Pár hónappal ezelőtt megismerkedtem valakivel. Randizgatunk, feljárunk egymáshoz, jól érzem magam vele, már túl vagyunk a szerelmi vallomáson is, ő tette meg először. El tudnám képzelni, hogy több is legyen köztünk, de egyik nap arra lettem figyelmes, hogy amikor besétáltam a szobába, gyorsan elrakta a telefonját, úgy viselkedett, mint akit rajtakaptak valamin. Nem szóltam, úgy tettem, mintha semmi nem történt volna. Másnap, miután elköszöntünk, felhívtam egy barátnőmet és megkértem, hogy segítsen megnézni, fent van-e a társkeresőn. Megtalálta, kettőn is. Nem tudom, bízhatok-e benne, egyáltalán elmondjam-e neki, amit tudok. Szembesítsem? De akkor én leszek a szemét, aki nyomozott utána. Szakítsak vele valami hülye okra hivatkozva? Szeretem őt, szeretném ezt a kapcsolatot, de nem minden áron.
A levelet Gréta nevű olvasónk küldte nekünk, a fő kérdése az, hogy mit tegyen, ha már párkapcsolatban van, de a másik még mindig keresgél a neten.
Mit lehet tenni?
A bizalom nem olyan dolog, amit csak úgy oda lehet adni valakinek, mint egy ruhadarabot. Azért tenni kell, arra vigyázni kell, nem szabad csak úgy eljátszani. Az őszinte beszélgetés sajnos kihagyhatatlan, egyértelmű, hogy ha nem is szembesítés formájában, de valahogyan beszélni kell arról, hogy a partner valamilyen oknál fogva nyitott másokra is. Elképzelhető, hogy az érzelmei valóban őszinték és mélyek, hogy ő is szeretné ezt a kapcsolatot, csak egyáltalán nem gondolt abba bele, hogy ez azzal jár, hogy törölnie kellene magát a társkeresőkről. Az elköteleződés a gond, vagyis az, hogy olvasónk részéről ez megvan, de a partner részéről kétséges. A beszélgetést mindenképpen célszerű megejteni, olyan kérdésekkel indítsunk például, hogy monogám-e, hisz-e a monogámiában. Ezt követhetik a további kérdések, hogy mennyire nyitott jelenleg másokra. Elképzelhető, hogy csak nézelődik és semmit sem csinál a társkeresőn, de az is lehetséges, hogy azok közé tartozik, akik azt lesik, jön-e jobb lehetőség.
A párkapcsolatban jelei is lehetnek annak, ha az egyik fél nem akar elköteleződni. Ha nem esik szó a közeli jövőről, nincsenek közös tervek csak maximum egy-két hétre előre, ha valamelyik fél nem őszinte, ha az egyik felet nem igazán érdekli, hogy a partnernek mik a szükségletei érzelmileg. Ha csak a testiség a fő mozgatórugója a kapcsolatnak, és ha hiányzik a tisztelet is, akkor gyanakodhatunk arra, hogy ennél több nem lesz. Jó jel, ha mindkét fél beszél az érzéseiről, ha őszintén elmondják, mit éreznek egymás iránt. A kölcsönös szerelmi vallomás erre utal, lehetséges, hogy a partner egyszerűen nem elég érett a hosszú távú párkapcsolatra, de korábban azt gondolta, az.
A párkapcsolatok kezdeti, rózsaszín felhős időszakának végével, amikor a kapcsolat picit lecsendesik és egyre inkább láthatóvá válik mindenki hibája, vannak, akik szedik a sátorfájukat és odébb állnak. Sokan képtelenek az elköteleződésre, folyamatosan azt az érzést keresik, amit a párkapcsolat első időszakában élhetnek meg. Ez egyfajta kötődési zavarra utal, ebben az időszakban tolódhat el a kapcsolat egy se vele, se nélküle irányba, amikor ugyan valami összetartja a párt, de együtt képtelenek működni. Az egészséges párkapcsolatban mindkét fél tisztában van a hűség és az elköteleződés fogalmával — a hűség ugye mindenkinek mást jelent, ezért is érdemes leülni és átbeszélni, mi fér bele a párkapcsolatba és mi nem fér bele.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
