Élet-Stílus

Ezért ízetlen a “tartós” paradicsom

A kutatók már régóta próbálták megfejteni, hogy a hosszan elálló paradicsomok miért nem olyan édesek, mint a kertekben termesztett társaik.

A Kalifornia Egyetem növénykutatói a közelmúltban rábukkantak arra a genetikai kapcsolóra, ami a paradicsomon belül állításuk szerint a cukrok termelődéséért felel. A kutatók két fehérjét vizsgáltak, úgynevezett transzkripciós faktorokat (GLK1 és GLK2), amelyek azt ellenőrzik, hogy a növényben valóban termelődjenek a DNS-ében lévő gének által kódolt kloroplasztok. A kloroplasztok felelnek azért, hogy a paradicsomban a napsugár hatására cukrok és más, például a színért felelős vegyületek keletkeznek.

A szupermarketekből ismert nagyüzemi paradicsomfajtákat úgy termesztették, hogy sokáig megőrizzék keménységüket, és egyszerre érjenek be. Ezt azzal tudták elérni, hogy az érési folyamat elején egyből halványzölddé váló, a sötétzöld állapotot kihagyó növényeket vitték tovább a termesztésben.

A tanulmányból kiderült az is, hogy a GLK2 gén természetes módon a sötétzöld paradicsomban fejeződik ki, ez pedig lehetővé teszi a hatékonyabb fotoszintézist. Így az érés elején sötétzöld paradicsomban termelődik több kloroplaszt, segítségével pedig több cukor és más, a növény ízét vagy színét befolyásoló vegyület. A bolti fajták létrehozása közben kikapcsolódott ez a gén, ezért lettek olyanok, amilyennek ismerjük.

A kutatók szerint felfedezésük azért fontos, mert ezáltal a jövőben javulhat a nagyüzemi paradicsomfajták íze.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik