1.) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
A kalandvágy, a bátorság és az ismeretlenbe való fejesugrás életünk sok területén fontos, de a karácsonyi ebéd, ünnepi vacsora összeállításakor ne kövessük el azt a hibát, megreformáljuk a teljes menüsort. Ne az ünnepek alatt akarjunk nagyot villantani! A családtagoknak a rohanó hétköznapok után az olyan apró dolgok is fontosak, biztosak lehetnek abban, hogy „otthon” az aranyló húsleves után milyen főétel következik. Ugyanígy várják azt a ritkán evett ünnepi sütit is, amit csak az anyu/mami tud úgy elkészíteni.
2.) Gyakorlat teszi a mestert
Még a gyakorló háziasszonynak is szüksége van tapasztalatra: ha úgy döntünk, hogy egy teljesen új ételt vagy alapanyagot próbálunk ki, a nagy nap előtt legalább egyszer készítsük el, azaz csináljunk próbafőzést. De inkább kettőt. Akkor is, ha mi vagyunk a pébégázpalackos tűzhely hesztonblúmentálja.
3.) Lassíts!
A nagy, közös ünnepi családi étkezésekben az a jó, ha se eleje–se végük. Az a jó, ha az ebéd még sötétedéskor is tart, előkerülnek az ezerszer hallott történetek, a régi viccek és a nosztalgia. Nincs idegesítőbb, mint egy, a fáradtságtól felpörgött, sopánkodó, mindenkire mindent rátukmáló háziasszony, aki egész idő alatt sipít és sajnáltatja magát: „Jaj,hát ezért dolgoztam, nem esztek semmit!” Hagyjon békén másokat, próbálja meg élvezni az ünnepet és ne az elfogyasztott étel mennyiségével mérje a szeretetet.
4.) Okos enged
Ha a Gyerekek már felnőttek és a három napból csak egyet töltenek Önnél, ne legyen önző, vegye fel a telefont, akármennyire nem állhatja az anyóspajtást vagy azt a másikat, akinél a Gyerekek esznek, egyeztessen menüt, mert nem szerencsés három napig húsleves–székelykáposzta kombón élni. Tudjuk, hogy az Ön paprikás csirkéje jobb, mint az a vékony, étolajon indított borzalom, amit a nászasszony csinál, akkor se keljen versenyre vele, az butaság. A Gyerekeknek majd pakol két ünnep közt a maga isteni csirkéjéből.
5.) Legyen csapatjátékos!
Senki nem tagadja, hogy a karácsony a nagy közös evések ideje. A gyerekek sokszor túlzásba esnek, és persze ki tud ellenállni egy csokimaszatos háromévesnek? Ön. Mert Ön a felnőtt. Tudjon nemet mondani az unokának, vendégkislánynak, -fiúcskának, senkinek nem jó, ha hányással, hasmenéssel, sírással végződik a nap. Tartsa be a szabályokat: ha a lánya, menye azt kérte, a gyerek ma már ne egyen se csokit, se banánt, ne dugdosson titokban még egy-két szaloncukrot vagy kindercsokit, hiszen a kicsi úgy szereti!
6.) …. végül.
Azért ne csak a zabálásról szóljon.