Ha cuki szőrmókról van szó, vadabbak és kegyetlenebbek, mint a kölykét óvó anyatigris. Többet tudnak, mint egy állatorvos-professzor, és kiszagolják a legapróbb gonoszságot is, ami lehet, hogy a fejedben még meg sem fordult, de a lelked mélyén biztosan ott van. Ezt a leckét tanulták meg Preininger Tamásék nem sokkal az után, hogy létrehozták a Kutyapecér nevű kutyatárskeresőjüket. Vagy kutyás társkeresőjüket. Árnyalatnyinak tűnik a különbség a két kifejezés között, de mint látni fogjuk, igen mély szakadék húzódik közöttük.
Mielőtt valaki félreértené, szeretnénk leszögezni, hogy fentebb nem az állatbarátok táborának minden tagját, hanem csak egy szűkebb rétegét állt szándékunkban kikarikírozni. Azokat, akik gyűlölettől fűtve rohanták le a Kutyapecér Facebook-oldalát. Azokat, akik rögtön éhesen, fázva, boldogtalanul kóborgó, vagy túlzsúfolt menhelyeken nyomorgó, kitett kiskutyák tömegeit vizionálták az utcákra, miután Preininger Tamás arról beszélt az RTL Klub reggeli műsorában, hogy a Kutyapecér arra is jó, hogy ha valaki szaporítani szeretné kedvencét, akkor könnyen találjon fajtatársra.
„A műsorban sajnos a szűk időkeret miatt nem tudtam mindenről beszélni, amiről szerettem volna, így valóban úgy tűnhetett, mintha a felelőtlen kutyaszaporítás megkönnyítését céloztuk volna meg, pedig nem erről van szó. Szerettem volna kitérni az ivartalanítás fontosságára, csak nem volt rá lehetőség.”
Ahogy a Kutyapecér működtetői számítottak rá, a tévés szereplés meghozta számukra az ismertséget, csak a reakciók nem pont olyanok voltak, mint amilyeneket szerettek volna. Negatív, sok esetben gyűlölködő, trágárságtól sem mentes kommentek árasztották el a Facebook-oldalukat.
„Először nagyon meglepődtünk, de aztán vettük a lapot. A puszta rosszindulatra nem lehet, és nem is kell reagálni, de éreztük, hogy van mit átgondolni a koncepción. Nem lehet minket, illetve egy új kezdeményezést felelőssé tenni egy több évtized alatt kialakult helyzetért, de semmiképpen sem szeretnénk rontani rajta. Ezért döntöttünk úgy, hogy a pároztatást nem csak, hogy nem támogatjuk az oldalon, de kifejezetten tiltjuk, amennyire tőlünk telik. Ez azt jelenti, hogy ha egy tagról valaki jelenti, hogy ilyen szándékkal keres meg másokat, akkor annak megszüntetjük a regisztrációját.”
De nem épp a lényeg fog így elveszni? A Kutyapecér különlegességét állítása szerint épp az adja, hogy a gazdik helyett a kutyákat helyezi a középpontba. A kutyás társkeresők általában arra jók, hogy a gazdik találjanak egymásra, akár sétapartnert, akár ennél sokkal közelebbi kapcsolatot keresnek. Tamás azt mondja, az alapvető cél semmit sem változott, hiszen az a közösségépítés lenne.
