Valami furcsa oknál fogva – egyike ez a Magyarországgal kapcsolatos történelmi tévedéseknek – a világ azt gondolja, hogy Magyarország egyik elterjedt, érdekes felfedezésre váró fajtája a kadarka. Magyarországon a kadarkának kettős imázsa van, amit jól mutat, hogy amikor egy borok iránt érdeklődő, jelentős kóstolási tapasztatokkal rendelkező társaságban ajánlgattam, hogy bontsunk egy üveg szekszárdi kadarkát, a társaság egy része azon élcelődött, hogy legközelebb meg kocsis irmát iszunk.
Magyar pinot noir vagy vörös juhfark?
Itt terem a kadarka
A kadarka neve legalább annyira összefonódott Szekszárddal, mint a juhfarké Somlóval. A borok iránt érdeklődők körében ma mindkét fajtát kíváncsiság övezi a maga borvidékén. Szekszárdon kadarkát azonban még a somlói juhfarknál is kisebb területen termesztenek, így ebben az esetben is egy könnyen értékesíthető borról van szó. Végül még egy – erőltetett – hasonlóság, a juhfarkhoz hasonlóan a kadarka is nagy bogyókat és tömött nagy fürtöket termel, ebből erednek a „problémák”. Egyrészt a tömött, nagy fürtök ugyanis érzékenyek az őszi esőkre, és könnyen rohadnak, ezért szekszárdi borászok szerint tízévente kétszer lehet nagyon jó minőségű kadarkát szüretelni, hatszor átlagosat, kétszer pedig semmilyet.
Talán nem függetlenül a relatíve korai szürettől és a nagy bogyómérettől, a kadarka világos színű, tanninokban nem túl gazdag bort ad. Ez talán nem is lenne akkora baj, hiszen az utóbbi években a cabernet-t felváltva egyre divatosabbá válik az ugyancsak rubinszínű és alacsony csersavtartalmú pinot noir. Csakhogy, amíg a pinot noirból nem hiányoznak a szép gyümölcsízek, a kadarkát többnyire mint fűszeres zamatú bort emlegetik, gyümölcsösségről általában szó sem esik.
Nem is olyan egyszerű bor
A kóstoló résztvevői:
Fabók Mihály, a Gundel étterem sommelier-je.
Lengyel Péter, bölcsész, szakíró
Heimann Ágnes, szekszárdi borász
A részletes kóstolási jegyzék itt olvasható >>
A Gundel étteremben rendezett kóstoló tapasztalata szerint a szekszárdi kadarka egyszerű, fűszeres vékony bornál azért bonyolultabbnak tűnik. Tizenegy tételt kóstolt végig a borportal.hu csapata, amelyből egyértelműen kiderült, hogy a fűszeresség mellett a kadarkára jellemző egy gyümölcsös vagy inkább gyümölcscukorkára, tuti fruttira emlékeztető ízkomponens is. A fűszeresség pedig nemcsak finom édes paprikára, hanem zöldfűszerekre és gyógynövényekre emlékeztető ízeket is takarhat. Az élmezőnybe sorolt tételeknél megjelentek animális illatok is – bőr- és istállóillat – és néhány tételnek jól állt az új fahordós érlelés is.
Szekszárdon talán néhány száz hektáron terem kadarka, a legnagyobb egybefüggő területe a Szent–Gaál Pincének van, ez azonban még a Tsz-időkben lett telepítve, valószínűleg a nagyüzemi termesztésre szelektált klónokkal. Néhány családi pince bevonásával folyamatban van egy klónszelekció, melynek célja a lazább fürtű, jobban érő, kevésbé érzékeny változat nemesítése. Ennek az eredményére azonban még néhány év(tized)et várni kell. Addig is kísérletezhetünk mai kadarkák és régi magyar ételek párosításával. Már csak azt kéne tudni, milyenek voltak a régi magyar ételek…
A díjazott kadarkák
A borkóstolón a 2004-es évjáratú sötétpiros színű Takler lett az aranyérmes, amelynek „illatában csokoládé, fűszerek – mindenekelőtt bors keveredik. Ízében határozott extrakt édesség és a fahordós érlelésre utaló jegyek fedezhetők fel, de a háttérben megjelenik a kadarkákra jellemző tutti fruttis gyümölcsösség is”. A Takler mellett a szintén 2004-es Chateau Kajmád és a 2003-as Vida Péter által jegyzett kadarka lett „dobogós”.
