Mindig öröm ide visszatérni, ha az ember egy évig kötésig áll a küzdelmekben, járja a világot: tárgyal, vitázik, alkudozik, kampányol, kell egy hely, ahol nem kell elmagyarázni olyan dolgokat, amik mindannyiunk számára vitathatatlanok, kell egy hely, ahol ugyanazt a nyelvet beszéljük
– mondta Orbán Viktor Tusnádfürdőn, ahol tizenhat év után először ellenzéki politikusként beszélt a sajátjaihoz. Orbán a „magyar univerzum különleges helyének” nevezte Tusványost – ha arra gondolt, hogy ez a fesztivál a kevés helyek egyike, ahol a történelmi veresége után ugyanannyian, ha nem többen tapsolják meg a beszédét, mint az elmúlt években, mindenképp igaza van.
Noha továbbra is Orbán Viktor a sztárfellépő, az idei Tusványos valamivel visszafogottabbra sikerült, mint az előzőek. Eltűnt a Hír TV egész hetes kitelepülése, hiába kerestük a Megafon, az MCC és a Mandiner sátrakat, csak egy Pesti Srácok-kitelepülésre bukkantunk, ahol a minden munkavállalóját elbocsátó fideszes lap ex-munkatársai egy „Pesti Srácok Túlélőshow” névre keresztül program keretében – pestiesen szólva – tarháltak a folytatásra.
Az erdélyiek azonban az olvadó propaganda mellett is kitartanak: míg az anyaországban 55-36 százalékra verte a Tisza a Fideszt, addig a levélszavazatokat továbbra is nagy arányban hozta a hajdani kormánypárt, 84-14-re verte a kihívót. A levélben azok a magyar állampolgárok szavazhatnak, akik nem rendelkeznek magyarországi lakcímmel, így jellemzően a határon túli magyarok adhatják le így a voksukat. Ha ezen belül az erdélyiek pártpreferenciáira zoomulunk, a Fidesz fölénye még nyomasztóbb: a kolozsvári SoDiSo Research felmérése szerint a romániai levélszavazatok 91 százaléka a Fidesz-listát támogathatta, a Tisza Pártot pedig csak 6 százalék.
„Azt gondoltam, hogy a magyaroknak ennél több eszük van”
Július 24-én, pénteken kora délután a Fidesz-holdudvar tagjai még panelbeszélgetéseken magyarázzák a világot, és keresik benne a nemzeti oldal helyét, amikor mi már a Csűrben múlatjuk az időt. Szellőztetnünk kell a fejünket, ami megtelt Takács Péter Facebook-kormányzásról szóló okfejtéseivel, Tuzson Bence ÁVH-zásával, a Védvonalat létrehozó Czunyiné Bertalan Judit elkeseredett beszámolójával arról, hogyan kuláklistáznak a Tisza-szigetek, vagy Hal Melinda fideszes pszichológus monológjával, aki szerint
Az egyre bizarrabb fideszes mantrákat már jól ismerjük, ezért elhatározzuk, hogy inkább kedves, fesztiválozó emberekkel állunk neki beszélgetni, hogy lelki egyensúlyunkat visszanyerve visszaszédüljünk a valóságba. Ekkor pillantjuk meg Endrét: egyedül ücsörög egy padon, a sörét kortyolgatja, mellette slusszkulcs az asztalon. Elmondjuk, hogy újságírók vagyunk, leülnénk vele beszélgetni, mire a nyugdíjas székelykeresztúri férfi gyanakvóan végignéz rajtunk, majd szótalanul a vele szemközti üres helyre mutat.
Mit szól a magyarországi választások eredményéhez?
Megdöbbentett. Azt gondoltam, hogy a magyaroknak ennél több eszük van, minthogy egy ismeretlen útra lépjenek.
Ön miket hallott a Tiszáról?
Minden hír eljutott hozzám: nálam null huszonnégy megy a Hír TV.
Akkor Ön meggyőződéses fideszes.
Mondhassuk, igen.
Annak ellenére, hogy az erdélyiek jó szívvel vették, hogy az előző ciklusokban az Orbán-kormány ilyen mértékben megnövelte a kulturális, oktatási és egyházi támogatásokat, az egymilliós erdélyi magyarságnak közel fele rendelkezik kettős állampolgársággal, közülük is csak 250-260 ezer adta le a szavazatát idén áprilisban. Ezért téves lenne azt állítani, hogy az erdélyiek egytől egyig fideszesek.
