Egyszer egy pszichológus mondta: ahhoz, hogy megértsük egymást, tisztáznunk kell, kinek mit jelent például egy „pöttyös bögre”. Az egyiknek pirosat és kicsit, a másiknak feketét nagy pöttyökkel, a harmadiknak meg azt, amelyiket összetört a férje. Vagyis, amíg nem definiáljuk közösen, hogy most éppen mit értünk pöttyös bögre alatt, addig nem ugyanarról fogunk beszélni.
Bár a jogászok nem pszichológusok, erre az alapigazságra azért ők is rájöttek. Számos jogszabály kezdődik úgy, hogy definiálja azokat a fogalmakat, amelyekről rendelkezik. Kezdjük most mi is azzal, hogy pontosítsuk, milyen szervezetekről fogunk beszélni a bíróságokkal kapcsolatban.
A bíróságokat két csúcsszervezet irányítja.
- Az egyik a Kúria, ami szakmailag felel a működésért, (bár a Kúria elnöke a saját szervezetét igazgatja is),
- a másik pedig az Országos Bírósági Hivatal (OBH), amelynek feladata az összes többi bíróság igazgatása.
Mindkét szervezet élén politikai kinevezettek állnak, hiszen az Országgyűlés választja meg őket. Egy harmadik testület biztosítja, hogy igazgatási működésük és hatalmuk ne lehessen korlátlan, ez pedig az Országos Bírói Tanács (OBT). Ez utóbbi a bíróságon belüli egyetlen demokratikus testület, mert 14 tagját maguk a bírák választják (a tizenötödik tag a törvény alapján a Kúria mindenkori elnöke).
Ennek az OBT-nek meglehetősen hányatott és viharos a története, amelyet itt most nem tudunk részletezni. Elég annyi, hogy amíg Handó Tünde volt az OBH elnöke, minden tekintetben negligálta a bírói tanácsot, nemhogy együttműködni nem volt hajlandó a testülettel, de annak számos tagját kifejezetten vegzálta, fenyegette, üldözte, egészen addig, míg a parlament kénytelen volt őt elmozdítani, és alkotmánybíróvá „felbuktatni”. Az utódja Senyei György lett, neki már kevesebb konfliktusa volt az OBT-vel, de gondok azért vele is adódtak.
A változtatást gyakorlatilag az Európai Unió kényszerítette ki akkor, amikor a jogállam úgynevezett „mérföldköveit” meghatározta, és ezek teljesítéséhez kötötte az uniós pénzek kifizetését. A pénzre óriási szükség van, ezért az Országgyűlés ez év május 3-án elfogadta a bírósági reformról szóló törvényt, de már a törvény címében hangsúlyozta, hogy mindezt csak az uniós pénzek megszerzése érdekében teszi.
A törvényt sem fogjuk most részletezni, elég egyelőre annyi, hogy megerősítette a demokratikusan választott OBT hatáskörét, egyúttal korlátozta az OBH és a Kúria elnökéét.
Nem kellett sok időnek eltelnie ahhoz, hogy kiderüljön, a két bírósági csúcsvezető közül ki az, aki alkalmazkodik az új helyzethez, és ki szítja az ellenállást a reformokkal szemben. Lefordíthatjuk ezt úgyis, hogy Senyei György, a hivatal elnöke nem akar gátja lenni az uniós pénzek megszerzésének, míg Varga Zs. Andrásnak, a Kúria elnökének fontosabb a saját hatalma az országba érkező milliárdoknál.
Varga Zs. András az EU jogállamisági jelentése kapcsán közleményt adott ki, amelyben politikai támadással, hazugsággal és önérdekkel vádolta meg az Országos Bírói Tanácsot.
Az Európai Bizottság 2023. évi jogállamisági jelentésének Magyarországra vonatkozó fejezete a Kúriára vonatkozóan sajnálatosan, ellenőrzés nélkül átvette az Országos Bírói Tanács minden ténybeli alapot nélkülöző, többször adatokkal cáfolt, sok bíró személyes integritását sértő önkényes véleményét. A megállapításokra vonatkozóan kijelenthető, hogy azokból egyetlen szó sem igaz. A megállapításokat, mint a bírói tekintélyt minden alap nélkül megkérdőjelező politikai támadást ismételten, sokadszorra visszautasítom. Azt pedig, hogy mindez az Országos Bírói Tanács néhány volt és jelenlegi tagjának öncélú törekvésein alapul, nagyon sajnálatosnak tartom.
