Élet-Stílus

Tréfa és Koccanás a mozikban

admin
admin

2009. 10. 02. 14:45

Koccanás

Szimpatikus filmkísérlet az újabban minőségi tévéfilmekkel (Csodálatos vadállatok) – is – jelentkező Török Ferenc rendezőnek (Overnight) a Katona József Színházban ötödik éve játszott Spiró György-darabnak (alcíme szerint: keserű komédiának) a mozgóképesítése. Merthogy eleve úgy viszi kamerák elé a történetet – egy forgalmas pesti kereszteződésben történő ütközések során felvonulnak a mai magyar rögvaló jellegzetes figurái és sorsai –, hogy szoborrá merevíti a szereplőit, a filmet magát nem, hiszen a (remek) párbeszédek, a tárgyi környezet ábrázolása nagyon is eleven és élő. S jellemző.

Így mintegy időtlenné, statikussá teszi a mulandót, mintha egy gyorsmozgású felvevő képeit lelassítanánk, és az így adódó kockákon ténylegesen kirajzolódna az esemény (igen, a dolog mikéntje hasonlít a Beugró című rögtönzős tévé-show Lassítás elnevezésű blokkjához): a mi kis életünk. Ez a szoborszerűség egyébként arra is alkalmas, hogy némiképp elidegenítse a matériát a hazaiságától, nemzetközileg fogyaszthatóvá tegye. De persze ez a film nem Paul Haggis túl harsány, szabványdrámásított Ütközésekje. Eredetibb. Ha úgy tetszik: a maga – kísérletező – módján jobb.

Török a koncepcióját következetesen átgondolva az első osztályú alapanyag mellett kiváló színészeire támaszkodhatott: Ónodi Eszterre, Anger Zsoltra, Thúróczy Szabolcsra, Vajdai Vilmosra, Gáspár Sándorra – és így tovább, meghatározóan a Katona remek tagjaira.
Ami a rendezői elképzelés és megvalósítás előnye, egyben hátrányt is jelenthet: a kísérlet lendülete az első tíz perc után alábbhagy, és a felhalmozott, így egymást olykor kioltó látvány- és hangingerek próbára teszik a nézőt.

Koccanás

fekete-fehér magyar szatíra, 70 perc, 2009, rendező: Török Ferenc, szereplők: Ónodi Eszter, Anger Zsolt, Thúróczy Szabolc, Derzsi János, Vajdai Vilmos, Keresztes Tamás, Gáspár Sándor, Elek Ferenc, Takátsy Péter, Tóth Anita, Bánsági Ildikó, Máthé Erzsi, Kun Vilmos, Pelsőczy Réka, Rezes Judit, forgalmazó: Szuez Film Kft.,
honlap

Tréfa

Az idei hazai filmszemlén a legjobb rendezés díját nyerő Gárdos Péter filmje, a Tréfa 1912-be kalauzol. Egy kisvárosi, papok vezette felekezeti iskolában a hagyományok szellemében kezdődik a tanév. Ám a gyerekeken ezen az őszön valami különös vadság vesz erőt, és egymás után eszelik ki a bolondnál bolondabb tréfákat (érezhető, hogy ebből a „vadságból” hamarost baj lesz).

A fiatal Weigl atya, a kollégiumba érkező új („rendpárti”) tornatanár (Lengyel Tamás) megütközik azon a liberális gondolkodásmódon, ahogy a tanárok többsége viszonyul a kamaszok szertelenségéhez. Zoltán atya, a hetedikesek osztályfőnöke (Váta Lóránd) is egyre kevésbé tud a körülötte zajló eseményekre figyelni. Öccsét, akit egy bokszmeccsen megsüketítettek, néhány hónapja rábeszélte egy bostoni műtétre. A testvére a jéghegynek ütköző Titanicon utazott az orvoshoz, ám a hivatalos lista – a megmenekültekről és a halottakról – egyre csak késik. Az események egy napon döntő fordulatot vesznek…

Az alig nyolc oldalnyi Kosztolányi Dezső-novellából készült átdolgozás – az irodalmi matériák filmre vitele közel áll Gárdoshoz (lásd: A porcelánbaba), és ért is hozzá – során a rutinos rendező nagyot nem vállalt, de azt jól teljesítette: a múlt századi századfordulós papi kollégiumban játszódó és gyerekgyilkossággal végződő történet nem ér fel a Witman fiúk esztétikai és tartalmi magaslatáig – de ezért nem hibáztathatjuk Gárdost: itt az alapanyag gyöngébb, mint a Csáth Géza-mű. A világtól – hermetikusan – elzárt mikro-társadalmak megjelenítése hálás lehetőség (kisemberek esetében kötelező mű A legyek ura William Godingtól) Gárdos él is vele, filmje fő értéke a túlszabályozott lidérces atmoszféra értő megjelenítése. Nóvum továbbá, hogy a kisprózából hiányzó karaktereket a filmesek – Gárdos és Bíró Zsuzsa forgatókönyvíró – megálmodták, más kérdés, hogy mindegyik figura kidolgozottsága megnyeri-e a tetszésünket.

