A magára valamit is adó művelt internetes réteg már hosszú-hosszú évekkel ezelőtt megteremtette önmaga megkerülhetetlen, cáfolhatatlan és nyíltan vállalt szimbólumát: a natgeózást. A natgeózás körülbelül annyit tett: értelmiségi (?) vagyok, nincs tévém, ha mégis úgy alakul, hogy véletlenül a készülék előtt találom magam, akkor csak minőségi műsorokat néz a natgeón. Mindezt olyan felsőbbrendűséggel tálalva, hogy másoknak, akik két brazil szappanopera között tévedtek az információs szupersztrádára egyértelmű legyen, a natgeós sem örül annak, hogy a tévé miatt félbeszakította a kortárs üzbég leszbikus irodalom egyik gyöngyszemét. Rémlik az is, hogy a kilencvenes évek közepén-végén még volt egy-két aktív tagja a szpektrumozósoknak is, ám ők végképp kihaltak.
Nos, én sem tartozom a tévénézők közé, pedig igen ígéretesen indultam. Gyerekkoromban az Ablak és a Sorstársak voltak a kedvenc műsoraim, aztán, ahogy mindenki más, én is Isaurán, a Tövismadarakon, a Dallason és A homok titkain szocializálódtam. Néha megnézem a rádjóújságot, mert nekem az mindig rádjóújság marad, motyogok valamit magam elé, legyintek, és már rég nem jövök zavarba, ha fogalmam sincs, a falunapon melyik tehetségkutató nyolcadik helyezettje lép fel és főleg mivel. Ha eltérő tévénézési szokásaim miatt elveszíteném a családtagjaimmal a kapcsolatot, úgy hallottam, Lilut kell keresni, ő majd a Hármas Üveghegyen túl is megtalálja őket.
A minap azonban ott töltöttem egy délutánt a kanapén, és megtekintettem egy remekműnek mondott alkotást azokból az időkből, mikor a filmek még nem három és fél órások voltak, hanem egy óra harminc percesek. Ennek ellenére a program így is három és fél órás lett, reklámokkal együtt, és én régimódi tévénéző vagyok: amit adnak, végignézem. Ha reklám, azt.
Két dolgot állapítottam meg magamban. Az egyik, hogy a velociraptor még mindig nagyon jól néz ki és rosszindulattal sem lehet rajta fogást találni, a másik pedig az, ha még egy gyógyszerreklámot meglátok, agyfaszt fogok kapni.
Állandóan gyógyszert etetnének velünk, ha lehetne, főétkezések helyett is. Ha nem gyógyszert, vitamint. Mindegy, csak szedjünk be naponta legalább kettőt, de inkább hármat a lágyzselatin kapszulákból, hosszan felszívódó pirulákból, tíz perc alatt ható tablettákból.
Ha fáj, ha nyilall, ha hasogat. Ha bezabáltunk, ha nem ehetnénk meg, ha nem tudunk pukizni, ha megy a hasunk, ha nem tudunk kakálni, ha betegek voltunk és a feleslegesen beszedett antibiotikum után most nincs valami rendben odabent (ld. a szar a gyomrom, basszameg alatt a népszótárban).
A másik nagy terület a meghűlés és nátha esete, mert ha kettőt tüsszentünk, akkor már csak az ibuprofén a mi barátunk. Enyhe torokkaparásra a vény nélkül kapható, antibiotikum tartalmú csodaszer a megoldás. De legjobb, ha mindenből beveszünk egy kicsit, mert akkor egy hét múlva tényleg olyan lesz a gyomrunk, mint a klozet, és akkor lehet szedni a fent felsoroltakat egyszerre.
Ha véletlenül nem vagyunk taknyosak és nem zabálunk ész nélkül, akkor szedjünk vitaminokat. Meg nyomelemeket. Meg ásványi anyagokat. Ezeket is válogatás nélkül. Jó, hát prosztamolúnót nőknek azért nem kell, de tudják mit? Kábé hasonló, mint a tökmagolaj, tán így még olcsóbban is jönnek ki, szóval nyeljék csak, bő vízzel, nagypapára is ráfér a terhesvitamin, szegény annyit gyengélkedett már az ősszel is. Persze meg is kell magyarázni, hogy miért költsünk sokezer forintot a semmire, ezért szigorú tekintetű, fehér köpenyes komoly nők és férfiak artikulálják bele a hülye fejünkbe a képernyőről, hogy megnövekedett vitaminszükséglet meg hogy az immunrendszer támogatása és hogy a szervezet védekezőképessége. És ez csak kicsit nevetségesebb, mint a Grabovoj-számok hívei, meg azok, akik hasonló áltudományos eredményekre és soha nem publikált kutatási eredményekre támaszkodva próbálják meg bebizonyítani, hogy melyik eltitkolt anyag vagy növény a rák ellenszere.
Persze a vitaminok után kiáltó szervezetünk és családunk egészsége hívószó máshol is, hálás téma ez a téli hónapokban, a szájápoló balzsam tesztek már amúgy is kínosak, most az okos és határozott nő a célközönség, aki tudja, mit akar. Akkor akarjon egészséges lenni és ennek érdekében sok vitamint enni, de rémisszük meg, hogy januárban nincs mit.
Nehéz elképzelnem, hogy a szervezetem megsínyli a téli hónapokat, mikor roskadásig tele a polc sütőtökkel, fekete- és jégcsap retekkel, savanyú káposztával, sokfajta almával, körtével, kapható egész télen zeller és paszternák, vehetünk édesköményt és gyömbért, de most már nem csak karácsony előtt van banán és déligyümölcs, hanem egész évben. Ehetünk annyi citrusfélét, amennyi belénk fér. Ott a sok egzotikus gyümölcs: van licsi, olcsó a datolyaszilva és mangót is vehetünk. Ráadásul tele a fagyasztónk is a tavaszi-nyári zöldségekkel, gyümölcsökkel, nagyanyáinknak meg csak a savanyítás és a dunszt jutott.
Egy szó mint száz, a Jurassic Park sosem volt jó film és ne hagyják magukat hülyíteni. Chemtrail-elmélettel se, de ne higgyék el a szemüveges színésznőnek, aki orvost alakít a reklámban, hogy azt a vény nélkülit feltétlenül meg kell venni. Egyenek inkább mézes fokhagymát meg zelleres édeskömény salátát. C-vitamint meg por alakban, a gyógyszertárból vegyenek fillérekért, aszkorbinsav néven, késhegynyi belőle körülbelül nyolcszáz miligramm.