Tekintsük ezeket a szavakat Varga Zs. túlfejlett egójának tüneteként. Ám van ennek a közleménynek olyan része is, amelyet számos európai, mi több, a teljesen más jogrendszerben működő amerikai bíróságok sok évtizedes jól bevált gyakorlata is cáfol. Ez pedig az automatikus ügyelosztás kérdése. De, hogy milyen „pöttyös bögréről” is van szó, először tisztázzuk ezt a fogalmat.
„A bírói hatalom és az egyes bírák befolyásolásának megakadályozását szolgálja az egyre intenzívebb követelés, hogy a bíróságokra kerülő ügyek szignálásánál, konkrét bíróhoz vagy bírói tanácshoz juttatásánál se érvényesülhessenek személyes szempontok, és a kormányzat vagy más külső, netán belső erők ne érhessék el azt, hogy a politikai szempontból fontos ügyek a számukra „megfelelő” bírákhoz kerüljenek.”
Nem véletlenül foglalkozott ezzel a kérdéssel MTA doktori értekezésében Badó Attila, a Szegedi Tudományegyetem professzora már 2017-ben is. Ha a bírósági vezetők oszthatják ki egyes bírákra vagy tanácsokra az ügyeket, ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a vezető sejtheti, mely bíróktól, tanácsoktól számíthat az „elvárt” ítéletek meghozatalára.
Ennek kiküszöbölését szolgálja az egyre több helyen alkalmazott elosztási automatizmus, mely véletlenszerűvé teszi, hogy egy adott ügyet melyik bíró vagy bírói tanács döntheti el
– írja Badó.
De mit is írt erről a Kúria elnöke az idézett közleményében? „Ami az automatikus ügykiosztás minden bíróságra kiterjesztésének követelését illeti, a Kúria tapasztalatai alapján kijelenthetem, hogy ennek teljesítése a magyar igazságszolgáltatás megbénításához vezetne. A tapasztalataink azt mutatják, hogy az ügyelosztás bürokratikus adminisztrálása jelentős, indokolatlanul sok időt és erőforrást von el az ügyek tényleges elbírálásától, holott az utóbbi a felek természetes érdeke. Az automatikus ügykiosztás kiterjesztése minden bíróságra megvalósíthatatlan. Akkor is megvalósíthatatlan, ha az Országos Bírói Tanácsnak a bíróságok működésére vonatkozó ismeretek hiányában megfogalmazott javaslatain alapul.”
Azt az epés megjegyzést, miszerint a bírákból álló és évtizedek óta a bíróságok igazgatását ellenőrző OBT nem ismeri a bíróságok működését, tekintsük Varga Zs. írói munkássága részének. Azt azonban, hogy az automatikus ügyelosztás megoldhatatlan lenne, vagy túlzott adminisztrációval járna, egyszerűen – az egyébként tudományos és alkotmányos területen járatos elnök részéről – szándékos ködösítésnek, sőt, tudatos ferdítésnek tarthatjuk.
Néhány példa Badó Attila értekezéséből: „Dániában, ahol a bírák egyáltalán nem specializálódnak, és ugyanazon bíró a legváltozatosabb büntető- és polgári jogi ügyeket tárgyalja, egyszerűbb a véletlenszerű, ma már általában számítógép segítségével végzett ügyelosztás. Ugyanakkor a nagyfokú specializációt felmutatót német vagy olasz bíróságokon is általános megelégedettség mellett működik az automatikus szignálás. Az Egyesült Államokban szövetségi szinten a bírósági ügyek szignálása jól szabályozott sorsolási (lottery) rendszerben zajlik. A Kaliforniai Kerületi Bíróságon és Kaliforniai Legfelsőbb Bíróságon az ügyek elosztása a főnaptári rendszer (master calendar system) alapján történik. Az adott bírósághoz beérkezett ügyeket egy naptárba tölti az automatikus rendszer. Így nem egy adott bíróra szignálják az ügyet, hanem egy adott napra és időpontra. Az üggyel az a bíró foglalkozik, aki az adott napra be van osztva. Egy másik példa a „kártyák és paklik” rendszere (cards and decks). Minnesotában elektronikus, számítógépes alkalmazás segítségével történik az ügyek szignálása. Kártyák viselik a bírók neveit. A paklikban valamennyi bíró neve ugyanannyiszor jelenik meg, a kártyapaklikat a számítógép minden egyes ügy szignálása után automatikusan újrakeveri.”
De hogy egy személyes élményemet is megosszam önökkel, Svédországban is ugyanaz a rendszer működik, mint Dániában.
