Élet-Stílus

Segítség, megcsal a párom!

Olvasónk írta, kiderült, hogy párja megcsalta őt. Teljesen elkeseredett, úgy érzi vége mindennek, a kapcsolatnak lőttek. Az elkeseredettség érzése teljesen természetes, ellenben a tapasztalat azt mutatja, hogy több pár sikeresen túljut a megcsalás helyzetén és jobb “ minőségű” kapcsolatban élnek aztán együtt tovább. Levelében magát hibáztatja, azt írja “biztos jobbat talált nálam a párom”.

Először is szögezzük le mi is az a megcsalás. Páronként eltérő lehet mit tekintünk megcsalásnak és a definíció,  (ha lenne) valahogy így hangzana: hűtlenség, vagy megcsalás az, amit a párok tagjai hűtlenségként élnek meg. TEHÁT: Van olyan kapcsolat, ahol egy csók belefér, létezik másik a kapcsolat, ahol szorosabbak a határok. Azt, hogy ez meddig szól a kiegyensúlyozott  partnerkapcsolatról, korábbi cikkünkben fejtettük ki.

Akkor kezdjük:

Vegyük a sokak számára ismert nézetet miszerint, ha Józsi megcsalja Marit, akkor Józsi egy utolsó szemétláda, aki mindenért hibás és különben is “hogy tehette ezt? “ Neki kell vezekelnie. És ójjaj, szegény Mari már megint ezt történt vele.” Vagyis: itt egy áldozat és bűnös felállást látunk, amiben Józsi tehet róla, hogy a kapcsolat így alakult.

Pszichológusként másként nézünk a megcsalásra.

Korábbi írásomban szó esett már a családterápiás rendszerszemléletről, aminek a lényege, hogy minden családban vagy párkapcsolatban kialakul egy egyensúly, amit mindenki igyekszik fenntartani. Az egyensúly kialakításában a család vagy pár összes tagja  részt vesz, mindenki hat mindenkire. http://24.hu/2015/10/16/ha-egy-parkapcsolatban-problemak-vannak/

Ami a megcsalás mögött lehet…

Amikor megkeres minket egy pár, akinél hűtlenség történt, az első dolog, amit igyekszünk tudatosítani bennük, hogy nincs olyan, hogy HIBÁS. A megcsalásra mi pszichológusok tünetként tekintünk és azt segítjük elő, hogyan nézzünk a látható felszín mögé. A megcsalás mindig valamilyen problémát, valamilyen hiányt jelez a kapcsolatban. A megcsalás egy veszteség élmény, bizalom vesztéssel és sok-sok felszínre törő negatív érzéssel jár mindkét fél részéről. Aki kilép a kapcsolatból gyakran bűntudattal reagál, míg a másik fél becsapva érzi magát és gyakori reakció- amit olvasónk is ír-  saját magunk leértékelése.

Mindig érdemesebb az eredeti kapcsolatot nézni,és vizsgálni, mint a külső harmadikra mutogatni, mert ebből tanulhatunk, így fejlődhetünk. A harmadikra mutogatás bár lehet, hogy felszabadító érzés, nem hoz hosszútávú változást és a saját felelősség eltolásáról is tanúskodik. Valóban könnyebb azt mondani, hogy “ Elcsavarta a párom fejét az a céda és olyan kihívó a viselkedése amúgy is. “, mint belegondolni és elgondolkodni azon, ,,mi lehet az én részem, mi okozhatta a rést a kapcsolatunkon, ahova beleillett Julcsi/Peti” .

Nézzük meg mik lehetnek a megcsalás mögött meghúzódó tényezők:

  • intimitás hiány ( nincs egymásra idő, inkább a telefont nyomkodjuk, minthogy beszélgetnénk, vagy simogatnánk egymást )
  • nem látjuk a problémákat, nem vesszük komolyan a másik igényeit
  • önismerethiány ( olyat várunk a másiktól, amit alapvetően magunknak kéne biztosítani saját magunk számára.. “ nem tartom magam szépnek és csinosnak, ezért a páromtól várom el, hogy ezt folyamatosan jelezze nekem” A párunk képtelen a MINDENÜNK lenni. )
  • önbizalom hiány: gyakran azt éljük meg nem vagyunk elég szerethetőek, nem vagyunk megfelelőek a másiknak
  • eltérő igények és ezek fel nem ismerése vagy letagadása
  • a kommunikáció hiánya
  • elhanyagoltság érzés: tartósan nem kapom meg azt, amire vágyom, így tartós hiányérzetem lesz
  • unalmassá válik a másik….Gyakran indokolják a hűtlenséget úgy, hogy “ valami izgalomra vágytam” DE!  biztos, hogy a másik unalmas? Magunkat hogy látjuk a hétköznapokban? Mennyire örömteli az életünk?
  • “többre vágytam”- szintén gyakori indoklás. Lefordítva: többnek szeretném magam  érezni, mint a jelenlegi kapcsolatban. A külső kapcsolat átmeneti önbizalom növekedést hozhat, azonban az alap-konfliktusainkat nem oldják meg.

A tapasztalat azt mutatja, a külső kapcsolat átmenetileg izgalmat, önbizalom növekedést hozhat, azonban a csavar a dologban, hogy az az ember, aki kilép, közben mélységében semmit sem változik. Az alapkonfliktusaink, a saját elakadásaink nem oldódnak meg attól, ha továbbállunk és másban keressük a boldogságot.

Önismeret kérdése az is, hogy lássam, ha sokat gondolok egy férfira/nőre, aki nem a párom, akkor az azt jelzi nekem, valami hiányom lépett fel, valami nem működik a kapcsolatban. Döntés kérdése, hogy tovább ábrándozok, vagy el kezdek tudatosan azzal foglalkozni mi okozhatja bennem, vagy a kapcsolatban a hiányt.

Természetesen létezik helyzet, ahol hiába beszéljük meg, az elválás lesz a célravezető. Ha már mindent megtettünk és megpróbáltunk és ez mégsem hoz változást, lépjünk ki a kapcsolatból.  Rettegni attól, hogy “ jajj egyedül maradok és ó mi lesz és különben sem vagyok már fiatal “  és emiatt kapcsolatban maradni meglehetősen személyiség romboló stratégia.

Általában a megcsalás egyenlő a következő megoldásmóddal: összepakolok, elköltözök, szakítok. Merjünk kilépni a belénk nevelt sémákból, járjuk a saját útunkat függetlenül attól, hogy ki mit gondol a környezetünkben. Csak azért, mert azt tanultam meg, “hogy nekem ebben a helyzetben mit kell éreznem, és hogy kell viselkedjek”, nem kell szakítani. Adjunk magunknak időt, gyászoljuk meg a bizalmat, és ki-ki hozza meg saját döntését a hogyan továbbról.

Amennyiben kérdése merült fel, vagy tanácsra van szüksége: írjon a kuranzsuzsa@empatika.net email címre bátran és válaszolunk!

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik