A hazai viszonyok között korszakokon átívelő kihívást jelent, hogyan őrizzük meg a szakkollégiumhoz hasonló közösségeinket az ezeket veszélyeztető külső hatásoktól – mondta Chikán Attila, a Rajk László Szakkollégium alapító igazgatója az intézmény fél évszázados történetének tanulságait összegyűjtő könyv bemutatóján. Az első Orbán-kormány gazdasági minisztere Ilyés Mártonnal, a kollégiumi igazgatói székben őt követő oktatóval, immár momentumos gazdaságpolitikussal éveken keresztül írta a szabadon hozzáférhető, A Rajk Szakkollégium modellje – értékek, elvek, módszerek című kötetet.
A szerzők célja a könyvvel, hogy az ország első szakollégiumának példáján keresztül felmutassák, hogyan lehet hosszú távon működtetni egy demokratikus, önszerveződő közösséget. Chikán – aki többek közt a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja – elmondása szerint a Rajk egyik legnagyobb eredményének is azt tartják, hogy mára száznál több intézmény viseli a szakkollégium nevet Magyarországon, és ezek több mint negyede a Rajk által bevezetett módszerek szerint működik.
Az 1970-ben, az akkori Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen – a mai Corvinus Egyetemen – alakult nem mellesleg ahol kialakulhatott egy, a társadalomról az állampárttól függetlenül gondolkozó fiatal értelmiségi közeg. A Rajk mintájára jött létre az ELTE jogi karához tartozó Bibó István Szakkollégium is a 80-as évek elején, amelynek akkoriban tagja volt a Fidesz alapító tagságának nagy része. A szakkollégiumok hallgatóiból mozgalom szerveződött, amely a demokratikus ellenzék fiatal ágává nőtte ki magát, majd résztvevői közül sokan a rendszerváltás utáni politikai és a gazdasági elit meghatározó szereplőivé váltak. Az elsősorban gazdasági orientációjú Rajk kollégistája volt számos hazai és nemzetközi akadémikus illetve üzletember mellett Király Júlia közgazdász, a Magyar Nemzeti bank volt alelnöke, Király László György volt APEH-elnök, Urbán László korábbi fideszes parlamenti képviselő, Tóth István György, a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet alapítója vagy például Dénes Ferenc sportközgazdász is.
A szerzők a kötet fejezeteiből szemezgetve egyetértettek abban, hogy a szakkollégiumok legfontosabb alapelve, amely a korábbi sikereket is lehetővé tette, hogy a diákok maguk döntenek a közösségük ügyeiről. Ennek megfelelően a Rajkban a kezdetektől fogva a hallgatóság bonyolítja le a felvételit, érdeklődésük szerint választják ki a tananyagot, és bizottságaik felelnek a működtetésért.
„Kezdettől fogva létezett a kollégistákban az a cél, hogy az intézmény mintát nyújtson ahhoz, hogyan érdemes a szó legáltalánosabb értelmében szervezkedni, személyes, társadalmi, politikai kérdéseket összeegyeztetve együttműködni bármilyen közösségben” – mondta az alapító igazgató, majd hozzátette, hogy
Ilyés hosszabban beszélt az ezen elvekre épülő önszerveződő demokráciafelfogásról szóló fejezetekről. A lényegét röviden úgy foglalta össze, hogy a Rajkban a közös ügyekről, akár hosszú és unalomba hajló, vagy parázs vitákon keresztül végső soron a teljes közösségnek kell döntenie – egészen attól kezdve, hogy mit tekintenek egyáltalán fontos kérdésnek. A szakkollégium működésének egyik legfontosabb elemeként a közösségiességet emelte ki, amivel kapcsolatban külön fejezet szól arról, hogyan lehet közösséget építeni 100-150 emberből.
Ezek után kitért arra, hogy szerinte a magyar társadalom egyik nagy tragédiája, hogy miközben demokratikus politikai rendszert próbálnánk működtetni, az oktatás során nem szerzünk demokratikus folyamatokhoz kapcsolódó sikerélményeket.
„Úgy növünk fel, hogy a minket érintő ügyekre nincs ráhatásunk, és így ki sem alakul bennünk a demokráciába vetett hit. Abban viszont mélyen hiszünk, hogy a fiatalokkal nem lehet demokráciát játszani, nem lehet felelősséget adni a kezükbe. Majd csodálkozunk azon, hogy megrendül a demokráciába vetett bizalom, és kételkedünk, hogy az még mennyire tud hatékony társadalomszervező erő lenni.
A Rajk-modell fontos üzenete, hogy igenis lehet, sőt felelősséget kell bízni a fiatalokra az őket érintő ügyekben
– mondta Ilyés. Szerinte aki egy közepes méretű közösséget akar igazgatni, annak érdemes böngésznie a könyvet, legyen szó munkahelyről, civil- vagy más társadalmi szervezetről, mindenekelőtt viszont az iskolák figyelmébe ajánlotta a munkájukat.
Úgy fogalmazott, hogy a „demokrácia nem egy konzerv, amit kinyitunk és mindig ugyanazt az ízt kapjuk”, hanem meg kell találni azokat a módszereket, amelyekkel azt az adott közösségben működtetni lehet. Azért is „modellről” beszélnek – és nem szabályról –, mert számos jó példa van akár más szakkollégiumoknál, egyéb intézményeknél, amelyek módosítottak a Rajk példáján, vagy új gyakorlatokat vezettek be. „Lehet klónozni a Rajkot, de abban biztos vagyok, hogy bármelyik klónja teljesen máshogy fog kinézni. A modellt a mindennapi élet alakítja, a benne foglalt tanulságokat pedig minden közösség a saját képére formálhatja” – mondta Ilyés.
Chikán szerint egy miénkhez hasonló társadalom, amelyben
a különböző hatalmi viszonyokban nem kevés autokrácia jelenik meg
nagyon sok veszélyt hordoz egy szakkollégiumhoz hasonló közösség számára. Ezért fontos törekedni a demokratikus szervezeteknek az anyagi függetlenségre, hogy bátrak tudjanak lenni és nemet mondhassanak akkor, ha kapnak egy olyan ajánlatot, ami akaratukon kívül megváltoztatná saját értékeiket” – mondta.
A Rajk Szakkollégium egymással jó kapcsolatot ápoló első két igazgatója baráti hangulatban mutatta be az új könyvet, ettől elütően Chikán azonban egy alkalommal odaszúrt a Momentum elnökségi tagjának. Amikor arról mesélt, hogy a könyv befejezése évekig húzódott, azt mondta, hogy közben mind a kettőjüknek akadtak egyéb teendői, „Marcit más területen szólította a haza, bár nem tudom, hogy ez szólításnak nevezhető-e.” Az alapító igazgató ezzel arra utalt, hogy Ilyés 2019-ben elhagyta az igazgatói széket, és az ellenzéki párt politikusa lett.
