Feltételezem, a sci-fi, fantasy iránti érdeklődése nem új keletű.
Naná, hogy nem. Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjain nőttem fel, az irodalom érettségin A Gyűrűk Uráról beszéltem, amikor szabadon választható témát húztam — volt is szemöldök-húzogatás a bizottságban. Szerkesztőként viszont újdonság volt ez a munka, korábban sosem voltam szerző sci-fi vagy fantasy témákban, már ha eltekintünk attól, hogy az ember 18 éves korában AD&D-mesélő volt, és persze a gyerekek esti meséjénél is alkotóként kell a fantázia világában elmerülni. Ismerek jó néhány fantasztikus univerzumot, de tegyük hozzá, hogy jelen esetben ezek a világok csak apropók voltak, amiken keresztül be tudtuk mutatni az olvasónak az elitoktatást vagy akár a bullying témakörét.
Amikor korábban olvasta, nézte ezeket a műveket, már bevillantak az oktatással kapcsolatos párhuzamok?
Nem, az ilyesmit mindig pusztán szórakoztató célzattal fogyasztottam, ahogy mindenki más is. Ahhoz, hogy elkezdjek töprengeni ezeken a hasonlóságokon, kellett Tóth Csabának a sci-fi és a politika kapcsolatát feszegető kötete, A sci-fi politológiája, ami ennek a könyvnek az egyik az előzménye (a sorozat része még a Fantasztikus világok című gyűjtemény is – a szerk.). Sokkoló volt, amikor a könyve tudatosította bennem, hogy a mindannyiunk által szeretett és tisztelt Jedi-tanács tulajdonképpen egy katonai junta, és azért vannak eléggé rohadék dolgai. Emiatt elkezdtem agyalni, hogy a fantasztikus világokban miként jelennek meg a pedagógiai kérdések.
És mire jutott?
Például elgondolkodtam, hogy vajon melyikünk íratná be a gyerekét egy olyan iskolába, amelyiknek a játszóterén van egy fa, ami megeszi a gyerekeket. Vagy ahol elsősként meg lehet tanulni kinyitni egy ajtót, ami mögött egy háromfejű kutya van, amelyik ugyancsak meg akarja zabálni a diákokat, a játszótér melletti erdőben pedig kétméteres pókok élnek, akik a változatosság kedvéért szintén hasonlóra törekszenek.
Az oké, hogy senki nem járatná a kölkét a Roxfortba, de gyerekként azért mindenki kicsit akarna oda járni, nem?
Hogyne, az ember tízévesen mindenáron varázsolni akarna, dementorokkal való esetleges találkozás árán is. Szerencsére a gyerek szülei nem engednék, hogy beiratkozzon.
Egyetemi oktatóként beemelhetőek a fantáziavilágok a pedagógiai képzésbe?
Sok minden remekül használható az órákon a Harry Potterben felbukkanó pedagógusszerepektől a Stephen King-féle Az-ban megjelenő bullyingig, ahol tipikus amerikai zaklatotti szerepeket láthatunk, például az új gyerek, a zsidó, a fekete, a szemüveges. A valóságban nyilván nem pont így zajlanak ezek a dolgok, de ezeken a példákon keresztül sok minden világossá válik a hallgatók számára. És igény is van az ilyesmire. Egyszer megnéztem egy trónok harcás jogi elemzést, tömve volt az előadóterem, ami azért nem sok egyetemi előadásra igaz sajnos.
Bemutatható a kötet általános és a középiskolásoknak? Olyan problémákkal foglalkozik, amiknek bőven van helye egy osztályfőnöki órán.
Pontosan ez a szándékunk, illetve felfrissíteni a módszertani bázist, hiszen kicsit kiégés ellen is jó. A bullying témáját a Harry Potteren vagy az Az-on keresztül tökéletesen lehet illusztrálni egy osztályfőnökin. Ráadásul szaktárgyi órákon is bevethető lenne ez a terület, mondjuk egy történelemórán Spárta kapcsán felhozni a Csillagközi inváziót. Biztos, hogy a diákok erre nyitottak lennének, hiszen a Star Warsra és a Trónok harcára vannak rákattanva. Természetesen nem helyettesítheti a klasszikus témákat, de bevezetésnek, kedvcsinálónak több mint alkalmas.
Elég lenne levetíteni a diákoknak a filmeket?
Nem lehet itt megállni, ha már bemutatunk egy iskolai zaklatásos történetet, akkor utána bullying-ellenes beszélgetésnek, felkészítésnek, tréningnek kell következnie. Attól, hogy megnézel egy filmet, még nem leszel jobb ember. Szülőként is fontos, hogy egy-egy film után reflektáljon is rá, hogy tudod, kisfiam, a másikat bántani nem szép dolog. Ha elmagyarázod, az már ad neki valami erkölcsi tartalmat. Ha viszont azt néz, amit csak akar, és nem is beszélitek át, akkor egy olyan téves kép is összeállhat az agyában, hogy azok érvényesülnek a világban, akik rugdossák a másikat. Egy 6-7 évesnek már el lehet magyarázni, hogy Luke Skywalker jó, egy 15 évesnek pedig már azt is érdemes elmondani, hogy amúgy a Luke által lemészárolt rohamosztagosokat is várta valaki haza. Ha épp nem klónok voltak.
