Megalakulásának 30. évfordulóján, 2019-ben valami merőben másba vágta a fejszéjét a Magyar Máltai Szeretetszolgálat: elindított egy negyedévente megjelenő, tematikus számokkal jelentkező tudományos folyóiratot. Szinte példa nélküli, hogy egy karitatív szervezet nem csupán a gyakorlati segítségnyújtásra helyezi a hangsúlyt, hanem az ismeretterjesztésre, tudományos munkára is. Miért vállalkozott a Máltai Tanulmányokra a szervezet?
Egy régi adósságunknak is tekinthető e kezdeményezés. Ugyanis legmélyebb meggyőződésünk, hogy munkánkat akkor végezzük igazán jól, ha folyamatosan reflektálunk az általunk elvégzett segélymunkákra, és a minket körülvevő világra. Ez nem csupán belső igény, hanem felelősség kérdése is. Részint, úgy gondoljuk, hogy van mondanivalónk, saját hangunk, megközelítési javaslatunk az egyes szakmai kérdésekben, másrészt pedig nem lenne teljes az elvégzett munka, ha a mögöttes ismereteket nem osztanánk meg másokkal, nem kínálnánk felületet az elmélyült, építő közös gondolkodásra. De hadd induljak egy kicsit messzebbről, történeti távlatba is helyezve e szervezeti gondolkodást: a közel ezeréves anyaszervezetünk, a Szuverén Máltai Lovagrend történetében is megfigyelhető, hogy folyamatos innovációkat kínált a nyugati keresztény világ számára az ispotályos, azaz karitatív szolgáltatások, a korabeli humanitárius diplomácia és társadalmi kapcsolatok terén. Például, a kor legmodernebb kórházait üzemeltette a Rend, szakembereiket, diplomatáit a legfelkészültebbnek tekintette az akkori világ. Olyan működési módokat, kormányzati rendszereket, innovatív szakmai megoldásokat találtak ki, a nemzetek közötti kapcsolatteremtés képességét olyan magas szinten végezték, amely elemek az évszázadok során azt eredményezték, hogy a lovagrend, majd annak segélyszervezetei, az egyes korok kiemelkedő szereplőjévé váltak újszerű, a konkrét problémára, konkrét megoldásokat nyújtó szemléletmódja révén. Talán hihetetlennek hangzik, de ez az a szellemiség, a mai napig él a Magyar Máltai Szeretetszolgálatban is, amely élteti tovább a lovagrend “szervezeti kultúráját”, hogy hathatós megoldásokat próbál nyújtani a szociális problémákra, a hagyományos, klasszikus szolgáltatások mellett.
Számos olyan szociális szolgáltatást formált meg a Szeretetszolgálat, amelyek mind e korábban említett attitűdöt éltetik tovább, vagyis hogy az egyes társadalmi problémákra valós és hathatós megoldásokat tudjunk adni. Ez az a karakter, amelyből fakadt a vágy, hogy tudásunkat továbbadjuk, és teret engedjünk az itthoni szociális ellátórendszer, karitatív és civil segítő szakma szereplőinek, hogy tér nyíljon a közös gondolkodásra. Így jött létre e folyóirat, amely „mélyfúrásokat” kíván végezni: a problémákra mélyben gyökerező kérdéseket tesz fel és megfontolásra érdemes válaszokat kínál.
Nem új e karakter a Magyar Máltai Szeretetszolgálatban. Aki figyelemmel kíséri a szervezet történetét, láthatja, hogy szinte megalakulásától kezdve a honi segélymunka, szociális szektor egyik legmeghatározóbb szereplője. Miként alakult ki e korokon átívelő figyelem?
Egy kedves történet: emlékszem, még évekkel ezelőtt egy vidéki kistelepülésen eladásra hirdette egy család otthonát a helyi lapban. Az apróhirdetésben szereplő szöveg, a ház paramétereit követően, azzal zárult, hogy ,,és a településen Máltai Szeretetszoláglat működik”. Komolyabbara fordítva, a Szeretetszolgálat 1989-es megalakulásakor történelmi események forgatagabába került: keletnémet menekültválság, romániai forradalom, balkáni háború. A társadalmi szolidaritás konkrét megnyilvánulását érzékelő közvélemény bizalommal fordult a Szeretetszolgálat felé, a kormányzati szervek pedig olyan szociális kihívások kezelését bízták rá, amelyeket az igazgatási, szociális és egészségügyi szervezetek nem, vagy csak részben tudtak megoldani. Ez a szerepvállalás, egészen napjainkig, kormányokon átívelően tette a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot a legnagyobb és legszélesebb körben tevékenykedő karitatív szervezetté.
A folyóirathoz visszatérve. Hangsúlyozzák, hogy a Máltai Tanulmányok interdiszciplináris lap. Mit jelent ez a gyakorlatban?