Tusványos egyébként is a párbeszéd helye, hirdette a Fidesz-alapító Németh Zsolt, ezért jövőre tiszás politikusokat is szeretnének meghívni a napközben folyó beszélgetésekre. Endre azt mondta, ő szívesen meghallgatná azt is, mit mondanak a Tisza politikusai, egy feltétele van: „ne kezdődjön úgy, hogy bukott ez, vagy bukott az”, mert mindig csak a másik szapulása megy.
Ott van 141 képviselője, de ki szólal fel mindig a Parlamentben? A Magyar Péter. Másfél órát dumál, mindig azzal kezdi, hogy Orbán megbukott, és hogy ő mennyire rossz, de hát ott volt ő is közöttük, akkor most mit dumál?
Amikor arról kérdezzük, van-e olyan döntése, rendelkezése a Tiszának, amivel egyetért, Endre azt mondja: ezen nagyon el kell gondolkodnia. Végül arra jut:
nem mondom, hogy nincs és nem is lesz semmi ilyen, de most nem jut eszembe egy sem.
Zárókérdésünk Tusványos örök főszereplőjére, Orbán Viktorra vonatkozik. Endre azt mondja, itt mindenki, aki a Fideszre szavazott annyira ledöbbent a választás után, hogy most iránymutatást várnak az egykori miniszterelnöktől: „majd megmondja, hogyan kell átvészelni az előttünk álló időt, aztán lesz ez majd jobb is”.
Mi székelyek eddig nagyon elnyomottak voltunk, de jött egy párt, és támogatást nyújtott
Sétálunk tovább. Először a bormérő faházakkal körülölelt Krúdy-udvar felé vesszük az irányt, majd a fesztivál centruma felé fordulva a Három Szerb Kávéház sátoránál kötünk ki, ahol már távolról kiszúrunk egy csúcsos szalmakalapban díszelgő férfit. A különös népviselet olyan, mint egy forgalomterelő bója.
István a feleségével, Ilonával érkezett Tusványosra. Ők is meglepődtek a választás eredményén, de azt mondják, valahol érezték, hogy változás lesz, olyan sok éve volt már hatalmon a Fidesz, hogy az emberek rájuk untak.
De ha Orbán helyett egy ismeretlen arcot előre rak a Fidesz, biztos más az eredmény
– véli Ilona, hozzátéve,, hogy természetes, hogy az emberek változást akartak, de most magyarországi ismerőseiktől azt hallják, hogy minden csak rosszabb lett, diktatúra van. István szerint a Tisza halmozza az ígéretek, de „nem hoz majd javulást az üzemanyagáraktól kezdve a támogatáspolitikáig semmiben”.
Ilona és István a Tiszában nem, de Orbán Viktorban még bízik, azt mondják: ő legalább betartotta a szavát, és politikusként „oda volt a nemzetért”.
„Mi székelyek eddig nagyon elnyomottak voltunk, de jött egy párt, és támogatást nyújtott: támogatta a kultúrát, a templom- és az óvodafelújítást, ami nagyon sokat jelentett” – magyarázza István, akihez a magyar politikából „a nagy hangoskodás és a fenyegetőzés” jutott el. A házaspár egyhangúlag azt szeretné, ha Tisza „kezet nyújtana a külhoni magyaroknak”.
Nem kell, hogy nekünk adják a magyarok pénzét, csak icipicit, amitől azt érezzük, hogy nem vagyunk az út szélén hagyva
– mondják.
„Annyi pénz biztosan nem érkezik majd, mint a Fidesz alatt”
Már kiürült az Alapjogokért Központ sátra, a gazdátlanul hagyott, toronyba hányt könyveket forgatjuk. Soros- és genderügyileg szerezhetünk belőlük új ismereteket, de bizonytalanok vagyunk, hogy „a megváltozott médiafogyasztási szokásokra való tekintettel” továbbra is ingyen elemelhetők-e. Ehhez a sátor másik végén, az előadói pulpituson ülő két fiataltól kérünk útba igazítást, de kiderül, hogy hozzánk hasonlóan ők is minden különösebb cél nélkül múlatják itt az időt. Ha már így alakult, szóba elegyedünk velük.
