megvásárolt ruhákat olyan rendszerbe helyezni, ahonnan mindenki kiveheti magának azt, amire szüksége van. Egymásra találhat vevő és eladó: előbbinek fekete blézerre van szüksége, utóbbinak van pont olyanja, ami használt ugyan, de szigorú szelekció után került fel Lilláék választékába. A kisléptékű egymás közötti vásárlás koncepciója egyszerű: mindenki kiveszi azt, amire szüksége van.
A fashion stylist azt mondja, sokaknak nehéz másodkézből vásárolni, mert rossz minőségűek a fotók, nincs garancia a minőségre, hogy milyen állapotban van a ruhadarab, van-e rajta rejtett hiba. Ha valaki nem rutinos, sok kockázatot vállal egy ilyen vásárlással. Lilláék ezt akarják kiküszöbölni, mert csak olyan használt ruhákat vesznek meg, válogatnak ki és tesznek fel online elérhetővé, illetve az üzletbe, amelyek minőségi, divat- és értékálló darabok. Nem a hajóval érkezett, felvásárolt százkilós ruhacsomagokból válogatják ki azokat a ruhákat, amiket aztán árulnak. „A cél az, hogy a magunkfajta nők gardróbjából válogassunk, azért, hogy a magunkfajta nők gardróbjába kerüljenek ezek a darabok” – magyarázza a fenntartható körforgás lényegét Lilla.
Nemcsak egy-egy ruhadarabot lehet beszerezni, hanem egy egész gardróbot fel lehet építeni: a legegyszerűbb alapdaraboktól kezdve a legexkluzívabb ruhadarabokig terjed a RUHA választéka.
Az exkluzív szelekciónak is köszönhető, hogy a vásárló nem azt érzi, hogy egy átlagos second-hand üzletben vásárol. Maga az üzlet és a webshop is úgy néz ki, hogy ne azt az érzetet keltse, mintha a vásárló egy “ hagyományos turiban” lenne. Lilla szerint a használtruha-biznisz nagy csorbája a vásárlási élményről való lemondás, ezt akarta elkerülni a RUHA-val a fashion stylist.
Bűntudat nélkül
A RUHÁ-ban nem csak egyszerűen minőségi használt ruhát lehet vásárolni, hanem divattanácsot is lehet kérni és kapni. Öltözködési workshopokat is tartanak, sőt egyéni ajánlatot is lehet kérni egyéni problémákra.
Önismeret és önszeretet nélkül nincs fenntartható divat, csak felesleges vásárlások halmozása
– vallja határozottan Lilla, aki szerint a következő időszak éppen arról szól majd, hogy tudatosabbak legyünk, és rájöjjünk, a féktelen vásárlás hosszú távon már nem lesz opció. Persze a változás lassú, és nem lehet elvárni a társadalomtól, hogy egyszerre több lépést tegyen meg a fenntarthatóságig vezető úton. Az már fejlődés, ha úgy választunk magunknak ruhát a fast-fashion márkák közül, hogy anyaga, szabása hosszabb távon tartósabb, így könnyebben gazdát cserélhet és hosszabb távon másokat is kiszolgálhat. Innen kezdődik a változás a gondolkodásban, de a változás lépéseit nem szabad bűntudattal keverve elérni. Lilla szerint a fenntartható marketing éppen arra a rossz érzés könnyítésére épít, ami miatt pályája elején viszolygott: ha valami baj van velünk, vegyünk valamit, hogy jobban érezzük magunkat.
„Mi nem arra építünk, hogy ez mennyire olcsó, vagy hogy érezd magad rosszul, ha máshol vásárolsz. Nem is arra ösztökélünk, hogy akkor vásárolj, ha rossz a kedved” – mondja Lilla, aki hisz abban, hogy hosszú távon egy újfajta, körforgásos gazdaságon alapuló, nem a rossz érzésre építő vállalkozás új típusú jelenlétet tud hozni a divatba, és reméli, ehhez egyre többen csatlakoznak.
A Nagykovácsi-Szentendre-tengely
A RUHA koncepciója a helyszínében is különleges. Lendvai Lilla meggyőződése, hogy van helyük a kisvárosokban a kisebb üzleteknek, ezért amikor Nagykovácsiban élt, ott nyitotta meg először az üzletét. Amikor pedig a Dunakanyarba költözött, a RUHÁT is átpozícionálta oda, és ma már Szentendrén várja a vásárlókat – de csak pénteken és szombaton, mert Lilláék inkább az online kereskedésre helyezik a hangsúlyt.
Hisz a kisebb közösségekben, a Budapest-központúságban viszont nem. „Nem kell, hogy minden a fővárosban történjen. Aki ellátogat a szentendrei üzletbe, az egy külön program és élmény” – mondja Lilla, akinek családja mellett nem is lenne kapacitása még Budapestre is bejárnia, ezt az időt inkább gyerekére fordítja.
Így az üzlet elsősorban webshopként működik, ami nemcsak neki mint vállalkozónak előnyös, hanem a vevőknek is.
Az online-nal kinyitjuk az ablakot arra, hogy a márkákhoz bárki hozzáférjen olyan áron, mintha a fast fashionben venne új darabot. Nálunk például magyar tervezői darabot annyiért lehet kapni, mint fast fashionben egy új ruhát
– magyarázza Lilla, aki belátja, ez nem a legolcsóbb kategória, mégis így közép-alsó kategóriás áron lehet magas minőségű cuccokhoz jutni.
Noha Lendvai Lilla rengeteg energiát és gondolatiságot ad bele bizniszébe, az csak az örök második helyen állhat: az első pozíciót kisfia foglalja el. Azt mondja, anyaként vállalkozni kicsit más, mert el kell fogadnia, hogy nem tud 150 százalékosan teljesíteni. Bele kell kalkulálni, hogy a szülőség korlátokat szab, de erre is van elképzelése: nem szabad túlstresszelni vagy bűntudattal csinálni a vállalkozást, mert úgy semmi értelme.
