„Ez egy csodálatos istálló volt” – mondja nevetve a valkói családi ház tulajdonosa a konyhában az abból nyíló, félig berendezett, még festés előtt álló nappalira mutatva. Orbán Orsolya három éve költözött a fővárosból a Gödöllői-domságra három huszonéves fiával. Ketten egészségesek, most munkában vannak. A legidősebb, József – ahogy az anyja hívja: Dzsozi – enyhén értelmi fogyatékos. Mielőtt találkozhatnánk vele, Orsi idézi fel a történetét. 9 évesen elütötte egy autó bicikliúton. 17 év után sem felejti, amikor becsengettek hozzá és a szomszéd kiabált, hogy „gyere, mert meghalt a fiad”!
Fotó: Pál Anna Viktória
„Nem sokat tévedett. Harminckilenc napig volt élet és halál között. Nem nagyon emlékszem arra az időre, csak arra, amikor tizenharmadszor újraélesztették. Önkívületi állapotban ráztam a gyereket. Aztán lenyugtatóztak, két napig csak aludtam.”
József hónapokat töltött a kómaközpontban, anyja pelenkázta, fürdette, azt mondja, megtanult kisszéken aludni. Az az időszak sokszorosan nehéz volt számára.
„Egy másodperc alatt veszítettem el mindent, a fiam, a házat, az életem.”
A baleset utáni helyzetet a férje nem tudta kezelni, elváltak, Orsi egyedül maradt 3 kisfiával, de anyósa vállalta a két gyereket, amíg ő a kórházban volt József mellett. Dolgozni nem tudott, anyagilag is felemésztette a szerencsétlenség.
Felállította a tolószékből
Az anya majd egy évig várt arra, hogy fia magához térjen.
„Azt hittem, ugyanaz a kisfiú ébred fel, aki elaludt. De teljesen más volt, fogalma nem volt, ki vagyok. Azt sem tudta például, mi a kanál, mi célra van. Öt-hat évig újraismerkedtünk. Meg kellett tanítani megint beszélni. 13 évesen még pálcikaembert rajzolgattunk. Azt mondták, az agysérülés miatt járni sem fog tudni, de öt év után úgy hagytuk ott a tolókocsit, hogy a mami félrefordította a kerekét és azt mondta, eltört és nem tud másikat venni.”
Fotó: Pál Anna Viktória
A fiúnak a rövid távú memóriája sérült, reggeli után 10 perccel sem emlékszik, mit evett. Öt évvel a kóma után régi emlékek azonban visszatértek, a baleset előtti perceket például pontosan fel tudja idézni.
Évekig albérletben laktak, aztán hat év pereskedés után kaptak kártérítést, abból Orsi rendezte addigi adósságaikat és vett egy lakást. Pár éve úgy gondolta, a pesti lakótelepi élet helyett jobb lenne Dzsozinak a vidéki levegő, így vette a teljes átépítésre szoruló házat. Lassan haladnak, de azt mondja, megbékélt ezzel, örül, hogy van víz, villany, kályha. Nem panaszkodik nélkülözésről, de kérdések alapján kiderül, például kocsija és mosógépe sincs egy jó ideje.
Halál és pornó a képein
Amikor már megnyugodni látszott a család élete, József 2009-ben epilepsziás lett. Azóta havonta egyszer van nagyobb rohama. A gyógyszer, a jelző kutya és a két testvér segítségével ezt az akadályt is vette Orsi.
2013 szeptemberig értelmi fogyatékosok napközi otthonába járt Dzsozi. Szerette is, barátai voltak, az anya is tudott napi 4 órában dolgozni. Csakhogy az intézmény bezárt, pontosabban öregek otthona lett belőle. A fiút nagyon megviselte ez a változás. A múlt év próbára tette emiatt a családot. Mielőtt ennek a részleteibe avatna Orsi, gyorsan fát dob a tűzre, majd bemegy a szobába és fiával jön vissza.
A világító kék szemű József önállóan jár, csak nagyon lassan. Nem túl bőbeszédű, de válaszol mindenre. Arra a kérdésre, mivel tölti a napjait, gondolkodás nélkül rávágja: unatkozik. Anyja kiegészíti, hogy meglepően jól sakkozik, de nincs kivel. Büszkén mondja, hogy jól is rajzol, de a témáról már feszengve beszél.
