„A tudomány a természetes energiaforrásokat váltja ki, amikor azok majd kimerülnek” – röviden így fogalamzta meg az egyetem alapításának célját Samir Hamrouni az Egyesült Arab Emirátusokban működő Arab Science and Technology Foundation vezető kutatója.
Való igaz: lassan a leggazdagabb arab országokban is kezdik felismerni azt a tényt, hogy az olajkészletek végesek, és ha elfogy az olaj, bizony nagy bajba kerülhet az, aki nem gondolt már idejekorán a jövőre. Abdullah király azonban úgy tűnik nagyon is tisztában van országának lehetséges jövőjével.
Hadilábon a természettudományokkal?
Így nem meglepő, hogy Szaúd-Arábia királya, Abdullah egy róla elnevezett 36 négyzetkilométeres egyetemi campus alapkövét rakta le nemrégiben a Vörös-tenger partjánál, a Mekkától alig 120 kilométerre fekvő Jiddában. A több mint 12 milliárd dollárból, az arab ország legnagyobb és a világ egyik legnagyobb olajvállalata, a Saudi Aramco által épített egyetemi város 2000 diákot fogad 2009-től a világ bármely részéről – ugyanis a tervek szerint a diákok kétharmada külföldről, elsősorban arab országokból érkezik.
A professzorok viszont a világ legjobb egyetemeiről érkeznének. Az egyetem fő profilja a megújuló energiaforrások kutatása, a bio- és nanotechnológia, valamint az információtechnológia lesz, ami jól mutatja, hogy Adbullah valóban komolyan gondolja országa felzárkóztatását a kurrens tudományok terén.
Mi lesz, ha elfogy az olaj?
Márpedig van is honnan felzárkózni: a Der Spiegel című lapban megjelent cikk szerzője a Világbank, az UNESCO és az amerikai National Science Foundation adataira hivatkozva az Iszlám Konferencia tagállamainak tudományos minőségét értékelte, és sokak számára meglepő megállapításokra jutott. Míg az Iszlám Konferencia tagállamaiban átlagban 13 tudományos publikáció jut egymillió lakosra, addig a világátlag 137 publikáció körül mozog, az Egyesült Államokban pedig 666 publikáció jut egymillió főre. Az Iszlám Konferencia 57 országának területén található 1800 egyetem közül csak 312 adott ki komolyabb tudományos publikációt, és a világ 28, tudósokkal leggyengébben ellátott egyeteme közül 14 szintén az Iszlám Konferencia országaiban van. Míg Japánban vagy Svédországban 5000 tudós jut egymillió lakosra, addig az Iszlám Konferencia államaiban átlagban mindössze 500.
A szabadság szigete
A KAUST (King Abdullah University of Science and Technology – Abdullah király Tudományos és Technológiai Egyetem) egyben a szabadság szigete is lesz. Míg az ugyancsak konzervatívnak mondható Szaúd-Arábiában a nőknek még az autóvezetés is tiltott, addig a campus területén semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érheti őket: nem kell többek között fejkendőben megjelenniük a laborokban, nem kell nyilvános helyen konzultálniuk vezető professzoraikkal, és nem kell külön ajtón bemenniük az előadóterembe, hogy ott elszeparáltan hallgassák az előadásokat – ahogy az a szaúdi (sőt az általában az arab) egyetemeken szokás.
Az alkohol fogyasztása ugyan tiltott, ám minden másban a világ legfejlettebb egyetemeire fog hasonlítani a sivatag közepére tervezett egyetem – ígérik a bennfentesek. A szuperegyetem egyben az elvándorló tudományos elitet is vissza kívánja csalogatni: a statisztikák szerint ugyanis az arab államokban kiképzett orvosok fele, a mérnökök negyede, a természettudósok pedig 15 százaléka Nyugat-Európába vagy az Egyesült Államokba vándorol, és ott keres munkát. A külföldön (elsősorban nyugaton) tanuló arab diákok 45 százaléka pedig sohasem tér vissza hazájába.
A világ legjobb egyetemeirõl érkeznek az oktatók
Nem volt ez mindig így
Az iszlám világ lemaradása nagynak tűnik, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy nem volt ez mindig így: az érett középkorban, a IX.–XIII. század között az arab természettudósok jóval előrébb jártak európai kollégáiknál.
Csakhogy a természettudományokhoz való viszony lassan kezdett megváltozni, és szinte teljesen alárendelődött az iszlám vallásnak: ha a kutatások eredményei összeütközésbe kerültek az iszlám törvényeivel és előírásaival, akkor a hiba csak a kutatásokban lehetett, mivel az iszlámnak mindféleképpen igaza volt. A valóság persze árnyaltabb: egyrészt az iszlám világban sem egységes a természettudományos kísérletek megítélése, másrészt azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a nyugati civilizációban a kreacionizmus, azaz az a természetfilozófiai elmélet, amely szerint a föld és minden rajta levő növény- és állatfaj egyedi isteni teremtés útján jött létre, milyen komoly vitákat generált.
