Élet-Stílus

Berni döntő: 55 éve fájó pofon (videó)

admin
admin

2009. 07. 04. 08:30

Amit a határon túl berni csodaként emlegetnek, az számunkra 55 év elmúltával is feldogozhatatlan csapás. 1954. július 4-én toronymagas esélyesként futott ki a Wankdorf Stadion gyepére a négy és fél éve veretlen magyar válogatott, de nagy meglepetésre 3:2-re elveszítette a nyugatnémetek elleni világbajnoki döntőt.

A nyugatnémetek elleni 3:2-es vereségnek nyilván megvannak az okai, ezek közül azonban egyet, kettőt lehetetlen kiemelni. Több apró részlet szerencsétlen alakulása mellett játékvezetői tévedések és szakmai hibák (Czibor Zoltán a jobb, Tóth Mihály a pedig bal oldalon kezdett, ráadásul Sebes Gusztáv szövetségi kapitány döntése nyomán a szünetben helyet cserélt a két játékos) vezettek a kudarchoz, amely egy csodás korszaknak, egyszersmind az Aranycsapat ragyogásának is végét vetett.

NSZK-Magyarország 3:2

Buzánszky Jenő korábban a FigyelőNetnek elmondta, még ma is rémálmai vannak az elveszített világbajnoki döntő miatt, de az Aranycsapat másik élő tagja, Grosics sem tudta túltenni magát a kudarcon. „Még mindig fáj” – mondta áprilisban honlapunknak.

A kapus állítása szerint Puskás Ferencet is nagyon bántotta, összetörte a vereség. „Nagyon nehéz volt neki. Gondoljunk csak bele: sérült volt, és a csapat nélküle került be a döntőbe, amelyet vele aztán nem tudott megnyerni… Bántotta, hogy nem tudott segíteni, mint ahogy az is rosszul esett neki, hogy az elveszített finálé után sokan bántották, minden ok nélkül” – mondta a fekete párduc. Az 1979-ben elhunyt Kocsis Sándor úgy vélte: „Az a meccs előre megíratott a sors könyvében.”

A baljós előjelek (az eső, illetve a döntő előtti éjszaka magyarok szálláshelye előtt tartott fúvóskoncentertek…) ellenére biztosnak tűnt a mieink győzelme, olyannyira, hogy a svájci magyar nagykövetség fogadást szervezett a győztesek tiszteletére, és a meghívókat szombaton postázták ki.

S történt még más is a vasárnapi finálé előtt: pénteken négy játékos „éjszakázott” (míg egy másik meggondolta magát, és visszatért), s ez nyilván megzavarta a csapat felkészülését, ezzel együtt a magyar válogatottnak még akkor is nyernie kellett volna, ha az összes játékos dorbézol a finálé előtt.


Ottmar Walter és Grosics évtizedekkel később a Wankdorf Stadionban (MTI/EPA)

Ottmar Walter és Grosics évtizedekkel később a döntő helyszínén (MTI/EPA)

„Ma sem értem, számomra rejtély, hogy a magyarok miért nem győztek az 1954-es világbajnokságon?!” – nyilatkozta Sir Alex Ferguson. Az angol bajnok Manchester United menedzserének szavai jól példázzák, hogy nem csak nekünk, magyaroknak felfoghatatlan, ami 1954. július 4-én történt Bernben…

Jóllehet, nagyszerűen indult a mérkőzés, az Aranycsapat a 8. percben – két szerencsésnek is nevezhető góllal – már 2:0-ra vezetett. A németek ugyanakkor tíz perc alatt egyenlítettek, igaz, a második góljukat egyértelműen szabálytalanság előzte meg. A Grosicsba „beleszálló” Hans Schäfer utólag bevallotta, azt a taktikai utasítást kapta, hogy támadja a magyar kapust.

A győztes gólt – amely visszaadta a németek önbecsülését – Helmut Rahn szerezte, 12 méterről küldte a labdát a jobb alsó sarokba. Ezt követően Puskás teljesen szabályos gólját nem adta meg az angol William Ling, míg korábban Tóth Mihály ajtó-ablak helyzetben hibázott. Pedig döntetlen esetén egy újabb meccs, egy újabb esély következett volna, amellyel lehetetlen, hogy nem élt volna a kor legjobb együttese.


Egy elátkozott meccs…



Nyugat-Németország – Magyarország 3-2 (2-2)

Bern, Wankdorf Stadion, 60 000 néző, vezette: Ling (angol)

Gól: Morlock (10.), Rahn (19., 84.), illetve Puskás (6.), Czibor (8.)

NSZK: Turek – Posipal, Kohlmeyer, Eckel, Liebrich, Mai, Rahn, Morlock, F. Walter, O. Walter, Schäfer

Magyarország: Grosics – Buzánszky, Lantos, Bozsik, Lóránt, Zakariás, Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth M.

„Életem legszörnyűbb emléke az az elveszített döntő. A nyolcadik percben már két góllal vezettünk, a lelátón ültem, és már gratuláltak is a győzelmünkhöz. Erre pedig… Nyernünk kellett volna” – magyarázza Tóth II József, aki a brazilok elleni negyeddöntőben megsérült, így a tribünön kapott helyet.

A vereség miatt csalódott szurkolók az utcára vonultak Budapesten, és az emberek dühe később átcsapott politikai tüntetésbe, éjjel 11-kor tudták csak szétoszlatni a tömeget. „Ez komoly figyelmeztetés volt a rendszernek” – emlékezett vissza interjúkötetében Grosics (Kő András: A Grosics, 2008).

„A társadalom számára ‘gőzleresztés’ volt a sport, ezen belül a futball, nem csoda, hogy ilyen indulatokat váltott ki az NSZK ellen elveszített mérkőzés. Bár 1954-re valamelyest lazult a rendszer Nagy Imre kormányzása alatt, a hatalomnak is rosszul jött a vereség, a győzelmet ugyanis felhasználhatta volna a propagandájában. Hallottam, olvastam olyan véleményeket is, miszerint talán nincs forradalom 1956-ban, ha a csapat nyer Bernben, de véleményem szerinte az elveszített vb-döntő és ’56 között nincs semmiféle ok okozati összefüggés, azzal együtt, hogy a társadalmi és politikai problémák lényegében nem változtak két év alatt” – nyilatkozta Tuba Péter történész.

Azóta napra pontosan 55 év telt, de a vereség – ismerve a magyar futball mélyrepülését – még jobban fáj, mint akkor…

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.