Ugye, jól látszik, hogy mennyire „megvalósíthatatlan” és milyen rettenetes „adminisztrációval jár” az automatikus szignálás?
De ne legyünk igazságtalanok szegény, jogaiban korlátozott kúriai elnökkel szemben. A kormány – már ha a kormányt Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter képviseli – ugyanúgy utálja a kényszerűségből meghozott bírósági reformot, mint Varga Zs András. Amellett, hogy a kormányinfón kifejtette: a Kúria elnökének minden szavával egyetért, azzal vádolta meg az OBT-t, hogy Brüsszelben személyre szabott jogalkotást intézett el saját maga számára. A törvény szerint ugyanis a jövőben az OBT-tagok nem indulhatnak újra, de ez csak a későbbi OBT-tagokra vonatkozik, a jelenlegiekre még nem. Bár a jelenlegi OBT azt mondta, hogy nem kívánnak ezzel a lehetőséggel élni, „majd figyeljék meg, hogy mind elindulnak” – jósolta Gulyás.
Holott Matusik Tamás, az OBT jelenlegi elnöke már a testület januári ülésén kifejtette, hogy a jelenlegi OBT-tagoknak biztosított újra-választhatóságot személyre szabott jogalkotásnak tartja, és nem ért vele egyet, az OBT soha nem kérte ezt a lehetőséget. Persze Gulyás Gergelynek nem kötelező az OBT – amúgy nyilvános – jegyzőkönyveit olvasgatni, gyanúsítgatni enélkül is lehet.
Annyiban magam is vitatkoznék Matusik Tamás álláspontjával, hogy ez esetben szerintem nem „személyre szabott” jogalkotásról van szó, sokkal inkább a visszamenőleges jogalkotás tilalmáról.
A mostani OBT-nek 2024. január 31-én jár le a hatéves megbízatása. Előtte négy hónappal, vagyis szeptember végén kell összehívni az úgynevezett összbírói értekezleteket. Ezeken választják meg a bírók a bíróságokat képviselő elektorokat, majd az így megválasztott küldöttek maguk közül választják meg az új OBT 14 tagját. A tizenötödik tag – mint említettük – a Kúria mindenkori elnöke.
Nem állíthatjuk, hogy az új bírósági törvény, amely vitathatatlanul jobb az előzőnél, hiba nélküli lenne. Elvileg bírósági vezetők is beválaszthatók a testületbe, akár olyanok is, akiknek értékelése, előmenetele, státusza a bírósági hivatal vezetőjétől függ. Ha ők bekerülnek, az a nem kívánatos helyzet alakulhat ki, hogy saját igazgatási felettesüket kell ellenőrizniük. Ad abszurdum, az új szabályok alapján elvileg még Varga Zs. András is lehetne az OBT elnöke, ami az eddigi megnyilvánulásai tükrében meglehetősen bizarr fordulat lenne. Az sem mindegy, hogy a bírák/elektorok kiket választanak be a testületbe.
A különbséget jól szemlélteti a jelenlegi OBT elnök, Matusik Tamás ünnepi beszéde, amelyet nemrég a Bíróságok napján mondott el.
„Öt és fél évvel ezelőtt estébe nyúlóan gyűlésezett Magyarország száznál is több bírája, a második OBT megválasztása zajlott épp. Az elektori gyűlés közben egy külön teremben pezsgős koccintás előkészületeit végezték. Aztán az elektorok döntöttek, megszületett az eredmény, amit látva a szervezők az előkészített pezsgőt visszavitték, koccintásra nem került sor.”
Majd emlékezett egy tapasztalt kollégára, aki akkor azt mondta nekik:
Bírósági források szerint már most megkezdődött egyes feltételezett leendő OBT-tagok „puhítása”, de a Fidesz felől érkező nyilvános megszólalások is igyekeznek gerjeszteni a félelem légkörét. A politika már most rosszul viseli, hogy kénytelen volt lépéseket tenni a bíróságok függetlensége érdekében. Ahogy Matusik mondta a beszédében:
a bírói függetlenség nem a bíró privilégiuma, hanem a polgárok alapjoga ahhoz, hogy ügyeikben pártatlan, elfogulatlan, a legmagasabb szakmai kvalitásokkal rendelkező bíró külső befolyástól mentesen döntsön. A független igazságszolgáltatás garancia mindenki számára, politikai meggyőződéstől függetlenül. Rajtunk, bírókon múlik, hogy ez megvalósuljon. Ezért nem hajthatjuk le a fejünket.
