Nem attól lesz valaki jobb ember, hogy vallásos, véli a magyarok jelentős többsége

Istenbe vagy egy magasabb hatalomba vetett hit

A felmérésben résztvevő 26 országban a megkérdezettek átlagosan 40 százaléka vallotta azt, hogy a különféle szentírásokban (például a Bibliában, a Tórában vagy a Koránban) ábrázolt Istenben hisz, míg 20 százalék valamilyen másfajta magasabb hatalomban. 21 százalék semmi ilyesmiben nem hisz, míg viszonylag magas arányban, a résztvevők 19 százaléka nem tudott vagy nem akart válaszolni erre a kérdésre.

11 országban a többség hisz Istenben, kiemelkedő mértékben Brazíliában, Dél-Afrikában, Törökországban és Indiában. Japánban, Dél-Koreában, Thaiföldön és a vizsgált 10 európai országból nyolcban legfeljebb a lakosság fele hisz Istenben vagy egy magasabb hatalomban.

A magyar megkérdezettek 46 százaléka mondta azt, hogy hisz valamiben, ebből 20 százalék valamelyik nagyobb vallás Istenében. 25 százalék nyilatkozott úgy, hogy nem hisz egyikben sem, míg a válaszadók harmada nem tudott vagy nem akart válaszolni. 

A kutatás során kitértek a nagyobb vallásokkal rokon, illetve egyéb hiedelmekre is. Ebből kiderült, hogy az emberek átlagosan 52 százaléka hisz a mennyország létezésében, de nem sokkal vannak kevesebben azok (49 százalék), akik szerint léteznek angyalok, démonok, tündérek vagy egyéb természetfeletti szellemek.

A pokol és az ördög létezésében ugyanakkor 10 százalékponttal kevesebben hisznek, mint a mennyben. A mennyben, a szellemekben, a pokolban és az ördögben hívők aránya Belgiumban a legalacsonyabb, és általában 50–60 ponttal magasabb Törökországban, Brazíliában és Dél-Afrikában.

A magyarok 34 százaléka hisz a mennyországban, 36 százaléka a természetfeletti szellemekben, a pokolban és az ördögben viszont csak 26–27 százalék.

Vallásgyakorlás

Az istentiszteleti és imahelyiségeket azokban az országokban látogatják rendszeresen a legnagyobb arányban, ahol a többség hisz Istenben vagy egy magasabb hatalomban. Indiában tízből több mint heten, Dél-Afrikában, Thaiföldön, Brazíliában és Törökországban pedig tízből körülbelül öten nyilatkoztak úgy, hogy havonta legalább egyszer ellátogatnak valamilyen templomba, imaházba vagy mecsetbe.

Japánban 20-ból egy ember megy havonta legalább alkalommal istentiszteletre használt helyre, Belgiumban és Magyarországon körülbelül minden tizedik ember, Franciaországban, Svédországban, Hollandiában, Németországban, Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Kanadában pedig kevesebb mint minden ötödik ember.

Azok aránya, akik azt mondták, hogy a vallásos emberek boldogabbak, nagyjából összhangban áll azok arányával, akik állításuk szerint rendszeresen járnak valamilyen, istentiszteletre szolgáló helyre.

Azok közül, akik hisznek Istenben vagy egy magasabb erőben, körülbelül négyből három azt válaszolta, hogy a hite segít leküzdeni a válságokat, értelmet ad az életének, és boldogabbá teszi őket az átlagosnál. A kutatás szerint minél magasabb a hívők aránya egy országban, annál valószínűbb, hogy a hívők úgy érzik, hogy hasznos számukra a hitük.

Vallási tolerancia

A megkérdezettek átlagosan 76 százaléka állította azt, hogy nem érzi magát kényelmetlenül más vallási meggyőződésű emberek közelében. Ez a fajta tolerancia a vizsgált országok közül Dél-Afrikában, Szingapúrban és az angolszász területeken volt a legmagasabb, míg Németországban, Japánban és Dél-Koreában a legalacsonyabb (ez utóbbi volt a legkevésbé vallásos ország is).

Japán és Svédország volt az a két ország a felmérésben, ahol 2017-hez képest jelentősen nőttek a vallással kapcsolatos negatív nézetek, ezzel szemben Argentínában, Magyarországon, Németországban, Ausztráliában, Spanyolországban, Lengyelországban és Peruban jelentősen csökkentek.