„Szinte minden képén áll a saját sírja mellett. Ha nem ezt, akkor szexuális jeleneteket rajzol. Tavaly áprilisban megborult lelkileg. Nehezen viselte, hogy egészséges öccsei barátnőznek, ő viszont nem bulizhat.”
Fotó: Pál Anna Viktória
Tört-zúzott, magát is ütötte és megesett, hogy az anyjára is rátámadt, meg akart halni. Ekkor a kistarcsai pszichiátriától kértek segítséget. Az asszony szerint akkortól minden megváltozott. Tavasztól őszig 4-szer került zártosztályra a fiú.
„Addig legfeljebb Xanaxot kapott, azt is csak időjárás-változáskor, a kórházban viszont szétdrogozták. 3×2 Rivotrilt szedettek vele, ami komoly függősséget okozott.”
A párhetes kórházi kezelések között hazavihette fiát Orsi, de az orvosok azt javasolták, vigye lakóotthonba. Az anya sokáig tiltakozott ez ellen, mert meggyőződése, hogy a sérült gyerek családban fejlődik a legjobban. Talált egy másik magánnapközit. Azt sem bánta, hogy napi 120 kilométert kell autóznia a fiával, mert jól felszerelt intézmény volt, ahol nagyon jó szakemberek dolgoztak, de Dzsozi nem szerette, mert a többiek súlyosabb sérültek voltak, mint ő. Egyre feszültebbé vált. Orsi sem látott ebben a helyzetben más kiutat, mint a lakóotthont, csakhogy az állami intézményekben, a legrövidebb várólistán kétszázadikként szerepel a fiú.
Fotó: Pál Anna Viktória
Elvonási tünetek miatt nem maradhatott
Talált egy magánotthont, aminek a kifizetése erőn felülinek tűnt, de két másik fia segítségével vállalták ezt is. Ott viszont, mindössze egyetlen napot töltött Dzsozi.
„Maga az intézményvezető vitte vissza Kistarcsára, mert azzal fenyegetőzött, hogy törni-zúzni fog, ha nem kapja meg a kórházban megszokott gyógyszereit.”
Este a mentők váratlanul hazavitték a fiút:
„Nem is értesítettek előtte, még jó, hogy otthon voltam. A gyereket leszedálva a kerítés mellé támasztották, amíg én aláírtam, hogy átvettem. Hívtam az ügyeletes orvost, mert sem epilepsziás gyógyszere, sem nyugtatója nem volt otthon, minden a lakóotthonban maradt. Az orvos vitette vissza a kórházba Dzsozit éjszakára.”
Az anya nem tud belenyugodni, hogy múlt április óta ilyet fordult az életük. Szerinte a sok gyógyszer miatt kell újra pelenkázni a fiát. Szerette volna más kórházban kezeltetni Józsefet, de mindenhonnan elutasítják, hogy lakóhely szerint Kistarcsára tartozik.
Fotó: Pál Anna Viktória
“Tudom, mi a vége”
Orsi felhúzza fia pólóját, hogy megmutassa a sebeket, amelyeket akkor szerzett, amikor meggyújtotta magán a ruhát: A kérdésre, miért tette, a fiú rögtön felel:
„Feszültségoldás.”
Az anya gyógyszereket vesz elő, a déli adagot.
„Rivortilból már csak kétszer felet kap, csak este 2-t.”
Dzsozi teát kér, de anyja azt mondja, azt most nem lehet. Vizet ad neki szívószállal.
„Diétáznia kell, mert a sok gyógyszer tönkretette a beleket.”
A napokban voltak a belgyógyászaton emiatt, az erre emlékeztető műanyag azonosítót el is tünteti Orsi:
„Levehetem a karkötődet, megjegyezted már ki vagy?”
Mindketten nevetnek, majd az anya távolabb lép fiától és halkan folytatja:
„Mindenki tudja, ennek mi a vége, nekem azon az úton végig kell menni, amikor elkísérem az utolsóra. És nem akarom, hogy ezt az utat lerövidítsék!”
Fotó: Pál Anna Viktória
