Élet-Stílus

Nem szégyen a külön hálószoba, ha jól akarunk aludni

Felfokozott, modern életformánk egyik hátránya, hogy egyre többen panaszkodnak alvászavarokra. Ennek egyik formája, ha úgy érezzük, hogy párunk miatt nem tudunk megfelelően aludni. De vajon megsínyli-e a kapcsolat, ha például külön hálószobában alszunk? Tényleg pihentetőbb a külön alvás?

Az alvás elengedhetetlenül fontos az egészségünk érdekében: többek között a koncentrálóképesség, az érzelmi kiegyensúlyozottság és a frissesség is csak akkor működik, ha eleget és jól alszunk. Ha belegondolunk, hogy életünk csaknem felét alvással töltjük, rájöhetünk, hogy egyáltalán nem mindegy hogyan, milyen minőségben alszunk.

Amíg az extrém alvászavarok, ha úgy tetszik, az orvosilag elismert betegségek, igen sokfélék lehetnek, „a párkapcsolati alvászavarok” viszonylag egyszerűek. Valamiért úgy gondoljuk, hogy a párunktól nem tudunk pihentetően aludni. Azaz nincsen különösebb lelki problémánk vagy betegségünk, egyszerűen csak úgy érezzük, a párunk jelenléte az oka annak, hogy nyugtalanabbul alszunk.

A dilemma ilyenkor általában az, hogy aludjunk-e külön, vagy nem. Meglepő lehet, de alváskutatók szerint a külön alvás pihentetőbb, és ennek valószínűleg semmi köze a szerelemhez, az együttéléshez.

Egyedül aludni ugyanis sokkal természetesebb, mint valakivel. Biológiailag az ember úgy van felépítve, hogy a pihentető alváshoz egyedüllét és megfelelő körülmények kellenek.

Nem rendelkezünk olyan képességekkel, mint például a lovak, akik állva is tudnak aludni, hiszen az egyensúlyközpontjuk alvás közben is működik. Ráadásul a közös ágyban háló párok 50 százalékkal több zavaró tényezővel számolhatnak egy-egy éjszaka során.

Extrém esetekben – például rendkívüli horkolás vagy tartósan eltérő munkarend – valószínűleg nincs más választás, mint a külön alvás. A külön hálószoba ugyanakkor külön szokásokat is jelent.  Viszont egy olyan ember számára, aki eleve alvászavarokkal küszködik, annak a közös elalvási rituálé szinten tartó lehet. Ennek megszűntével akár teljesen szét is csúszhat, és végeredményben még rosszabbul aludhat a külön hálószobában, mint a párjával együtt.

Tény, hogy az együtt alvás megerősíti a két fél közötti kapcsolatot és érzelmi kötődést.

De ha esetleg külön alszunk, az még nem jelenti a kapcsolat végét. Ugyanakkor az is igaz, hogy aki kialvatlan, az valószínűleg kevésbé jön ki jól élettársával, de nem feltétlenül azért, mert nem szereti. A kialvatlanság mindkettőjüknek rossz, ezért érdemes közös akarattal változtatni az alvási szokásokon, megbeszélve a dolgokat egymással.

Bár önmagában a külön alvástól nem feltétlenül romlik az intimitás, a külön alvás felgyorsíthatja a párok érzelmi és egyéb válságát, már ha éppen ebben vannak. Ugyanakkor a külön hálószobának – tisztán alvási szempontból vizsgálva – számos előnye van. A szeparált, nyugodt környezet biztonságérzetet teremt. Nincs, aki horkoljon, rémálomból ébredve üvöltsön, vagy fültövön vágjon könyökkel. Ettől még ugyanúgy lehet egymásnak jóéjtpuszit adni, megmaradhat az intimitás.

Akárhogy döntsenek a felek, mindig tartsák szem előtt:

egy házasságot nem a közös ágy tart össze, hanem a közös élmények, egymás tisztelete, szeretete

az, hogy együtt tartunk közösen kitűzött céljaink felé és támogatjuk egymást a saját célok elérésében. Ha a jó alvás a tét, ez talán menni fog külön hálószobában is.

Szponzorált tartalom

A cikk megjelenését a Phytotec Hungária, a Sedacur forte forgalmazója támogatta.

Fotó: Thinkstock

Ajánlott videó

Olvasói sztorik