Már óvodás- és iskoláskorban fontos lenne a stresszkezelés – vallja a klinikai szakpszichológus. Bagdy Emőke az InfoRádió Aréna című műsorában most kiemelte, nagyon különleges kultúrában élünk, a racionalitás nagyon nagy hangsúlyt kap az életünkben és háttérbe szorul minden, ami emocionális.
A gyerekeknek olyan kötődésigényük van, amit otthon nem kapnak meg, mert nincs idő semmire. Az a bizonyos minőségi idő, hogy ott vagyok a lelkemmel, a figyelmemmel, a szeretetemmel a gyermek mellett, amikor valóban ő van a középpontban. Nincs idő semmire, a fájdalomra sem: vedd be a gyógyszert, kémiai kényszerzubbony…”.
A professzor már korábban megkongatta a vészharangot amiatt, hogy a magyar agyonstresszelt. Nem a pozitív stressztől, hanem a frusztrált, tehetetlen állapot kínjától, a disstresstől, amely agresszív feszültséget kelt. Lemegyünk saját emberi nívónk alá, és a család már nem tanítja meg a gyereket, hogy miként érezze magát jól a bőrében. Szerint a zaklatott és felgyorsult időben már az óvodások is érzelmi hiányosságokkal küzdenek, szoronganak.
A beiskolázás körül természetes, hogy a váltás félelmekkel jár. Pszichológiai szaknyelven: regresszió történik, azaz visszacsúszás korábbi fejlődési szakaszra. Bekerülnek az iskolába, hiába iskolaérettség, a vizsgálat, látjuk a szorongásos tünetek kialakulását.
Bagdy Emőke szerint nehéz a szemléletformálás, arra lenne szükség, hogy a gyereket saját teljesítménye alapján ítéljék meg, például a testnevelő tanárok. Ha kicsit kövérke, nehezebben mozgó, ügyetlenebb a gyerek, az előírt öt helyett csak három kört tud megfutni, akkor is meg kell dicsérni.
