A nemzetközi szakirodalom két irányból közelíti meg a bevándorlásellenes attitűdök gyökerét. Az egyik megközelítés a szűkös gazdasági erőforrásokért folyó versenyben véli felfedezni az okokat, és a bevándorlásellenességet a gazdasági verseny okozta egzisztenciális bizonytalanság kifejeződéseként írja le. A másik megközelítés a bevándorlás okozta kulturális változásokra adott válaszreakciót lát a bevándorlásellenesség mögött, és így a bevándorlásnak inkább kulturális, mintsem gazdasági jelentőséget tulajdonít, ami a választók gondolkodását illeti. A magyar kormány kommunikációs arzenálja nem egyszer ötvözte a különböző irányú félelmeket, elég a legelső bevándorlásellenes plakátkampány üzeneteire gondolni. Elsőként azt vizsgáljuk tehát, hogy az ellenérzések eredete elsősorban gazdasági vagy inkább kulturális jellegű. Mindezt egy 11 fokú (0-10-es) skálán mértük, arra kérve a válaszadókat, hogy értékeljék, a magyar gazdaságnak, illetve kulturális életének inkább ártanak, vagy inkább jót tesznek a bevándorlók. A két kérdés így hangzott:
- Ön szerint általában jót tesz vagy rosszat tesz a magyar gazdaságnak, hogy külföldiek Magyarországra költöznek?
- Hogy látja, Magyarország kulturális életének általában véve ártanak, vagy inkább gazdagítják azt azok, akik más országból Magyarországra költöznek?
A teljes népességre vonatkozó eredmények alapján elmondható, hogy mindkét megközelítésből inkább elutasító a magyar társadalom egészének attitűdje, az átlagpontszámok mindkét esetben elmaradnak az 5-ös középértéktől. Azonban inkább a gazdasági félelmek dominálnak, a gazdasági hatásra vonatkozó átlagpontszám (3,9) elutasítóbb attitűdöket tükröz, mint a kulturális félelmekre vonatkozó átlagpontszám (4,3).
Különböző társadalmi szegmensekben vizsgálva a kérdést érdekesség, hogy az a közkeletű vélekedés, miszerint a bevándorlástól való félelmek a fiatalabb generációkra kevésbé jellemzők, csak részben rajzolódik ki az adatokból. A legfiatalabb korosztály (18–29 évesek) például valamivel még elutasítóbb is a teljes népességnél, viszont a 30–39 évesek valóban nyitottabbnak tűnnek a bevándorlás kérdésében (4,1 pont a gazdasági és 4,6-os átlagpont a kulturális skálán). Az egyik lehetséges magyarázat erre az úgynevezett kontaktuselméletben rejlik, miszerint minél több személyes tapasztalata van egy illetőnek bevándorlókkal, annál nyitottabban viszonyul hozzájuk. A munkahelyi és nemzetközi tapasztalataikból adódóan inkább a 30 feletti (de nem idős) korosztályok lehetnek azok, amelyek körében elterjedtebbek az ilyen típusú kapcsolatok.
Egyéb demográfiai változók vonatkozásában már tisztábban kirajzolódik a magyar politika jól ismert képlete: a magasabban iskolázottak és a fővárosban élők képviselnek nyitottabb, míg az érettségivel nem rendelkezők és a kistelepüléseken élők elutasítóbb álláspontokat. Az iskolázottság hatása inkább a kulturális félelmek terén jellemző, itt egy teljes pont választja el a diplomásokat az érettségivel nem rendelkezőktől (4,9 pont a 3,9-cel szemben). Budapest-vidék viszonylatban szintén egy teljes pont a különbség a fővárosiak és a falvakban élők között mind a gazdasági, mind a kulturális félelmek tekintetében. A legnagyobb különbségeket azonban a politikai hovatartozás magyarázza, különösen a kulturális félelmeknél. Az ellenzéki szavazók átlagpontszáma meghaladja az 5-ös középértéket (5,1), míg a kormánypárt támogatói sokkal elutasítóbb álláspontot képviselnek (3,9). Érdekesség, hogy a párt nélküliekre a bevándorlás kérdésében a kormánypártiakkal közel azonos átlagpontszámok jellemzők, ami illusztrációként szolgál a kormánykommunikáció fideszes törzsbázison túlmutató hatásáról.
A bevándorlás kulturális dimenziója átvezet arra az időnként előkerülő vitára, hogy különböző bevándorlói csoportok más-más megítélés alá essenek-e. Az ukrán menekültek érkezésének kontextusában különösen relevánssá vált ez a kérdés, mert mind a kormánypolitika, mind a politikai kommunikáció, mind az állampolgárok mindennapjainak szintjén markánsan eltért a magyar társadalom reakciója a 2015-2016-os migrációs válság idején tapasztaltaktól. Ebből a megfontolásból egy hosszú listát állítottunk össze bevándorlók különböző nemzetiségi és földrajzi csoportjairól, és egyenként végigkérdeztük a válaszadókat a megítélésükről a következőképpen megfogalmazott kérdés formájában:
- Ön szerint jobb, vagy inkább rosszabb hellyé teszik Magyarországot azok, akik a következő országokból Magyarországra költöznek?
