A 24.hu értesülései szerint Magyarországon és a régió más országaiban is fennakadásokat okoz a polgári célú lőszerellátásban az ukrán hadsereg számára biztosított lőszerutánpótlás. Ebből egyelőre annyi érzékelhető, hogy a hagyományos kaliberekből, de magából a lőporból is hiány van, az árak pedig durván megugrottak.
A Skynews pár hete arról cikkezett, hogy az ukránok gyorsabban használják el a lőszert, mint ahogyan pótolni tudnák, ezért kénytelenek csökkenteni a kilőtt tüzérségi lövedékek mennyiségét, ami gyengíti Ukrajna harctéri pozícióját. Olekszij Reznyikov ukrán védelmi miniszter március elején arról írt az uniós tagországok vezetőinek címzett és a Financial Times birtokába jutott levelében, hogy hadserege erőfeszítéseit a Donbász térségében végrehajtott orosz támadások visszaszorítására a lőszerhiány hátráltatja; e dokumentum szerint Ukrajnának legalább havi 250 ezer tüzérségi lövedékre volna szüksége. Februárban Josep Borrell, az EU külpolitikai főképviselője azt mondta, a megfelelő lőszermennyiség leszállítása a legsürgősebb teendő, és ha ez nem valósul meg, az veszélyezteti az ukrán védelmi erőfeszítések sikerét.
Megkerestük a Jape fegyver-, lőszer- kis- és nagykereskedést, amely főleg vadászboltoknak értékesít. Makovinyi Zoltán üzletvezető kérdésünkre elmondta: tavaly február óta egyre kiszámíthatatlanabb a piac, hiszen a nagy európai és amerikai lőszergyártók kapacitásának nagy részét lekötik a hadiipari megrendelések.
A harctéren nem az ölés a legfőbb cél
A helyzet megértéséhez fontos adalék, hogy hadászati és rendvédelmi feladatokra nem ugyanazokat a lőszereket alkalmazzák, mint a vadászathoz. A háborúban bevetett éles lőszerek, lövedékek nem „expandálódnak”, vagyis találat esetén – amennyiben nem érintenek létfontosságú szervet – áthaladnak a testen különösebb roncsolás nélkül. Mivel azonban a vadászatban a cél az állat elejtése, igyekeznek elkerülni azt, hogy csak megsebesítsék: akkor „jó” egy lövés, ha minél többet ad le a lövedék a testben a mozgási energiájából. Ez rémisztően hangzik ugyan, de csak így lehet elérni, hogy az állat gyorsan kimúljon.
Több, a lőszeriparban jártas alanyunk állítja: a harctéren ezzel szemben nemcsak a nemzetközi egyezmények miatt, de stratégiai szempontból is fontos, hogy inkább sebesülést, mint azonnali halált okozzon a lövedék. Egy sérült katona többnyire lefoglal még egyet vagy kettőt, akik a segítségére sietnek, tehát, ha sebesülést okoz a találat, több ellenséget lehet átmenetileg harcképtelenné tenni.
Annak ellenére, hogy a lövedékekben az úgynevezett köpeny más az eltérő felhasználás esetén, a csappantyú (a lőszernek azon része, amely berobbantja a lőport) és maga a lőpor is ugyanaz. A fegyver- és lőszergyártó cégek pedig többnyire vadászati és hadi célokra is készítenek lőszert. Makovinyi tájékoztatása szerint a polgári célú kínálat szűkül. Igaz, hogy a forint erősödése kicsit kompenzált, de az áremelkedés, a lőporhiány és a csappantyúhoz szükséges nitrocellulóz hiánya az üzletvezető szerint több éves válságot okoz a piacon, ami miatt továbbra is hiány és drágulás várható. A kereskedő az eladásokban számottevő visszaesést még nem tapasztalt, de mint elmondta, akad olyan, puskába való lőszer, aminek darabja már 2800 forint, és húsz darab van egy dobozban. Így nemcsak maga a vadászat, hanem már egy lőtéri gyakorlás is meglehetősen vaskos összegbe kerül.
Azon spórolnak, amin csak lehet
A napokban beszélgettünk arról kollégákkal, hogy egyre több, nagy kaliberű vadászfegyvert látni a hirdetések közt: sokan eladják a fegyverkészletük valamelyik darabját, amelyhez jelentősen drágább a lőszer, vagy egyenesen felhagynak a vadászattal, mert nem tudják kigazdálkodni az árát
– mondja Makovinyi. A cég elsősorban olasz lőszereket forgalmaz, és gyakran szembesül azzal, hogy bizonyos típusú terméket már nem tud adni a vevőinek. Elvileg ugyanolyan kaliberű más lőszert ajánlhat ilyenkor, csakhogy olykor az eltérő lövedék az adott fegyverben másként „viselkedik” a megszokottnál, akár módosulhat is a röppályája.
