A Válasz Online-nak azt mondja, Hoffmann Rózsával, a legégetőbb bajokat próbálták orvosolni, de mint mások jószándékú paradigmaváltásai, az övéké is kisiklott. A kétezres évek elejét, a Medgyessy–Gyurcsány-kormányok alatt, Gloviczki Zoltán is végigtüntette, noha akkor még nem voltak ekkora bajok. Tíz éve azért mondott le, mert nem volt pénz a köznevelés átalakítására. Szerinte előrelépés azóta sem történt, pedig alkalom lett volna rá.
Tíz év után elmondható, hogy nem nagyon van oktatáspolitika Magyarországon.
Helyettes államtitkársága elejét szárnyalásként élte meg, azt is, amikor Pokorni Zoltánnal vitáztak, mert az oktatásügy akkor még megütötte a nagypolitika ingerküszöbét. Megalkották a törvényt, a rendszert, majd jött Matolcsy György és azt mondta, nincs pénz a pedagógusbér minimálbérhez kötésére. Úgy látta,
az nem működik, hogy rászakad a tanárokra egy új szisztéma, elvárjuk a minősítést, a több munkát és adminisztrációt, de a magasabb fizetést nem garantáljuk.
Gloviczki Zoltán szerint gond a bajokat elfedő sikerpropaganda mellett az is, hogy a politikai elit alapvetően a ’70-es, ’80-as évek iskolai ideáljában él, azt hiszi, az iskola üzem, ami így is, úgy is működik.
„A bér nem megoldás, hanem feltétel”
Majd lesz valahogy, mert olyan még nem volt, hogy ne lett volna sehogy. Ha nincs kémiatanár, akkor majd leadja az anyagot más. Akárki. Bárki. Az iskola sosem áll meg.
Nem az a baj például, hogy Parragh László sok-sok szakmunkást akar, hanem az, hogy ehhez nincs oktatáspolitikai vízió, koncepció. Ha lenne, történelmi hibának tartaná, de nincs ilyen koncepció.
Nincs semmilyen koncepció – ez a baj.
Elismeri, koncepció nélkül is hasonló történik, mint az egészségügyben, egyre többen hagyják el az állami oktatást, ám az orvosokkal ellentétben a pedagógusnak nincs egérút.
160 ezer pedagógusnak nem megoldás a magániskola vagy a külföld. Ez a feszültség nem tud spontán, vagy tisztán a tanárok önerejéből megoldódni. (…) A bér nem megoldás, hanem feltétel. Hogy világosan beszéljünk: itt nem arról van szó, hogy sokat kell-e keresni egy pedagógusnak vagy keveset, hanem a helyzet az, hogy konkrétan nem lehet megélni abból a fizetésből, amit a kezdő pedagógus kap. (…) A jövőbeli cselekvésnek két feltétele van. Az egyik a pedagógusokkal való együttműködés: mindegy, milyenek ők, milyen szavakkal tiltakoztak korábban, kontraszelektáltak-e vagy sem. Nélkülük nem lehet semmit tenni az oktatásüggyel. A második premissza: normális fizetés nélkül nem lehet elkezdeni ezt a munkát.
Gloviczki szerint fontos lenne gesztusokat tenni, változtatni a kommunikáció stílusán, megértést kérni és nem azt üzenetet közvetíteni,
hogy csönd legyen.
Az interjú további részében Gloviczki Zoltán beszél arról, miként lett az Oktatási Hivatal elnöke, miként születtek politikai nyomás alatt az új tankönyvek, és miért lett az Apor Vilmos Főiskola rektora.
