Élet-Stílus

Veszendő értékeink: a türelem

Sári Veronika
Sári Veronika

újságíró. 2011. 04. 13. 16:09

A türelem ritka kincs, vagy ahogy a modern kor sugallja: inkább ostobaság. A cél, hogy minél hamarabb, minél több mindenre tegyünk szert, de vajon hosszú távon jó ez így?
Korábban a témában:

A türelem még mindig rózsát terem vagy csak lemaradást?
Talán nem véletlenül halljuk egyre ritkábban ezt a mondást. Helyette a „most” jelentőségét hangsúlyozzuk. Erőn felül teljesítünk, a mindennapok állandó csatatérré változtak, mindezt egy jobb beosztásért, egy nagyobb autóért, tökéletesebb külsőért. Amint elérjük, nincs megnyugvás, nincs öröm, csak fáradtság, kiüresedettség. Sokan azzal vigasztalják magukat, hogy fiatal éveikben robotolnak, majd boldog békességben, egy vízparton töltik idősebb napjaikat. A bökkenő az, hogy ilyen tempó mellett beelőznek bennünket a fizikális és pszichés megbetegedések, és a fürdőruha mellé pakolhatjuk a szívgyógyszerünket, a szorongásoldót és a savlekötőt is.

Érdemes tehát átgondolnunk, hogy mi az, amire valóban szükségünk van: Mi az, amit a szüleink tiszteletének kivívása motivál, mi az, ami társadalmi nyomásból fakad és mi az, amit mi szeretnénk. Ha ezeket mérlegeltük, vegyük figyelembe teherbírásunkat, korlátainkat is: nagyokat álmodni szép dolog, nagyot zuhanni már kevésbé. Nem árt tehát egy kis önismeret: az a pincérnő, aki nem szívesen foglalkozik emberekkel, gyomorgörccsel indul munkába és már a kávé illatától is felfordul a gyomra, jobb, ha előbb szán magára egy kis időt, hogy átgondolja a helyzetet, majd elkezdi böngészni az álláshirdetéseket.

Ezek szerint várjuk a sült galambot?
Erről szó sincs, a türelem egyáltalán nem jelent passzivitást, inkább a megfelelő időzítésen van a hangsúly. Főként a tapasztalatlan hölgyekre jellemző, hogy karukat összefonva várják a hercegüket, akinek persze csak nem akaródzik jönni… Aki türelmes, él az alkalmakkal, nyitottan szemléli a világot, de nem erőszakol sem magára, sem a másikra semmit. A férfiak egyre gyakrabban panaszkodnak arra, hogy a nők túl rámenősek, agresszívak. Ez a türelem hiányának szomorú példája, nem csoda, hogy utólag mindkét fél kellemetlenül érzi magát, hiszen sem egymással, sem magukkal szemben nem voltak türelmesek, nem tisztelték sem a másik személyét, sem a magukét.

Mindent el kell tűrnünk?
Voltaire szerint „kölcsönösen türelmesnek kell lennünk egymással, hiszen gyarlók vagyunk valamennyien”. Amennyiben a józan ész, a másik megbecsülése vezet bennünket, ezt az állítást elfogadhatjuk. Ám adódnak természetesen kivételek is. Az a férj, aki mindent szó nélkül lenyel a feleségének és magát is inkább már egy papucsállatkának érzi, semmint embernek, az nem türelmes, inkább csak nem mer kiállni a saját vágyaiért, szükségleteiért. Hasonlóképpen, a bántalmazott feleségekben is inkább a félelem, az önbizalom-hiány a kulcstényező. A türelem ennél józanabb, reális szituációkhoz kötött. A türelemnek vannak határai, ám ha mindenre, feltétel nélkül kiterjed, már másról van szó.
A türelem tehát érték, s mint ilyen, segít abban, hogy boldogabbak, elégedettebbek legyünk.

(A téma iránt érdeklődőknek szívesen ajánlom a franciák egyik nagy kedvencét: André Comte-Sponville: Kis könyv a nagy erényekről c. művét.)

Csott Nikoletta
filoterapeuta

AJÁNLOTT LINKEK:

Tudjon meg még többet a szerzőről és a filoterápiáról (filoterapia.hu)

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Fotó: Bielik István / 24.hu
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.