Vida Kamilla nemrég megjelent verseskötetének vezérmotívuma az úgynevezett igazságtételi törvényről szóló, 1991 novemberében a Testnevelési Főiskolán lezajlott Kónya–Pető-vita. Érdemes volt a versek értése végett újranézni: nem meglepő módon rezonálnak az MDF-es és az SZDSZ-es frakcióvezető érvei, és még inkább a részt vevő közönség képernyőn át is érezhető hangulata a NER elszámoltatásával kapcsolatban kibontakozó polémiákra. Emlékezetes az este moderátorának, Feledy Péternek az ebből a vitából ismert, a korszakot zavarbaejtően pontosan jelölő mondata, amellyel próbálta csendre-rendre inteni a résztvevőket: „Üvöltve nem lehet Európába menni!”
Nos: de, lehet. Sőt, csak úgy lehet.
Másrészt: ahogy akkor, úgy ma is revízióra szorul az, amit gyönyörűen kifejez ez a mondat: hogy mit gondolunk Európáról.
A bennünk élő két farkas
Vida Kamilla a vita mai jelentőségéről szóló esszéjében úgy fogalmaz, hogy
a demokratikus vita mint önérték ellentmondásosságának esztétikája, a politikai dilemmák legszebb szimmetriája bomlott ki a magyar közbeszéd tűzfalára.
Múlt és jövő. Realizmus és utópia. Jog és igazságosság. Igazságtétel és megbocsátás. A fideszes elit felelősségre vonása és megbékélés, a tiszás és a fideszes választók valóságainak összeillesztése. Vida arra jut, hogy „valójában lehetetlenség bármelyiküknek igazat adni. Két farkas lakozik bennünk: az egyik Kónya Imre, a másik Pető Iván”.


Két farkas lakozik bennem: az egyik Feledy Péter, a másik Vida Kamilla.
Az egyik azt mondja, hogy a TF-en 1991. november 16-án uralkodó hangulat Pető Iván igazát bizonyította: olyan volt a légkör, mintha a jogos sérelmek bármelyik pillanatban átcsaphatnának nyilvános lincselésbe. Veszélyes táplálni ezt a farkast. Ez érvényes ma is:
A NER alatt sérelmek sorát átélő nép jogos elégtétele mikor csap át valami performatívon kívülibe, ennél is csúnyábba?
De aztán bekapcsol a másik farkas, az, amelyik azt mondja: amivel itt szemben állunk, az szépség és mágia, aki szerint nem lincshangulat uralkodott a TF-es előadóban, hanem „elementáris hatású […] indulat, szenvedély, lelkesültség és fájdalom, amely a hozzászólásokat és a kérdéseket jellemezte”. És ahonnan nézve a mai abszolút filmszínház maga az Aufhebung, a katarzis, ami miatt nem lesz lámpavas, sőt ez a tisztítótűz alapozza meg az új rendszerünket.
