„E közösségi jegyzet nem kevesebbre vállalkozik, mint az igazi boldogság titkának feltárására, melyben a tartalmas beszélgetések révén fiataljaink egymást is segíthetik” – e felütéssel mutatja be a saját oldalán Pajor András atya a 60 oldalas, Ifjúsági erkölcstan című írását. A bárki által letölthető szöveghez azt is hozzáfűzi, hogy tartalma és szerkezete mögött „több mint negyedszázados ifjúsági lelkipásztori tapasztalat áll […], kiállta a próbát, fiataljaimmal végigvettük, végigbeszélgettük, így csapódott le írásban, hogy közkinccsé váljék”.
A szexualitást, a szemérem kérdését, a nemiséget, a meztelenkedést is tárgyaló írás ezen témákat taglaló részei különösen meghökkentő olvasmányok azok után, hogy Pajorról kiderült, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye eljárást indított ellene, és minden papi tevékenységtől eltiltotta, sőt a rendőrség is nyomoz az ügyben. A Fidesz mellett nyíltan kampányoló zuglói plébánosról a Válasz Online írta meg több áldozat beszámolója alapján, hogy esetében ministránsfiúk szisztematikus „betörésére”, megalázására, a hatalommal, tekintéllyel való visszaélésre kell gondolni, aminek volt szexuális dimenziója is.
A Válasz Online cikkéből kiderült, az áldozatok azt állítják, hogy a plébános – akit egyebek között között az ifjúság nevelésében vállalt szerepéért a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntettek ki – lányokat lényegében nem engedett sem az oltár közelébe, sem ifjúsági csoportok élére. Havi egyszeri kötelező gyónást vezetett be az ifjúsági és ministránscsoportok tagjai számára, a táborokban pedig rendszeresítette a „kullancsvizsgálatot”. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy egyesével, anyaszült meztelenül kellett megjelenniük a fiataloknak előtte, és áttapogatta az intim testrészeiket is. „Amíg 8–10 évesek voltunk, valahogy kibírtuk, de amikor 15–16 éves korunkban is ragaszkodott a saját közreműködéséhez, kezdett rém kényelmetlenné, már-már zaklatásszerűvé válni a dolog. Pláne, hogy az úgynevezett kullancsvizsgálatot később a budapesti közösségi összejöveteleink szabadtéri részei után is erőltette a fiúknál” – fogalmazott a lapnak az egyik áldozat.
Romantika a padláson
Pajor atya szerint jegyzete egy oktatói, csoportvezetői kézikönyv, „egészében nem feltétlenül kell fiataljaink kezébe adni, mert ehhez túl száraz és bőséges anyag”.
A plébános szerint „fontos, hogy fiataljaink a plébániára otthonosan jöhessenek, viszonylag rugalmas ideig maradhassanak (lehetőleg hétvégén)”. Szerinte az ifjúsággal való foglalkozás gyakorlati alappillérei közé tartozik az is, hogy a fiatalokkal külön, lehetőleg eldugott helyen (pincében vagy padláson) érdemes beszélgetni:
Jó, ha van egy külön hely, amelyet az ifjúsági közösség saját otthonának érez. A velük való foglalkozás bármilyen összeszedett légkörű helyiségben megtartható, de pl. egy hittanteremben nagyon nehezen oldódnak fel egymás között. Ezért saját összejöveteli helyüket ki lehet alakítani akár egy külön szobában, akár a pincében vagy a padláson, ahol némi hangulat és romantika emlékezetessé teszi összejöveteleiket és a lelkipásztorral, hitoktatóval való kapcsolatot.

Pajor 33 pontba sűríti erkölcsi tanításait, s ezeken belül a szexualitás és a nemiség kérdésköreivel szembetűnően sokat és részletesen foglalkozik.