A rendező ezzel a művével mintegy csatlakozott az „iskolai és/vagy gyermek-mozik” olyan nagy múltú hagyományához, amiket François Truffaut és az ő Négyszáz csapásától kezdve számtalan alkotás képvisel. A Tréfa nem mérhető a Truffaut-i klasszikushoz, nem utolsó sorban, hogy nehezen tagadhatja felduzzasztott novellavoltát, a Kosztolányi-írás csattanójára épül, nem véletlenül indult tévéfilmnek a produkció (szerintünk ott a méltó helye). Mindenesetre tisztes, rendes iparos munka, amiben érvényesülnek a gyermek- és az amatőr szereplők kvalitásai. A két szálon futó történet – gyerekek és tanárok és viszonyaiknak, karaktereiknek a bemutatása – kapcsán pedig úgy érezzük, hogy több gyerek-szcéna kellett volna.

Tréfa

színes, magyar dráma, 93 perc, 2009, rendező: Gárdos Péter, szereplők: Lengyel Tamás, Váta Lóránd, Kovács Mihály, Kovács Zsolt, M. Kecskés András, Kiss Márton, Timon Barnabás, Veréb Tamás, Csonka András, forgalmazó: Budapest Film,
honlap

Hasonmás

Mondhatni, törvényszerű volt, hogy Robert Venditti író és Brett Weldele képregény-rajzoló 2005 és 2006 között napvilágot látott, The Surrogates című nagysikerű, „film noiros” hangulatú munkája a vászonra vándoroljon. Az nem biztos, hogy az urak maradéktalanul elégedettek a végeredménnyel, mint amiképpen a 2007-es, Francis Lawrence rendezésű Legenda vagyok kapcsán adott elégedetlenségének hangot Richard Matheson író – és ahogyan valószínűleg Isaac Asimov mester tette volna (ha 2002-ben szegény jobblétre nem szenderül) Alex Proyas 2004-ben rendezett Én, a robot című filmje apropóján (kapcsolódási pont: a főszereplőt mindkét feldolgozásban Will Smith alakította). Az akcióban (U-571) és a tudományos fantasztikumban (Terminator 3.: A gépek lázadása) már debütált Jonathan Mostow rendezőiparos ugyanis egy középszerű produktumot készített – holott akár zseniális is lehetett volna (mint mondjuk a District 9, hogy egy új keletű példát hozzunk).

Pedig a történet többet hordozott a „Bruce Willis megmenti a világot” elnevezésű biztonsági játéknál (amit, tegyük hozzá, a Die Hard-széria óta egyébként szeretünk). Ugyanis az van, hogy a filmidő szerinti 2054-ben járván – szomorúan – azt konstatáljuk, hogy az emberek már olyannyira elidegenedtek egymástól, hogy szinte már nem is érintkeznek. A fizikai kontaktust az úgynevezett szurrogátumok (hasonmások) töltik be, amelyek a valódi emberek fittebb, jól kinéző hasonmásai – íme, az amerikai fittség- és fiatalságmánia végigvitele. Ezek a „helyettünk élő” hasonmások (akik/amik által pontosan a tapasztalás birtokában vagyunk, azt látjuk és érezzük, amit ők) végzik el a legtöbb mindennapi teendőt, sőt gyakran még ők is dolgoznak a „gazdáik” helyett. Néhány szurrogátum meggyilkolása után – ami együtt jár az igazi emberek halálával – azonban Greer FBI-ügynök (Willis) egy meglepő és fenyegető összeesküvést fedez fel, azonban az ügy annyira bonyolult, hogy kénytelen maga is beállni nyomozni a hasonmása helyett.

A nyomozás – némileg kalkulálható fordulatai dacára – leköt, az akciók kivitelezését sem kárhoztathatjuk, és a megfáradt-pocakos Willist sem lehet megunni. Végül azonban a gyorséttermiétel-íz marad a szánkban, pedig – nem is olyan titokban és alaptalanul – egy Michelin-csillagos menüre számítottunk.

Hasonmás

színes, feliratos, amerikai sci-fi–akció, 89 perc, 2009, rendező: Jonathan Mostow, szereplők: Bruce Willis, Rosamund Pike, Radha Mitchell, Boris Kodjoe, James Francis Ginty, James Cromwell, Michael Cudlitz, Helena Mattsson, Jack Noseworthy, Valerie Azlynn, Ving Rhames, forgalmazó: Fórum Hungary Filmforgalmazó Kft.,
honlap

A csúf igazság

Eljött az ideje, hogy a szerelmifilmpiacon a 27 idegen igen című darabbal debütált Katherine Heigl és a P.S. I Love You című produktummal bemutatkozó Gerard Butler romantikusan komédiázni összeálljon Robert Luketic igazgatása alatt. A termék új (újszerű), de természetesen korántsem eredeti, nem baj, a műfaj kedvelőinek tetszeni fog, mert Heigl valóban vonzó (és tehetséges), Butler pedig kellő férfiassággal vonz (és hát tehetséges).

