Kemény István
1947-től 1948-ig a Teleki Pál
Tudományos Intézet munkatársa, majd középiskolai tanár. 1957-ben két évre bebörtönzik, 1959-től fordítóként tevékenykedik.
1970-1973-ig
az MTA Szociológiai Kutatóintézet munkatársa, de 1973-ban publikációs tilalom alá
helyezik. 1973-1976 között szabadfoglalkozású szociológus.
1977-ben Párizsba emigrál,
1978-1981-ig a Maison des Sciences de l’Homme, 1983-90 az École des Hautes
Études en Sciences Sociales munkatársa, a Magyar Füzetek szerkesztője.
1980-1990-ig a Szabad Európa Rádió külső munkatársa. 1990-ben hazatér, 1993-től
a Magyar Szociológiai Társaság alelnöke, 1992 elnöke.
Kemény István 1990-1992 az MTA Szociológiai Intézetének tudományos tanácsadója,
egy éven át az intézet igazgatója. 1990-től a budapesti főpolgármester
főtanácsadója.
1994-ben a szociológiai tudományok doktora címet kapja, a Nagy
Imre-emlékplakettet 1994-ben kapja, Deák Ferenc- és Széchenyi-díjas (2003).