A szamuráj szellemiséggel, az európai lovagi kultúrával hasonlóságot mutató, de még a zen-buddhizmussal is összefüggésbe hozható Jedi Rend tanulmányozása nem férne bele a hit- és erkölcstan oktatásába?
De, az erkölcstanba simán beleférhetne, épp úgy, mint a Star Trek erkölcs- és személyiségfejlesztő no-win helyzeteinek* elemzése is. Egy teljes erkölcstan-kurzust persze nem lehetne kiváltani vele, de arra tökéletes lenne, hogy egy érdekes tanóra kedvéért a tanárok példákat hozzanak fel ezekből az univerzumokból. A hittant viszont nehezen tudnám összekötni ezekkel a történetekkel.
Ha csak nem az Indiana Jones-féle Frigyládával.
Jogos, azzal mondjuk össze lehetne. Az első részben a zsidó vallási hagyományok, a másodikban némi keleti beütés, a harmadikban a kereszténység érhető tetten. Nem, a negyedik rész nem szcientológia, hanem vacak.
Régi vita világszerte és Magyarországon is, hogy érdemes-e betenni a kötelező irodalmak közé népszerű tudományos-fantasztikus vagy fantasy alkotásokat. Másképp mondva: van-e értelme lecserélni a Kőszívű embert egy Harry Potterre.
Tanítok Komáromban is, ahol érthető okokból komoly Jókai-kultusz van, ott is szoktam ezzel provokálni. Szerintem a Harry Potter ne legyen kötelező olvasmány, mert a kötelezőség miatt megutálhatja a gyerek. Viszont lehessen választani sok könyv közül a Harry Pottert, ahogy a Kőszívűt is. Miről szól a Kőszívű ember fiai? Önfeláldozás, szerelem, barátság, hazaszeretet. Ez utóbbi kivételével mindezeket megtaláljuk a Harry Potterben is. Vegyük észre, hogy a Jókai-mű esetében egy 150 évvel ezelőtti nyelvezettel, mondatszerkezettel, témával, történettel rendelkező műről beszélünk, ahol az volt az izgalmas, hogy Baradlay Ödönt farkasok kergették. De ma már legfeljebb az lenne izgalmas, ha vérfarkasok kergetnék. Másik világban élünk. Véletlenül sem arra akarok utalni, hogy eltüntetném Jókait a magyar irodalmi kánonból, csak arra, hogy lehessen választani ezt is és azt is.
A fejezeteket olvasva hányszor jutott eszébe a mai magyar oktatás állapota?
Sok az áthallás, a szerzők bele is tettek egy-két utalást, például amikor az Így neveld a sárkányodat vagy a Star Trek volt a téma. Némi malíciával azt is mondhatnám, hogy
Minden pedagógiai probléma megjeleníthető fantasy alkotáson keresztül? Mi a helyzet például a szegregációval?
Arra remek példa az X-men. Ami azért is érdekes világ, mert nem csak jókra és rosszakra osztható. Ott van Magneto világképe, ami valahol érthető, de ettől még nem elfogadható.
Ő ugye a zsidó ember, akinek a háborúban a szeme láttára megölik az anyját, ekkor jönnek elő a mutánsképességei, amiért utána még egész életében pluszban üldözik.
Igen, de közben azt is mondja, hogy a mutánsok felsőbbrendűek. Tehát ez egy kifordított helyzet, ami nagyszerűen bemutatja, hogy a világ nem fekete-fehér.
És azt is, hogy pusztán a múltad még nem jogosít fel arra, hogy rádobj valakire egy stadiont. De hol jelenik meg benne a szegregáció?
A mutánsiskolában. Bármennyire is azt hirdeti Xavier professzor, hogy mutánsok és emberek éljenek együtt, ez az intézmény kifejezetten szegregált, hiszen azt hirdeti, hogy ide csak azok jöhetnek, akiknek villog a szemük, kék a fejük és hasonlók. De ha már az elitnevelésről beszélünk, fontos megemlítenem, hogy a kötet címe utalás Polgár László Nevelj zsenit! könyvére. Ő ugye a Polgár-lányok apukája, akinek a módszerei elég sok vitát váltottak ki. Nevelt három világklasszist, viszont felmerült, hogy cserébe a lányoknak volt-e gyermekkora. És ez ma rendkívül fontos és aktuális kérdéseket feszeget. Siker vagy boldogság? Ma már nem tudsz úgy világelső lenni, ha végképp ki nem zsigereled magad. Vajon nem rendszerszintű probléma ez? Olyan sokan vagyunk már a sárgolyón, hogy ha nagyon ki akarsz tűnni, akkor meg kell, hogy foszd magad a boldogságtól, a normalitástól…
Önmagadtól?
Így van. Önmagadtól.