A fim alapvetése, hogy a pasi szerint minden nőt el lehet csábítani, a csaj szerint meg minden hölgynek megvan a maga szabad akarata és józan esze. S mivel az előbbi (Mike – Butler) az egyik egy reggeli tévéműsor gátlástalan, nagyszájú műsorvezetője, a másik (Abby – Heigl) pedig annak a producere: fogadást kötnek. Mike vállalja, bebizonyítja a főnöknőjének, hogy a módszerei hiba nélkül, mondhatni minden körülmény közepette működnek, és azt csábít el, akit akar. (S ő történetesen majdnem mindenkit akar.) Ha pediglen ez a sikerhez kevés volna, a férfi azt is vállalja, hogy a nő tanácsadója lesz (száz százalékig bízván abban, hogy a módszerei működni fognak). A pár marakodva, versengve ismerkedik a csábítás fortélyaival. Egymás büszkeségét szeretnék megtörni – amíg végül mindketten „megtörnek”. Mert persze egymásba szeretnek. De ez még nem a vége a történetnek. Hiszen egy romantikus vígjátékba ennél több „bonyodalom” szükséges – máskülönben a révbe érés nem hatna olyan „elementáris” erővel a célközönségre.

A G. B. Shaw Pygmalionjára hajazó történet túlságosan ragaszkodik a bevált úthoz – közhelyekben, sablonos megoldásokban, az ismert műfaji klisékben bővelkedik –, ezért hiába erőlködik a két főszereplő, nem tudnak sok újat mutatni. Hangsúlyoznánk, ez nem az ő hibájuk. Hogy ez a film mindennek ellenére mégis működik, az éppenséggel a főszereplők közti kémiának köszönhető (meg hát hogy tehetségesek).

A csúf igazság

színes, feliratos, amerikai romantikus vígjáték, 96 perc, 2009, rendező: Robert Luketic, szereplők: Gerard Butler, Katherine Heigl, Cheryl Hines, Bree Turner, Eric Winter, Nick Searcy, forgalmazó: InterCom Nemzetközi Kulturális Szolgáltató Zrt.,
honlap

Családban marad

A család – vélik egyesek – sorscsapás, mintegy ezt a tételt mozgóképesíti a rendezőnőként ötven évesen debütáló izlandi vágó, Valdís Óskarsdóttir. Ezt a filmjét is ő maga ollózta – de ebben nem a képek gyors egymásutánisága a meghatározó, hanem a banális történet, a nyomasztóan sivár izlandi táj és a szándékoltan kisstílűen idegesítő karakterek.

Óskarsdóttir szatirikus felhangú elbeszélésében – lakodalmas road moviejában – Ingibjorg és Barði egy vidéki templomba tervezik tartani az esküvőjüket, s mivel a vőlegény nem láthatja a menyasszonyt a ceremónia előtt, külön buszokkal indul el a két család és a két baráti társaság. Egy kis kitérő után jól el is tévednek (kapásból nem találják a céltemplomot), ám a járművökön eluralkodó hangulat miatt később ez lesz a legkisebb probléma.

A (szerencsére nem a nézhetetlenségig remegő felvételeket eredményező) kézi kamerásan rögzített, meghatározóan improvizációkra épülő – íme, egy kis dogmás behatás – fim során a lényeg az utazáson, a kóborláson van. A hosszas úton ugyanis – mintegy a lesújtóan sivár tájjal éles kontrasztot alkotva – a buszokba zárt „vegyes-felvágott” násznép minden egyes tagjáról kiderül valami furcsaság (valami bizarr vagy meglepő, netán mulatságos stb.). Az elejtett félmondatokból konfliktusok keletkeznek, megalapozott és alaptalan vádak és indulatok feszülnek egymásnak. Az abnormális helyzetben a külsőre jól szituált, normális emberekből furcsa, habókos figurák válnak.

Itt nem jut főszerephez a házasulandó pár, hangsúlyt a tébláboló, egyre inkább groteszkbe hajló násznép kap. De nem annak a „kusturicás” jellegű dorbézolása, hanem az akut emberi hülyesége és kiszerűsége. Azazhogy a nász bemutatása – pontosabban be nem mutatása – arra apropó, hogy a rendező asszony – hevenyészett – portrékat rajzoljon. Ezért a film humora nem harsány – inkább tragikomikus, mint komikus –, és a felvonultatott figurák is idővel egyre idegesítőbbek. Ezért aztán akit nem fog meg a film hangulata, az bizony ez első félóra után csak feszengeni fog.

Családban marad

színes, feliratos, izlandi vígjáték, 99 perc, 2008, rendező: Valdís Óskarsdóttir, szereplők: Hreinn Beck, Erlendur Eiríksson, Ágústa Eva Erlendsdóttir, Nína Dögg Garoarsson, Nanna Kristín Magnúsdóttir, Rúnar Freyr Gíslason, Árni Pétur Guojónsson, Karl Guomundsson, forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány,
honlap

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Tiborcz-Istvan-Orban-Viktor(960x640).jpg (Array)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.