Élet-Stílus

Reagan haláláig szenvedett egy tüdejét ért lövéstől

Ifjabb John Warnock Hinckley családja egyáltalán nem arra predesztinálta, hogy fél életét börtönben töltse, sőt. Édesapja többszörös milliomos olajvállalkozó volt, a Vanderbilt Energiatársaság vezetője, társadalmilag elismert, hírneves személy, még egy karitatív szervezet elnöki tisztét is betöltötte. Az ifjú gyermekkorát Texasban töltötte, ahol többféle sportot űzött, zongorázott,  majd a lubbocki Texas Tech Egyetemre felvételizett, de soha nem fejezte be. Mindössze 20 évesen, 1975-ben Los Angelesbe ment, hogy dalszövegíró legyen.

A Taxisofőr ihlette

Nem jött össze, ettől kezdve gyakorlatilag cél nélkül tengett-lengett, haza csak akkor látogatott, ha pénzre volt szüksége. És ekkor, az 1970-es évek vége felé kezdődtek a bajok. Fegyvert vásárolt, lőgyakorlatokon vett részt, nyugtatókat, antidepresszánsokat szedett, és egyre inkább befelé fordult, érzelmei felé.

Az 1976-os Taxisofőr című film ihlette meg, melyben a főhős (Robert de Niro) merényletet követett el egy szenátor ellen, hogy megmentse a Jodie Foster alakította fiatal prostituáltat.

Hinckley a film betege lett, menthetetlenül beleszeretett a színésznőbe. Egyre inkább elborult elméje pedig nem tudta feldolgozni, hogy a nő számára elérhetetlen.

Verseket küldött neki, folyamatosan zaklatta, amikor Foster beiratkozott a Yale Egyetemre, Hinckley is New Havenbe költözött, és követte a nőt, üzeneteket csúsztatott be az ajtaja alatt, telefonon hívogatta.

Végül elhatározta, valamilyen nagy dobással hívja fel magára Jodie Foster figyelmét. Gépeltérítésen, a színésznő szeme láttára elkövetett öngyilkosságon gondolkodott, majd a Taxisofőr hatására az elnök meggyilkolása mellett döntött.

Hat lövés dördült

Egészen mélyen tanulmányozni kezdte a Kennedy-gyilkosságot, először Jimmy Carter elnök, majd az 1981. január 20-án beiktatott Ronald Reagan került célkeresztjébe. Mint ahogy maga Hinckley a titkosszolgálatéba: a Secret Service számára feltűnt, hogy a férfi rendszeresen megjelent Carter, majd Reagan előadókörútjain. Egyszer még őrizetbe is vették illegális fegyvertartásért, végül kiengedték látókörükből.

Hinckley pedig akcióba lépett. Reagan 1981. március 30-án egy szakszervezeti konferencián vett részt, ahonnan a programnak megfelelően fél kettőkor távozott. A várakozó tömeg és fotósok mellett haladt az épülettől a már járó motorral várakozó elnöki konvoj felé, amikor Hinckley elrántotta pisztolyát és hat lövést adott le.

Az első fejen találta James Bradyt, a Fehér Ház sajtófőnökét – nem halt meg, de élete további részét kerekesszékben töltötte, később aktívan bekapcsolódott a fegyvertartási szabályok szigorítása érdekében. A második golyó egy rendőrt talált el, ő teljesen felépült. A harmadik lövés az elnök feje fölött húzott el, a testőrök ekkor már megkezdték az elnök menekítését az autója felé.

A negyedik lövés hason találta az elnököt testével védő Timothy McCarthy titkos ügynököt, később ő is teljesen felépült. Az ötödik a limuzin golyóálló üvegéről pattant vissza, a hatodik viszont az autó oldalán megpattanva Reagan testébe fúródott a bal hónaljánál, kicsivel a szíve előtt állt meg.

Ma mindenki republikánus

Az elnököt azonnal kórházba szállították, ahol lezajlott az azóta világhírűvé vált megjegyzése, majd az egyik demokrata érzelmű orvos válasza:

-Remélem, itt mindenki republikánus!

-Elnök úr, ma mindannyian republikánusok vagyunk!

Súlyos sérülés volt, Ronald Reagan pedig már 70. esztendejét taposta, de nemcsak túlélte, de hihetetlenül hamar talpra is állt: április 11-én visszatért a Fehér Házba. Hivatalosan teljesen felépült, ám közeli ismerősei szerint haláláig szenvedett a sérüléstől.

A merénylő meg sem próbált menekülni. Beszámíthatatlanságra hivatkozva a bíróság felmentette, a St. Elisabeth Kórház elmegyógyintézetébe került, ahonnan 2016-ban engedték ki jó pár megkötéssel.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik