Ferenc pápa második budapesti napján fiatalokkal találkozott a Papp László Sportarénában. Az aréna tele volt fiatalokkal, és a pápa előtt több fiatal is tanúságot tett a hitéről, köztük egy Kárpátaljáról származó fiatal is.
Ferenc pápa az érkezés után a Bazilikához hasonlóan itt is felborította a programot és lement a fiatalok közé, hogy kézfogással köszöntse a fogyatékkal élő résztvevőket.
A pápa kezdésnek magyarul köszönte meg a tanúságtételeket.
Az ifjúság a nagy kérdések és nagy válaszok ideje, ez igaz. És fontos, hogy legyen valaki, aki meghallgatja a kérdéseiteket, és nem könnyű, előre becsomagolt válaszokat ad, hanem segít, hogy bátran vállaljátok az élet kalandját, a nagy válaszok keresésében. Az előre csomagolt válaszok nem tesznek boldoggá, Jézus is így tett.
– mondta.
Később reagált a fiatalok tanúságtételére is. Elmondta, hogy Jézus valóban nem szuperhős, hanem a testet öltött élő Isten, aki közel jön. A pápa a házasságtörő asszony példabeszédére utalva mondta, hogy Isten nem elítélni, hanem megbocsátani akar.
Végül rá is kérdezett, hogy mondják azt magyarul, hogy Isten mindig megbocsát, majd elmondatta ugyanezt a közönséggel is. Ferenc szerint Isten minden elesésnél kész arra, hogy felemeljen minket. Itt Mária Magdolnáról beszélt, aki először látta a feltámadt Jézust, és Jézus megkérdezte tőle, hogy
Asszony, miért sírsz? Kit Keresel?
Ferenc kérdéseket tett fel a fiataloknak, de arra kérte őket, hogy a választ csöndben, a szívükben adják meg.
Mi az, amit igazából az életben kerestek, mi van a szívetekben?
– volt a kérdés. Ezután elmondta, hogy Jézus nem prédikál, hanem utat nyit. Nem azt akarja, hogy a tanítványai a leckét ismételgető iskolások legyenek, hanem szabad és úton lévő emberek, egy olyan Isten társai, akik meghallgatják a szükségleteiket és figyel az álmaikra.
Ferenc szerint Jézus tanítványai sokszor elcsúsztak az úton, de Jézus nem dorgálta meg őket, nem lerombolta az álmaikat, hanem kijavította őket. Erre példának azt hozta fel, amikor Jézus két tanítványa – Jakab és János – azt kérte, hogy hadd üljenek a mennyben a jobb és bal oldalán. Ferenc szerint mások szolgálatával leszünk naggyá.
Aki mer, az nyer.
– mondta ismét magyarul Ferenc pápa. Arról is beszélt, hogyan lehet nyerni és győztesnek lenni. Az első, hogy tűzz ki magasabb célokat, a második, hogy edz. Magasabb célok és edzés, ez a siker két titka, mondja Ferenc. Szerinte Jézus a legjobb edző, aki segít kihozni magunkból a maximumot. És mindehhez csapatjátékosnak kell lenni.
A pápa meghívta a fiatalokat a következő világtalálkozóra is, amely Portugáliában lesz. Azt mondta, nem szabad csak a telefont nyomkodni, és nem szabad bezárkózni egy szűk baráti körbe.
Arról is beszélt, hogy ne féljenek szembemenni az árral, és nem kell tökéletesnek lennie senkinek, mint a gépeknek, mert mi nem vagyunk gépek. És ha kifogy a benzin, és nem tudjuk, mit tegyünk, nagyon jó, ha meg tudunk állni és feltölteni az akkumulátorokat.
Az élet valódi, nem virtuális. Nem egy képernyőn zajlik, hanem a világban. Kérlek titeket, ne virtualizáljátok az életeteket.
– kérte a fiatalokat a pápa, miután arról beszélt, hogy a csend lehetőség, amiben elmélkedni és az evangéliumot olvasni is lehet, nem szabad csak a telefonokba fordulva élni.
Liszt Ferencről is beszélt. Amikor megtisztították a zongoráját, találtak benne néhány rózsafüzér-szemet, ami arra enged következtetni, hogy zeneszerzés közben is szokása volt imádkozni.
Amikor imádkozunk, az nem unalmas. Mi vagyunk, akik unalmassá tesszük.
– mondta Ferenc, aki szerint az imádság találkozás az Úrral, ami nagyon szép dolog.
A pápa szerint az ma a veszély, hogy kitalált emberekké válunk, mindig maradjunk igaz emberek, igaz személyek. Legyünk bátrak, az Isten úgy szeret bennünket, amilyenek most vagyunk, minden hibánkkal együtt.
Végül felidézte János evangéliumát, amelyben van egy történet, ahol egy fiatalember áll a középpontban, aki Jézust hallgatta. Tudta, hogy sokáig fog tartani, ezért ebédet is vitt magával. A tanítványok elsőre pesszimisták voltak azzal kapcsolatban, hogy adjanak enni a megjelent tömegnek, de az egyik tanítvány, András, felhívta a figyelmet a fiatalra, aki hozott enni, és ezt sokszorozta meg Jézus. Ferenc szerint elég az, ha azt hozzuk, amit tudunk, és Jézus kezébe tesszük.
Ferenc szerint az evangéliumból kimaradt az a rész, amikor a tanítványok ráveszik a fiatalt, hogy adja oda az ételét. A fiatal ugyanolyan szkeptikus lehetett, mint a tanítványok, de legyőzte a félelmeit, és hajlandó volt segíteni.
Ti mind értékesek vagytok Jézus számára, és számomra is. Emlékezzetek rá, hogy senki nem veheti el a helyeteket az egyház- és világtörténelemben. Senki nem teheti meg azt, amire csak te vagy képes. Segítsünk egymásnak elhinni, hogy értékesek vagyunk, és nagy dolgokra vagyunk teremtve.
– mondta Ferenc, majd ismét magyarul köszönt el.