Van azonban megosztó perspektíva is: a megkérdezettek közel fele, 47 százalék szerint a vallás több kárt okoz a világban, mint használ. India után ez a nézet a Nyugat-Európában és Japánban a legelterjedtebb, míg Latin-Amerikában, Dél-Afrikában, Törökországban és Délkelet-Ázsiában a legkevésbé.

Vallás – identitás – erkölcs

A kutatásban résztvevők 42 százaléka mondta azt, hogy vallása hozzátartozik a személyiségéhez. Azok az országok, ahol négyből több mint három ember egyetértett ezzel, túlnyomórészt nem keresztény országok, míg az a hat ország, ahol kevesebb mint minden harmadik ember gondolta így, Európában van.

2017 óta Japánban, Svédországban, Mexikóban, Franciaországban, Ausztráliában, Spanyolországban és Brazíliában jelentősen nőtt azok aránya, akik a vallásra a személyiségük részeként tekintenek, miközben Magyarországon, Lengyelországban és az Egyesült Államokban jelentősen csökkent – ebből hazánkban a legnagyobb arányban, 14 százalékponttal: a magyaroknak mindössze a 15 százaléka véli úgy, hogy a vallása hozzátartozik a személyiségéhez.

Az összes válaszadó 54 százaléka értett egyet azzal, hogy a vallásgyakorlás fontos tényezője az emberek erkölcsi életének, és 37 százalék értett egyet azzal, hogy a vallásos emberek jobb állampolgárok, 20 százalék pedig azt mondta, hogy elveszítik a tiszteletet azok iránt, akikről kiderül, hogy nem hívők.

A Magyarországra vonatkozó számok alacsonyabbak a világátlagnál: honfitársainknak csak a harmada (30 százalék) vélekedik úgy, hogy a vallás hozzátartozik az erkölcsi élethez, és nagyjából ugyanennyien (32 százalék) mondták azt, hogy a vallásos emberek boldogabbak.

A magyaroknak csak a 16 százaléka látja úgy, hogy a vallásos emberek jobb állampolgárok, és csak 6 százalékot zavarja az, ha egy másik emberről kiderül, hogy nem hívő.

Széles generációs szakadék

A felmérés elemzésében külön kitértek arra, hogy a vallással kapcsolatos attitűdökben széles a szakadék a fiatalabb és az idősebb generáció között.

A legtöbb megkérdezett országban a fiatalabbak kisebb valószínűséggel vallották magukat kereszténynek – különösen katolikusnak –, és nagyobb valószínűséggel vallják muszlimnak vagy valamilyen más vallásúnak, az országukban élő idősebb generációkhoz képest.

A vizsgált 16, leginkább katolikus országban a magukat katolikusnak vallók aránya átlagosan 16 százalékponttal alacsonyabb volt, mint az 1964 előtt született, baby boomernek vagy boomernek nevezett korcsoport tagjainál. Az Ipsos hozzáteszi, hogy szinte minden olyan országban találtak hasonló generációs szakadékot, ahol a felnőttek nagy része protestánsnak, evangélikusnak vagy egyszerűen kereszténynek vallja magát.

Ezzel szemben ott, ahol az összes felnőtt legalább 2 százaléka muszlimnak vallotta magát, a Z generáció (az 1997-ben vagy az után születettek) nagyobb valószínűséggel tette ezt, mint a boomerek – átlagosan 7 százalékponttal. A felmérés szerint ezek a demográfiai változások valószínűleg magyarázatot adnak a vallással kapcsolatos hiedelmekben, gyakorlatban és attitűdökben mutatkozó generációs különbségekre, amelyek az ország vallásosságától és a bevándorlási szokásoktól függően változnak.

Majdnem minden olyan országban, ahol a felnőttek legalább egyharmada hisz a szentírásokban ábrázolt Istenben, a Z generáció tagjai kisebb valószínűséggel hittek ebben, mint a boomerek, míg a kevésbé vallásos országokban ez a tendencia megfordul. Hasonlóképpen, azokban az országokban, ahol a vallásgyakorlás magas, inkább az idősebb felnőttek gyakorolják a vallást, míg azokban az országokban, ahol a vallásgyakorlás alacsony, inkább a fiatalokra jellemző.

Azokban az országokban, ahol a fiatalok nagyobb valószínűséggel vallják magukat muszlimnak, mint az idősebbek, nagyobb valószínűséggel vallásosak is, vallásukat identitásuk jelzőjének tekintik, és a vallást az erkölcsösséggel hozzák összefüggésbe. Ráadásul minél fiatalabbak az emberek, annál valószínűbb, hogy hisznek a mennyben, a pokolban, az ördögben és a természetfeletti szellemekben.