Azt, hogy jóllehet lehatároltan, de több tudományterület között kíván, „széles látószögű” megközelítésben mozogni. Ez a karakter abból fakad, hogy a Szeretetszolgálat működési területe rendkívül széles. Szinte nincs olyan szociális feladat, amelyhez ne kínálnánk hozzájárulásunkat. Ezért sem lenne életszerű egy túlságosan lehatárolt, szűkebben vett tudományterületre fókuszáló Máltai folyóirat. Így egyszerre próbál a lap a szociológia, a szociális munka, a pszichológia, a mentálhigiéné, a politikatudomány és a nemzetközi kapcsolatok területéről meríteni, azokra reflektálni.
Van egy gyakran ismételt Máltai mondás, miszerint ,,mi nem csupán TAJ számokat kezelünk”. Vagyis, a konkrét ember konkrét szükségletére kívánunk tartós válaszokat adni.
Mindig egy témát járnak körbe, legutóbb a roma kérdést, azt megelőzően a magyar alap- és középfokű oktatást. Hogyan választják ki, mi legyen a lapszámok tematikája?
A témákat mindig igyekszünk az éppen aktuális problémákhoz társítani. Jellemzően azonban fél-egy évre választunk előre témákat, így már a 2023-as lapszám tematikái is megvannak. De ezt rugalmasan kezeljük, és alakítjuk, ha szükséges. Próbálunk szorosan kapcsolódni a minket körülvevő világhoz, kurrens témákkal jelentkezni, de fontos az is, hogy az egyes témakörök szorosan kapcsolódjanak a Szeretetszolgálat tevékenységi köreihez is, hiszen úgy gondoljuk, hogy így tudunk igazán kapcsolatot teremteni a gyakorló segítségnyújtás, a praxis és az elmélet között. Reményeink szerint e kettő találkozása lehet a Máltai Tanulmányok egyik erénye.
Nagy feladat ez ugyanakkor a szerzőknek és a szerkesztőknek is: egy-egy kéziratban ugyanis több hónapnyi munka van, jó előre kell terveznünk, kellő időt adva a feldolgozásra. Az idei év első területe tehát a pedagógia volt, a következő lapszámunk pedig a békéről, békességszerzésről szól, ami logikusan szorosan kapcsolódik az Ukrajnában zajló háborúhoz.
Ukrán konfliktus: a február óta tartó háború miatt kialakult humanitárius válság kezelésében is tevékenyen részt vesz a Magyar Máltai Szeretszolgálat, csakúgy, mint azt a 2015-ös menekültválságban is tette. Ön szerint mi a két helyzet közötti eltérés, illetve hasonlóság?
Ha megengedi ezt is történeti távlatba helyezném, hogy miből is fakad a Máltai Szeretetszolgálat menekültekkel kapcsolatos mély felelősségérzése. A Szuverén Máltai Lovagrend története során folyamatos menekülésben volt, már működése legelején is. A jeruzsálemi kezdetektől fogva, először Ciprusra, onnan Rodoszra, majd Málta szigetére, végül Rómába menekült az éppen aktuális globális erő elöl a szervezetet. Miként a Szeretetszolgálat is egy menekültválságban született: 1989-es megalakulásakor közel ötvezener keletnémet menekültről gondoskodott, majd a romániai később pedig a délvidéki háborúban is menekültek ezreinek nyújtott segítséget. Ez a megtapasztalás, belső szervezeti élmény, erős kapcsolatot hozott létre a menekültekkel. Sosem volt tehát kérdés, hogy különös figyelemmel és szolidaritással legyünk irányukba, még a 2015-ös válság előtt is. Ott voltunk kollégáimmal Lampedusa szigetén, segítettük a hazatérést kenyai, dél-szudáni, szíriai és libanoni menekülteknek. A sort hosszan sorolhatnám. A menekültek segítése tehát az alapvonása a magyar Máltainak.
Ami a mostani menekültválságot illeti: feladatunk nagyon komplex. Fontos, hogy jól találjuk meg a humanitárius rászorultságon nyugvó feladatrést az összetett geopolitikai helyzetekben. Az Ukrajnából menekülők hazánkba, mint az első biztonságos országba érkeznek, ezért a feladatunk elemeiben más, ha úgy tetszik jelentősebb, mint a 2015-ös válságkor volt, ahol vegyes kulturális, etnikai összetételű emberek érkeztek és haladtak át az országon. Az akkori helyzet ebben a tekintetben teljesen más volt, különbözött a jelenlegitől. Tisztán karitatív, humanitárius szempontból azonban abban mindenképpen azonos a két eset, hogy
Így az, hogy ki a menekült, kizárólag azon az alapon vizsgáljuk, hogy mennyire súlyosak – átvitt és szó szerinti értelemben is – a sebei, és mi ezekre a sebekre tudunk-e segítséget nyújtani.
