Csernus Imre pszichiáter a HVG-nek azt mondja: A magyar című új könyvében azért búvalbélelt, depressziós, pesszimista, panaszkodó hazánkfiairól, mert harminc év tapasztalata alapján azt látja, az emberek jelentős része tudja, mi nem tetszik az életében, de nem tesz ellene, nem mer hinni abban, hogy változtathat. A kurázsi helyett megszokás van,
görcsös törekvés a biztonságra, csak nehogy valami váratlan dolog történjen. De hiába tesznek rengeteg óvintézkedést, a XXI. század tempójában lehetetlen ilyen konfliktuskezelési modelleket sikerre vinni.
A Vajdaságból 1984-ben jött át. Úgy látja, a határon túli magyarok helyzete azért más, mert a kisebbségi lét állandó konfliktus jelent, éberebbek, gyorsabban alkalmazkodnak az aktuális helyzethez. Az interjúban mesél arról, miként dolgozott együtt Szabó Győzővel, akit terapeutaként kezelt, saját függőségeiről, négyszeri nősüléséről. Szerinte mindaddig egy bántalmazó társadalomban fogunk élni, amíg az emberek jelentős része nem válik tudatosabbá,
amíg nem a saját házunk táján söprögetünk, hanem az egymásra mutogatást tanuljuk el, addig ez így marad.
Csernus Imre szerint
akik gyávák megoldani a saját félelmeiket, csak magyarnak fognak látszani, de nem magyarnak érezni magukat. A XXI. században a virtus nem a nyilak kilövéséről szól már, hanem arról, bátor vagyok-e vállalni a gondolataimat és az érzéseimet, tekintet nélkül arra, hogy ki áll előttem.