„Az egész úgy kezdődött, hogy a barátom, kollégám havanese kutyájánál komoly viselkedési zavarok jelentkeztek, pedig előtte nagyon nyugodt és barátságos volt. Gondoltuk, hogy talán pár kellene neki, vagy el kéne vinnünk ivartalaníttatni, de bizonytalanok voltunk. Elkezdtünk kutatni az interneten, hátha rájövünk, mi a legjobb megoldás, de nagyon sok különböző, sok esetben egymásnak ellentmondó információt találtunk. Az jutott eszünkbe, jó lenne, ha tudnánk más gazdikkal beszélni a dologról, de nincs olyan oldal az interneten, ahol kutyafajtákra szűrve lehetne gazdikat találni, akiktől tanácsot lehetne kérni. Pedig rengeteg fajtafüggő kérdés merül fel, például, hogy szabad-e bizonyos kutyákat kint teleltetni, vagy ha lakásban tartják őket, kell-e rájuk ruhát adni a hidegben, melyek azok a szobanövények, amiket, ha megrágcsálnak, megmérgezi őket, mivel a legérdemesebb etetni őket, és még sorolhatnám. A Facebookon van néhány, bizonyos kutyafajták köré szerveződő oldal, de koránt sincs mindegyikre. Aztán vannak a tenyésztői oldalak, ahol meg hiányzik a közvetlenség. Egy olyan oldalt akartunk létrehozni, amilyet mi is szívesen használtunk volna, de nem találtuk meg sehol.”
Bár a Kutyapecér indulása nem úgy zajlott, ahogy az ötletgazdák elképzelték, Tamás szerint soha nem volt olyan pillanat, amikor úgy gondolták, hogy inkább feladják, és mindent törölnek.
„Ketten csináljuk az oldalt, és szerencsére úgy alakult, hogy különböző pillanatokban jutottunk el a mélypontra, így az egyikünk mindig tudott segíteni a másiknak. Rájöttünk, hogy ha ekkora figyelem összpontosul ránk, még akkor is, ha jórészt negatív, az azt jelenti, hogy az alapgondolatunk jó volt. Ez tényleg egy olyan terület, ami nagyon sokakat érdekel. A mocskolódáson kívül kaptunk nagyon sok építő kritikát is, tele remek ötletekkel és javaslatokkal. Egy idő után úgy kezdtük kezelni a helyzetet, mintha végeztünk volna egy közvélemény-kutatást, aminek az eredményei mentén elkezdhetünk fejlődni.
Egyet sajnálok igazán, hogy nagyon csúnyán támadták azt az állatorvos ismerősünket is, aki szívességből vállalta, hogy szakmailag lektorálja az oldalra felkerülő információkat és cikkeket. Mindehhez a nevét is adta, úgyhogy sok troll kezdett el vele személyeskedni. Jellemző egyébként, hogy amikor felajánlottam, hogy az oldalon ingyen felületet biztosítok minden releváns információnak, ami arról szól, hogy emberek milyen szörnyűségeket követnek az állatok ellen, néma csend volt a válasz, amiből szerintem az látszik, hogy sokakat tényleg csak az motivál, hogy levezethessék valahol az indulataikat.
Az építő visszajelzésekből kiindulva több irányban kezdtünk el fejleszteni. Lesz például gazdikereső szolgáltatásunk, ahová majd menhelyektől is várni fogjuk a kutyaprofilokat. Aztán fognak tudni olyanok is regisztrálni, akik még csak szeretnének kutyát. Őket azzal is szeretnénk segíteni, hogy ha még nem tudják pontosan, milyen fajta mellett döntenének, akkor megkaphassanak olyan információkat más gazdiktól, hogy mennyi figyelmet igényel egy bizonyos fajta, nagyjából mennyibe kerül a tartása, és így tovább. Aztán szeretnénk majd teret adni fajtatalálkozók szervezésére, vagy sétapartner keresésre. A hangsúly a közösségépítésen van, amihez nagyon jó alap, ha olyanok kerülnek kapcsolatba egymással, akiknek hasonló kutyáik vannak.
Amikor elkezdtük, arra gondoltunk, hogy jó lenne, ha első évben eljutnánk ezer regisztrált tagig. Most valamivel több mint száznál tartunk, de nekik alig harmaduk töltött fel kutyaprofilt is, a többiek egyelőre kivárnak. Valószínűleg szeretnék látni, hogy hová fut ki a dolog, és nincs is ezzel semmi gond. Mi nem sietünk sehová, hiszen az egészet hobbiból csináljuk.”
