Élet-Stílus

Nem váltja meg a világot a Ska-P a fenékmutogatásával

admin
admin

2010. 08. 12. 09:00

A sziget első napján a Ska-P rögtönzött spanyol nyelvleckével próbálta elmagyarázni a mindenre fogékony közönségnek a fenékmutogatás és a globalizáció elleni harc összefüggéseit. Volt gorillarendőr, rózsaszín ruhás jósné, és persze a végén ismét megmutatták a feneküket.

Őrült performanszokkal, bizarr jelmezekkel és egy kis fenékmutogatással jött el hozzánk újra a baszk Ska-P zenekar. Délután hatkor, bár bemelegítettünk a Toy Dollsal, azért talán még kicsit korán volt ehhez, vagy csak nem volt időnk eléggé hangulatba inni magunkat. De azért lassan mi is felvettük a ska ritmusát.

A két éve újra összeállt, így „bruttó” 16 éves zenekart a ska-punk rajongóknak aligha kell bemutatni, hiszen Spanyolországban, sőt Európában is a műfaj legnépszerűbb előadói, itthon viszont többnyire csak az ugrik be róluk, hogy „ja igen, az a kanabiszos” zene. Bár valóban ez a szám hozta meg az ismertséget a zenekarnak, azért van még hét olyan lemeze is, amelyekbe érdemes belehallgatni. A pörgős zenét játszó, jókedvű, ironikus banda amolyan hippis stílusban minden ellen lázad. A listájuk elején a kapitalizmus, a fasizmus, és a globalizmus áll, de a Vatikán és a halálbüntetés ellen is írtak számokat. Aki azonban nem ért spanyolul – és ezzel lehetnek így néhányan a Szigeten – annak azért sajátos látvány lehetett, hogy a zenekar vezényletével olyan hatalmas, jókedvű buliba csöppent, ahol mellesleg a kivetítőn véres háborús képeket vetítettek.

Kapitalizmus ellenes jelmezbál

A zenekar spanyolul egy “Hola Que tal”-lal (Sziasztok, hogy vagytok) köszöntötte a közönséget – gondolták csak megértik mit szeretnének mondani. Bizakodásuk egyébként az egész koncertre jellemző volt, mivel minden számot hosszas magyarázattal spanyolul konferáltak fel, amit persze a közönség türelmesen végig is hallgatott. Bár ha belegondolunk, hogy a számok szövegeit sem értik, akkor miért pont a felkonferáláson akadnánk fent?

A Sziget szerdán


Szóval maradt a zene és a látvány: kezdésként rögtön egy gorillarendőr jelent meg a színpadon, ezt magyarázni sem kell. Bár hiányoltuk a régi gólyalábas, Bush-maszkos performanszukat, volt helyette antifasiszta ellenes rózsaszín esernyős jósnős jelmez, és skót szoknyás bohócsapkás egyveleg is.

A két éves szünet után 2008-ban új lemezzel tértek vissza, a Lágrimas y Gozosszal, amelyről most a demokratikus választásokat gúnyoló, Ni fu ni fa, és a Vatikán ellenes Crimen Solilicitationist adták elő. Persze kihagyhatatlan volt a régi Cannabis is, amire a későn érkező rajongók futva rohantak be. A másik nagy sláger, a munkásosztály keringője, a Vals de Obrero kétszer is felcsendült, egyszer a koncert közepén majd a végén is búcsúzóul, ami szerintük a gazdasági válság miatt amúgy is aktuális.

A koncert alatt a tőlük jól megszokott komplett jelmezbált nyomták le, amit talán ők is soknak éreztek, mert vetkőzni kezdtek. Pulpul, az énekes először csak alsónadrágban rohangált, aztán tangát csinált belőle, miközben a fenekét mutogatta a Sziget közönségének. Ezzel az esztétikailag vitatható látvánnyal és a spanyol nyelvgyakorlás után jóleső magyar „viszláttal” búcsúzott idén a Ska-P.

“Láttalak a koncerten”

A koncert után sikerült Joxemivel (gitáros) is beszélgetni, hogy miért nem énekelnek legalább néhány számot angolul, hiszen az emberek anélkül hallgatják végig a koncertjeiket, hogy nem értik, miről szólnak a dalok. Joxemi szerint azonban erre nincs szükség, mivel így is egyre több ember jön el a koncertjeikre. Úgy látja, sokan velük énekelik a szövegeket is, vagy legalább próbálják. „Mi egy spanyol együttes vagyunk, és olyan társadalmi problémákról énekelünk, amelyeket a legjobban spanyolul tudunk kifejezni, számunkra ezért is fontos, hogy a saját nyelvünkön énekeljünk”.

A Ska-P ugyan szinte minden ellen lázad, de a szövegeikkel nem akarják a világot megváltoztatni, szerintük az az emberek feladata. „ Sok levelet kapunk fiataloktól, hogy a zenénken keresztül értenek meg fontos problémákat a világról, és ez nagyszerű.”

A rövid, magvas beszélgetés után még egy gyors, közös emlékfotóra is szánt időt velem, miközben megkérdezte: „olyan ismerős az arcod, itt voltál a koncerten ugye? Emlékszem rád!” Kellőképpen elérzékenyültem, különösen, hogy eléggé hátul álltam a koncert alatt, de gondoltam, biztosan jó a szeme és kedvesen visszamosolyogtam rá. Aztán pár perccel később másik két lánnyal fotózták le. A szöveg ugyanez volt: „láttalak titeket a koncerten, ott voltatok ugye?”. Hát úgy tűnik, hogy nem csak a szeme jó, hanem az arcmemóriája is irigylésre méltó…

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.