A fent említett kontrasztnak megfelelően éles különbségek fedezhetők fel az átlagpontokban. Nagyjából három csoportba sorolhatók a különböző hátterű bevándorlók a magyar társadalom gondolkodásában. Viszonylag pozitív (de inkább közepes) a megítélése a visegrádi országokból és a Nyugat-Európából érkező bevándorlóknak (5 és 5,7 közötti átlagpontok). Különösen a Nyugat-Európából érkezők aratnak relatív sikert az 5,7-es átlagpontjukkal. Mérsékelten elutasító attitűd irányul egy heterogén, az aktuálpolitika szóhasználatában jellemzően „keletiként” aposztrofált csoportra, amely magában foglal orosz, ukrán, balkáni országokból, Kínából és Vietnámból érkező bevándorlókat (3,7 és 4,2 közötti átlagpontok).
A három csoport közötti relatív különbségek nagyjából hasonlóak a kormánypárti és az ellenzéki szavazók körében (azaz a bevándorlók nemzeti és kulturális alapon történő különböző megítélése az egész társadalomra jellemző), csak a támogatottság átlagos szintje különbözik: az ellenzékiek jellemzően 0,5–1 ponttal magasabb értékeléseket adnak. Ez alól a kivétel az orosz és a kínai bevándorlók esete, az ő körükben a kormánypárti szavazók valamelyest pozitívabb értékeléseket adnak az ellenzékieknél, összhangban a kormány keletbarát politikai kommunikációjával. A különböző hátterű bevándorlók markánsan eltérő megítélése jelzi a téma kulturális töltetét, még akkor is, ha a korábbi eredmények tükrében a gazdasági hatásoktól tart jobban a magyar társadalom többsége.
Külön kitértünk az ukrán bevándorlók megítélésére a kutatásban. Mint az előző eredményekből látható, az ukrán bevándorlók átlagpontszáma (3,7) a középső csoport utolsó helyén helyezkedik el, ami feltehetően nem független a kormányhoz köthető sajtóorgánumok esetenként kirívóan ukránellenes megnyilvánulásaitól. Az ukrán menekültekre vonatkozó kérdésblokkban öt különböző kérdést tettünk fel, melyek közül kettő pozitív, három negatív irányból közelít a választói attitűdökhöz. A pozitív irányultságú kérdések a menekültek irányába mutatott befogadási és segítségnyújtási hajlandóságra vonatkoztak mind országos, mind egyéni szinten. A negatív tartalmú kérdések ezzel szemben a menekültek esetleges kedvezőtlen társadalmi hatásaira irányultak a közszolgáltatások és a magyar gazdaság vonatkozásában. Az alábbi ábrán egymástól elkülönítve mutatjuk be a válaszok százalékos megoszlását, ezúttal egy egyszerűbb, négyfokú skálát alkalmazva.
A válaszokból egy megosztott társadalom képe rajzolódik ki, mely mindazonáltal árnyaltabban látja az ukrán menekültkérdést, mint amire az ukrán bevándorlókra adott negatív értékelések utalhatnak. Összességében egy 61 százalékos többség szerint Magyarországnak be kell fogadnia a menekülteket, azonban csak egy kisebbség (38 százalék) állítja, hogy segítene a menekülteknek akkor is, ha ez az életszínvonala csökkenésével jár (a valós segítségnyújtási hajlandóság ennél feltehetően jóval alacsonyabb). Megjegyzendő azonban, hogy a befogadási hajlandóság jelentősen csökkent a háború első fázisához képest, ami egyfelől a kormány és a kormánysajtó kommunikációjával, másfelől az elhúzódó háború és a menekülthullámok okozta társadalmi fásultsággal állhat összefüggésben.
A romló közhangulatnak egy másik vetülete, hogy a teljes népességnek kicsit több mint a fele negatív hatásokat vár a közszolgáltatások minőségére (56 százalék), illetve a magyar gazdaságra (54 százalék), vonatkozóan, és szintén
Összegzésként elmondható, hogy az évek során csúcsra járatott bevándorlásellenes kormánykommunikáció megtette a hatását: a magyar társadalom többsége erős fenntartásokkal kezeli a bevándorlást annak mind gazdasági, mind kulturális vonatkozásában. Markánsan megkülönböztet bevándorlói csoportokat, de még a kulturálisan közelinek tekinthető szomszédos, illetve nyugat-európai országokból érkező bevándorlóknak is inkább hűvös, közepes értékeléseket ad. Valamennyire árnyalja ezt a képet az ukrán menekültkérdés, amelyben a társadalom (szűk) többsége megengedőbb álláspontot képvisel, noha a társadalom fele itt is negatív hatásokkal számol az ország gazdaságára, illetve a közszolgáltatások minőségére nézve.