Magor és Márk 17 éves gimnazisták, Sepsiszentgyörgyön magyar nyelven tanulnak. Magor erőnléti edzőnek készül, jövőre a brassói egyetemet veszi célba, Márk sebészorvos lenne, az még elválik, hol tanulja ki a szakmát. A fesztiválra a zene és a társaság miatt jönnek, de rajta tartják a szemüket a magyar politikán. Magor azt mondja, az Orbán-rendszer működött, az új kormány pedig már most megbukott: köhög a gazdaság, nőnek az üzemanyagárak. Magyar Pétert nem kedveli, az ízlésének túlságosan liberális. Márk nem tartja olyan profi politikusnak az új kormányfőt, mint a régit, de inkább közömbös az irányába. Annyi bizonyos, hogy Orbánt jobban kedvelte, de szimpatizál a Mi Hazánkkal is.
„Régi épületeket újítottak fel, támogatták a magyar nyelvű oktatást, a szentgyörgyi stadiont. Ezek jó dolgok. Magyar Péter nem akar fejlesztéseket támogatni az országhatáron túl” – mondja Magor. Közbeszúrjuk, hogy az új kormány nem állított olyat, hogy megvágná a határon túli magyar közösségek támogatását, de Magor szerint
annyi pénz biztosan nem érkezik majd, mint a Fidesz alatt.
„Valljuk be, csak a pénzügyi támogatásért ragaszkodtak annyira a Fideszhez.”
Újra a fesztivál főkocsmája, a Csűr felé vesszük az irányt. Miközben a sátrakban a választási gyászmunka és az ultrakonzervatív világmagyarázás zajlik, itt már javában alapoznak az estére. Két 19 éves lányt szólítunk meg az egyik sörpadon: Noémi közgázra jár a Babeşre, Ágota szintén a kolozsvári egyetemen hallgat jogot. Mindketten nagyvárosból érkeznek – Noémi Brassóból, Ágota Kolozsvárról –, Tusványosra nem a délelőtti kulturális, közéleti panelek vagy a koncertek, hanem az erős magyar közösség miatt járnak.
A kormányváltásról azt vallják, szükséges és jó lépés volt:
Magyarországon eljött az idő a változásra.
„Nem ott élek, ezért első kézből nincsenek tapasztalataim a problémákról, de azt láttam, hogy az embereknek egyre jobban elege van a Fideszből. Egyre erősebb volt a gyűlölet a társadalomban, ami nem normális” – mondja Ágota, megjegyezve, hogy Erdélyben más a helyzet: a határon túliak haszonélvezői voltak a Fidesz politikájának, a támogatások miatt kitart a székelyek szimpátiája az irányukba. „A román államtól a magyar kisebbség nem kap semmilyen támogatást, ezért az, hogy az anyaország figyel rád, egy nagyon jó érzés”.
Noémi szerint nem jó, ha az erdélyiek továbbra is kitartanak a bukott kormányoldal mellett, mert
valljuk be, csak a pénzügyi támogatásért ragaszkodtak annyira a Fideszhez.
Azt mondják, főleg a szüleik korosztálya kitartóan fideszes, a városi fiatalság nyitottabb, multikulturális és igyekszik megérteni a magyarországi perspektívát. Az erdélyiek részéről az magyarázhatja az idegenkedő távolságtartást az új kormány felé, hogy bizonytalanok abban, hogy fenntartják-e a mostani támogatási csatornákat.
Attól is tartanak az erdélyiek, hogy kialakult róluk az a kép, hogy ők fideszesek, amiért az új kormány majd ellenszenvvel tekint rájuk. Ez szerintem nincs így, a Tiszának sem érdeke, hogy maga ellen fordítsa az erdélyi magyarokat
– mondja Ágota.
Szavazni egyikük sem ment el: habár sok támogatást kaptak az előző kormánytól, a magyar tannyelvi támogatást az erdélyi fiatalok egyenesen Orbán-pénznek hívták, úgy érezték, nem látják át eléggé a magyar politikai viszonyokat ahhoz, hogy részt vegyenek a választáson.
Úgy érzik, őket közvetlenül nem érinti a kormányváltás, de bíznak abban, hogy az új kormány sem feledkezik meg róluk.
Remélem, hogy a Tisza ugyanúgy fogja támogatni Tusványost, mint eddig a Fidesz
– mondja Ágota éléslátóan, ugyanis a fesztivál két főszervezője, a budapesti székhelyű Pro Minoritate és a kolozsvári Magyar Ifjúsági Tanács magyar adófizetői forintokból működik.
