A divattrendek minden évszakban, sőt, némi túlzással minden héten változnak: különböző stílusú, hosszúságú, szabású, vagy épp megjelenésű darabok válnak népszerűvé, a gyártók pedig sorra adják ki az újabb és újabb termékeiket, alkalmazkodva a változásokhoz, vagy épp diktálva azokat.
Vannak azonban olyan divatházak, illetve gyártók is, amik egy-egy munkájukkal nem a futószalagon készülő ruhák, cipők, vagy épp kiegészítők közt, hanem azoktól távol maradva célozzák meg a piacot. Ennek az egyik módja a különböző művészeti alkotások átemelése, vagy azok inspirációs forrásként való használata – az elmúlt évtizedekben számos cég lépett erre az útra, most ezek közül mutatjuk be a legjobbakat.
Yves Saint Laurent (1936-2008) Piet Mondrian-kollekciója (1912-1994) 1965-ben szántotta fel a kifutókat: a mintázatukban a holland zseni munkáit mutató, bő, A-vonalú ruhák a Vogue címlapján váltak igazán ismertté, és azóta is gyakran feltűnnek.
A milánói gyökerű Dolce & Gabbana ennél évszázadokkal messzebbre ment vissza az időben, hiszen a 2012-es őszi kollekcióban az olasz barokk építszet, illetve a flamand festészet felé is tettek egy főhajtást: az európai művészetnek jókora lökést adó Peter Paul Rubens (1577-1640) több munkájának hatása is egyértelműen látszik. A XIII. Lajos feleségeként Franciaország királynéjává vált Ausztriai Annát mutató munkáinak egyikéről például számos részlet visszaköszön:
Hasonló utat járt be a Valentino is, ami Párizsban 2016-ban a művészettörténet talán legtöbbet vitatott személye, a Szépművészeti Múzeumban épp egy átfogó kiállítással bemutatkozó Hieronymus Bosch (1450 körül-1516) munkáihoz nyúlt vissza – a számtalan szimbólummal és apró részlettel dolgozó festő karaktereit Pierpaolo Piccioli ültette át a kifutóra, almazöld, halvány rózsaszín, illetve leheletnyi kék kíséretében, némi hetvenes évek-hangulatot is csempészve a végeredménybe:
Nem csak a festészet, de az építészet is példa lehet: az 1995 óta ruhatervezéssel foglalkozó Hegedűs Zsanett (AIAIÉ) 2014-ben, a vancouveri dizájnhéten debütált kollekciója, a SHADOWGRAPH a harmincas és negyvenes évek legismertebb magyar fotósai, André Kertész és Munkácsi Márton mellett az európai Bauhaus egyik oszlopává vált Moholy-Nagy László munkásságából, illetve a hazai két világháború közti építészetből is merített – így kerülhetett például ruhára a Fischer József egyik legismertebb alkotása, a Szépvölgyi úti Zentay-villát (1935) az utca felől mutató korabeli fotó:
Amikor a divatmárka támogat művészeket az alkotásban
A művészet, illetve a divatcégek közti együttműködésekre napjainkban is találunk példát. A legtöbb esetben a divat használja fel a művészek alkotásait, de a fordítottjára is látunk példát, amikor egy divatmárka dönt úgy, hogy a művészt támogatja. Ilyen történt a Converse esetében is, a cipőmárka elhozta ugyanis Budapest szívébe az Oázist. Az Oázis keretében három, a cég All Star-programjában részt vevő alkotó, a tetoválóművész Pólus Fanni, a divattervező és vizuális művész Poprádi Flóra, illetve a fotós-operatőr Matthias Ulz monumentális montázzsal borítottak be egy teljes épületet. A közös munkát a nemzetközileg is elismert trash-művész, Sinkovics Ede segítette.
Feltörekvő fiatal tehetségek 10 napig összezárva, a Király utca 11. szám alatt található, elhagyatott épület udvarán készítettek használt molinókból, épülethálókból, valamint a bulinegyedben eldobált kupakokból és üres üvegekből egyedi montázsokat. A régi falrészeket beborító alkotások a Gozsdu udvar szomszédságát színesítik egy ingyenesen látogatható kiállítás keretében.
A hulladékból létrehozott művészeti alkotások egész nyáron szabadon látogathatók Budapesten a Király utca 11. szám alatt, a K11 művelődési központ udvarában.