A galgamácsai Bányavölgy lőtérre többnyire vadászvizsgára készülők, illetve a sportlövészet iránt érdeklődők járnak gyakorolni. A lőtér üzemeltetője, Szabó Zoltán megfigyelése szerint a lőszerárak már a háború előtt elkezdtek emelkedni. Mivel nagy tételben vásárol és többnyire előre, különösebb készlethiányt egyelőre nem tapasztal. Mint mondja, ennek az is lehet az oka, hogy a lőtéri lőszerek eleve egyszerűbb szerkezetűek és olcsóbbak, mint a harctéren vagy vadászatnál használatosak.
A Nimród Alapítvány kuratóriumának elnöke, Gergely Imre is úgy látja, hogy a több mint hetvenezres magyar vadásztársadalomnak csak kis hányada jár lőtérre gyakorolni, de ennek szerinte gazdasági okai is vannak: az elmúlt évben – főleg a lőszerárak emelkedése miatt –annyira megugrottak a vadászat költségei, hogy sokan már nem tudnak mivel spórolni. Kérdésünkre, hogy legalább a hivatásos vadászok rendszeresen gyakorolnak-e, azt a meglepő választ kaptuk, hogy ezt a legkevésbé ők engedhetik meg maguknak az arcpirítóan alacsony fizetésük miatt.
Gergely szerint a sztenderd kaliberek brutális áremelkedése miatt sokan Szlovákiába járnak lőszert vásárolni, mert egyrészt ott lényegesen olcsóbb, másrészt még van készlet. Különös módon Romániából pedig sokan Magyarországra jönnek vásárolni, mert ott még nagyobb az aktuális készlethiány.
A vadászok a megszokott fegyvereikhez általában a bevált lőszertípusokat alkalmazzák. Gergely elmagyarázta: ha például az egyik lőporfajtából hiány van, és egy másikkal pótolják, jelentősen megváltozhat a lövés „ballisztikai koefficiense”, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy akár 20–30 centivel arrébb csapódhat be a lövedék egy 200 méteres lőtávon. Ezért szerinte ilyen esetekben fontos lenne lőtéren „belőni” a fegyvert, ami egyébként legalább a vadászidény előtt egy igényes vadásznak mindenképp meg kellene tennie. Gergely Imre szerint a vadászok most akkor járnak a legjobban, ha előre, akár több évre bevásárolnak, mert ha elhúzódik a háború, további súlyos hiány léphet fel.
Az európai lőszeripar nem volt felkészülve egy háborúra
Ugyanakkor a politikai döntések a lőszergyártó kapacitások mielőbbi bővítését célozzák. Múlt hét csütörtökön jelentették ki az Európai Tanács tagjai Brüsszelben, hogy az EU a következő tizenkét hónapon belül egymillió lőszert biztosít Ukrajnának. (Ez a jelenlegi felhasználási ütemben négy hónapra elegendő.) Mairead McGuinness uniós biztos két hete bejelentette, 15 tagállamban 15 olyan gyártó van, amelyik képes lenne teljesíteni az ukrajnai lőszerigényt, kapacitásuk azonban szűkös. „Céljaink egyértelműek: fel kell gyorsítani a gyártás ütemét és mennyiségét, a szükséges mennyiségeket pedig a leghamarabb Ukrajna rendelkezésére szeretnénk bocsátani – mondta.
Kérdés, hogy ez mennyire tartható cél. Azt a törekvést, hogy az uniós tagországok Ukrajnának fegyvereket gyártsanak, hátráltatja a robbanóanyag-hiány, ami iparági bennfentesek aggodalmai szerint akár három évvel is késleltetheti a lövedékgyártás fokozását, írja többek közt a Financial Times.
A cikk szakértőket és fegyvergyártókat megszólaltatva egyenesen azt állítja, hogy a hadiállapot leleplezte Európa nem megfelelő fegyverkészleteit és gyenge termelési kapacitását, amely az évtizedek óta tartó alulfinanszírozottságnak köszönhető – a kontinens védelmi ipara egyszerűen nincs felkészülve nagyszabású háborús termelésre.
Eközben Magyarország mind a hadászati, mind a rendészeti, mind a polgári célú lőszerkészlet tekintetében importra szorul, mivel jelenleg nincs működő hazai tulajdonú lőszergyárunk. 2014-ben még arról szóltak a hírek, hogy Szerencsen, majd arról, hogy Balatonfűzfőn épít a magyar állam egy évi 50 ezer tonna hadianyag legyártására alkalmas üzemet. Meg is érkezett az állami és az uniós támogatás, de mint kiderült, ezek az összegek eltűntek, és egyik projekt sem valósult meg; néhány NER-közeli vállalkozó viszont költségvetési csalás vádjával bíróság elé került. 2021-ben már megjelent a médiában, hogy Várpalotán épülhet fel a magyar lőszergyár, és a hivatalos ígéret szerint itt jövőre csakugyan elindulhat a termelés.