Egyedül a Fidesz-kormányok alatt éreztük, hogy számít a szavunk
Lassan estébe fordul a délután, már hallani a távolból, ahogy a nagyszínpadon hangol az esti fellépő. A Tusnádfürdőn nagy zajjal átrobogó hegyi folyó, az Olt mellett egy baráti társasághoz verődünk. A csúcsos vendégházak alatt, a raklapokból kialakított társalgóban elmondják, immár 16 éve járnak együtt a fesztiválra: a nosztalgia minden nyáron visszahozza őket, noha már diplomás fiatal felnőttek. Vállalkozók, jogászok, építészek. Az anyaországi politikába igazán csak egyikük, Csongor van bekötve, a többiek helyett is ő válaszol. Székelyesen dallamos hanglejtéssel elmondja, fiatal gimnazistaként nem jöttek izgalomba a délelőtti, közéleti programokra, de idővel rájött, hogy ami Tusványosan elhangzik, évekre meghatározza a Kárpát-medencei politikát. A nagyszínpados Orbán-beszédre ki szoktak nézni, de az este még átírhatja a programot.
Csongor úgy látja, akármilyen ökörséget csinált volna Magyar Péter és az ellenzék, mindenképp megnyerni a választást: „Ugyanezt láttam már kicsiben. Nagybátyám 12 évig volt polgármester, az emberek pedig egyszer csak azt mondták, legyen valami más. Na de mi változzon? Nem tudom, csak ne ő legyen. Magyarországon is ez történt, az emberek nem tudták megmondani, mi olyan nagyon rossz, ami indokolna ekkora változást, de a 16 év az 16 év. Erdélyben nem, de az anyaország teljesen kihátrált a 18-30 éves korosztály a Fidesz mögül, amit egyszerűen nem értek. Egyik fesztiválról mennek a másikra, és mocskos fideszeznek sok százezres iPhone-okkal a kezükben. Mégis mi olyan rossz nekik?”
Miért ilyen fideszesek továbbra is az erdélyiek?
Azért, mert egyedül a Fidesz-kormányok alatt éreztük, hogy számít a szavunk. A nemzetpolitika irányát Antall József adta meg egyetlen mondattal, amikor letette az esküjét, és azt mondta, lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánok lenni.
Magyar Péter is gyakran idézi Antallt.
Én is idézhetek a Bibliából, de attól még nem leszek szent.
Csongor nem tudja, van-e elég erő Orbánban a visszatéréshez. Veszített korábban is választást, de most óriási pofonba szaladt bele. Nem véletlenül: voltak hibák a kormányzásban, központosított „kiskirály-rendszer” épült ki az uralma alatt.
Ezzel együtt úgy látja, ha Magyar Pétert elhívják Tusványosra, abból katasztrófa lett volna. Csongor szerint akárhonnan is nézzük az új magyar miniszterelnök pályaívét, politikai árulást követett el. 16-ból 14 évet töltött a Fideszben, most mégis a Fidesszel szembeni bosszúra építi a politikáját. „Nem szabadott volna miniszterelnökké választani Magyar Pétert. Nyerje meg a Tisza, de ő ne legyen miniszterelnök. Négy éve egy asztaltársaságban ültünk itt, Tusványosan, és csak alátámasztani tudom mindazt, amiről Varga Judit Hajdú Péter műsorában beszélt. Már akkor is frusztráltan, hülyén viselkedett, olyan volt, mintha irigy lenne a feleségére, amiért kormányzati pozíciót kapott. Persze, a férfi becsületnek nem tehet jót, ha a feleséged még fociban is jobb nálad.”
A Tisza-kormánytól azt várja, ne rombolja le a jó viszonyt a külhoni magyarsággal: szerinte a mindenkori magyar kormánynak párbeszédet kell kezdeményezni a határon túli magyarokkal. Szóban van ígéret a Tisza felől a partnerségre, a többit majd meglátjuk.
Négy év múlva akkor mondaná, hogy korrekt és előremutató a viszony a külhoni magyarság és a budapesti kormány között, ha fenntartják a partneri kapcsolatot az RMDSZ-szel, illetőleg ha Magyar végre elrugaszkodik a látszatpolitizálástól, és „a tettek mezejére lép”.
Ha mindezt sikerül is megugrani, az új miniszterelnököt a székelyek attól még nem zárják a szívükbe:
Itt sosem fogják tárt karokkal várni. Nem olyan az ember.
