Belföld

Szabadhegÿ Péter, a máltaiak új elnöke: Én biztosan nem leszek miniszter

Horváth Júlia / 24.hu
Horváth Júlia / 24.hu
Csák János volt kultuszminiszter ajánlotta londoni nagykövetnek, ahol bevezette a spirituális diplomáciát, és leglátványosabb eredményének azt tartja, hogy Canterbury Szent Tamás karjának egy részét körbevitték Angliában – mondta a 24.hu-nak Szabadhegÿ Péter. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat újdonsült elnöke arról viszont nem akart nyilatkozni, miért hívták vissza a diplomáciai kiküldetéséből idő előtt. Interjúnkban beszél a vallásosságáról, a „jóságfaktorról”, arról, hogy papi pályára tervezett menni, de végül egy manhattani bankban kezdte el karrierjét, hogy aztán ma már 5000 hektáron gazdálkodjon. És szó esik természetesen arról is, hogy miért írja kétpontos ipszilonnal a nevét.

Úgyis szóba kerülne a beszélgetésben, úgyhogy inkább essünk túl rajta az elején. A nevét úgy kell kiejteni, hogy Szabadhegyi. Miért hozza a frászt a környezetére azzal az ÿ betűvel a végén?

Két oka van. Az egyik, hogy a családunkban tíz generáció óta mindenki kétpontos ipszilonnal írja a nevét, méghozzá azért, mert az egyik ősöm, Szabadhegÿ János, amikor 1686-ban nemesi címet szerzett, ezt a formulát használta az oklevelében. Szóval ragaszkodunk a családi hagyományhoz. A másik ok, hogy Amerikában nőttem fel, és ott senki nem tudja kiejteni a gy hangot, mindenki gi-nek ejtette a nevem végét, úgyhogy nem volt szükség külön jelölni az i hangot.

Merre voltak egykor a birtokaik?

A Felvidéken, Szered környékén. Apai ágon köznemesi famíliából származom, édesanyám révén viszont bárói családból.

Mégpedig?

A Buttler család balti ágából.

Horváth Júlia / 24.hu

Szóval arisztokrata vér is csörgedezik az ereiben. A szülei Magyarországon találtak egymásra?

Nem, mindketten 56-os emigránsok, de nem együtt vándoroltak ki, csak 1960-ban találkoztak először, méghozzá New Yorkban. Háromhetes ismeretség után házasodtak össze.

Elsöprő szerelem lehetett.

Az volt. Az öcsémmel együtt Amerikában születtünk, ott is nőttünk fel.

Úgy képzelte fiatalon, hogy Amerikában fogja leélni az életét?

Abszolút. A hetvenes-nyolcvanas években nem úgy tűnt, hogy a keleti blokk valaha is összeomolhat. Magyarországon azonban már gyerekként is sokszor jártam, mert kétévente jöttünk az öcsémmel nyári vakációra a rokonokhoz. Egyrészt megismertük a felmenőink hazáját, másrészt ilyenkor rengeteget fejlődtünk a magyar nyelvben – főként a szókincsben.

Ma hány nyelven beszél?

Nyilván az angol az egyik, a másik a magyar – odahaza a szüleimmel mindig magyarul beszéltünk. Amikor azt akarták, hogy ne értsük, miről van szó, átváltottak németre. Ez később már nem működött, mert megtanultam németül is. Az iskolában tanultam spanyolul, azt ma már ritkán használom, elég passzívvá is vált a tudásom. De németül jól megy, sok rokonom él Ausztriában és Németországban.

Úgy tudom, diplomákat is gyűjtött.

Hármat. Az elsőt számvitelből szereztem, a másodikat vállalkozásmenedzsmentből, a harmadikat elméleti közgazdaságtanból, utóbbit már Londonban. Alapvetően azzal foglalkozom, miként kell vezetni egy céget, hogyan lehet optimalizálni egy szervezet működését.

Mi volt az első munkahelye?

Fiatalon bankár szerettem volna lenni, így egy nagy amerikai pénzintézetnél, a Chemical Bank manhattani központjában kezdtem a pályámat – gyakornokként. Öt év alatt eljutottam az alelnökségig.

Horváth Júlia / 24.hu

Öt év alatt lett egy nagy bank második embere?

Amerikában mást jelent az alelnöki titulus. A Chemical Banknak akkor több mint 60 ezer alkalmazottja volt, az ottani alelnökség Magyarországon nagyjából egy főosztályvezetői szintnek felel meg. De idővel lehetett volna belőlem tényleg a bank második embere.

Csakhogy?

Csakhogy közbejött valami.

A teljes cikket előfizetőink olvashatják el.
Már csatlakoztál hozzánk? Akkor a folytatáshoz!
Ha még nem vagy a 24 Extra előfizetője, ismerheted meg a csomagokat.

Már előfizető vagyok,

Ajánlott videó

Olvasói sztorik