Vér nélkül nincs élet: fontos, hogy az ereken belül maradjon, és ellássa feladatait. Szállítson, védje és táplálja a sejteket, és fenntartsa szervezetünk belső egyensúlyát. Ha áramlása megszűnik vagy elhagyja a testünket, életünk is véget ér.
Hogy ez ne következzen be, a vér lényegében önmagát akadályozza meg a szervezet elhagyásában: ezt a funkcióját hívjuk véralvadásnak. A véralvadás igen bonyolult és komplex folyamat, leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy három, egymást erősítő részfolyamatból áll, amelyek részben egymás után, részben egymás mellett, párhuzamosan zajlanak.
Véralvadás lépésről lépésre
A véralvadás megértésének legegyszerűbb módja, ha végigkövetjük, mi történik, amikor megvágjuk az ujjunkat, és az elkezd vérezni. Ilyenkor tulajdonképpen egy véreret sértünk meg: az felszakad, és a vér elkezd távozni belőle. A károsodott ér ennek megakadályozására elkezd összehúzódni, hogy lassítsa a véráramlást, és így minimálisra csökkentse a vérveszteséget. Eközben egy vérlemezke-dugó képződik. A leginkább sejttöredéknek nevezhető vérlemezkék (trombocyták), melyek a vérplazmában lebegnek, most összegyűlnek a sérülés helyén, és az ereket összehúzó szerotonint bocsátanak ki, ami lassítja a vérzést. Ráadásul egyéb olyan kémiai “hívóanyagot” is felszabadítanak, ami még több trombocytát hív oda. Hamarosan laza vérlemezkedugó zárja el a sebet.
Ha szeretne még többet megtudni, olvassa el a folytatást a Házipatika oldalán.