A mostani krízisre is jellemző a különböző karitatív szervezetek összefogása. Hogyan működik a munka együtt?
A legkomolyabb humanitárius feladatokra csak közösségben, vállt válnak vetve lehet hathatós válaszokat adni. Mi évtizedek óta harmonikus kollegiális kapcsolatban dolgozunk együtt a legnagyobb karitatív szervezetekkel. A jelen konfliktusban az úgynevezett Karitatív Tanács, amely állami szervezet, az első perctől közeli figyelemmel követi a munka koordinációját. Felosztódtak a magyar-ukrán határon az egyes területek, ahol a honi karitatív szervezetek egy-egy, meghatározott helyen segítséget nyújtanak. E logika szerint a Máltai Szeretetszolgálat Beregsurányban működtet humanitárius „hot spotot”, menekülteket segítő állomást.
Február óta tart a konfliktus. Hogyan változott az eltelt fél évben a háborúval kapcsolatos karitatív munka? A háború mára szinte mindennapjaink, a hírek része lett.
A Szeretetszoglálat nemzetközi és vészhelyzetkezelési szakterülete folyamatosan követi, elemzi a geopolitikai folyamatokat. Ezért még jóval a harcok kitörése előtt készenlétbe állítottuk képességeinket, személyi és tárgyi állományunkat, áthelyeztük azokat a határmenti raktárainkba, logisztikai központjainkba. Szociális intézményeinkbe helyeket szabadítottunk fel, készültünk a legrosszabbra. Ennek eredményeképpen a háborús események tényleges kitörésekor azonnali és hathatós válaszokat tudtunk adni.
A háborúk azonban a legszörnyűbb valóságai a népek közötti együttélés rendszerének. Ezért fontosnak érzem hozzátenni, hogy nem szabad hagynunk, hogy a háború, bármilyen háború az életünk, gondolkodásunk elválaszhatatlan része legyen. És ez nem csupán kincstári szentimentalizmus. Mindenkinek, minden területen, minden erejével azon kell lennie, hogy elkerüljük a konfliktusokat, és közösen dolgozzunk a békés együttélésen. Kinek milyen lehetősége van erre. Higgyük el, hogy ha az újságíró, a politikus, a pincér és a tanár is minden erejét megkettőzve, minden élethelyzetben egy testvéribb együttélés megteremtésén lenne, hogy minden embert megbecsüljünk, függetlenül attól, hogy a világ mely pontján született vagy él, mások kirekesztésének és mellőzésének számtalan mai változatával szemben, elkerülhetőek volnának a tartós konfliktusok.
Az ukrán segélymunkára visszatérve, tény azonban, hogy a segítés intenzitása megváltozott. Az első időszakban a menekülő emberek számára kellett elsődleges segítséget nyújtani, most már munkánk a tartós segítségnyújtás felé tart. A Magyarországra érkezők jelentős része arra vár, hogy béke legyen, és visszatérhessen hazájába. Erre azonban rövid távon kevés az esély, ezért a menekültek egy jelentős része itt kívánja folytatni életét. A kérdés csak az, hogy milyen tartósan. Számukra életvitelszerű segítséget kell nyújtsunk, ami teljesen más szociális feladat, mint az azonnali segítségnyújtás. Jelenleg főképp integrációs munka zajlik: lakhatási, szociális, egészségügyi, mentálhigiénés, munkaerőpiaci támogatást nyújtunk a hazánkba menekülőknek. Egyúttal lélekben és technikai értelemben is készülünk egy második hullámra, ugyanis belső menekültek millió várakoznak Ukrajna keleti részein: az ő jövőbeli migrációs döntésük, vagyis hogy hazamehetne-e vagy folytatják útjukat nyugatra, egyelőre nem ismert.
Ebből is látszik, hogy a Szeretetszolgálat tevékenysége jóval túlmutat a hajléktalanok megsegítésén.
A társadalom által klasszikusnak tekintett feladatainkon valóban messze túlnyúlik a működésünk. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat számos innovatív szolgáltatást ajánlott a honi a szociális ellátórendszerhez. Csak néhány példa ezek közül: a a Szeretetszolgálat vezette be a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást Magyarországon, vagy ott volt az úgynevezett Webnővér programunk, a mobil tüdőszűrő programunk, a sokak által jól ismert Jelenlét programunk a mélyszegénységben élők számára, amellyel ad hoc lépések helyett hosszú távú megoldásokat ajánlunk a legszegényebb településeken. De ott vagyunk az oktatás területén is: pedagógiai innovációnak számítanak a máltai iskolák is. A Szeretetszolgálat a szociális területen tehát mindig újszerű, hathatós, mélyreható megoldásokat próbál nyújtani, amelyek közül számos már a honi ellátórendszer szerves része.
A rendszerváltás óta eltelt több mint 30 év, egyre relevánsabbá vált a karitatív segítség és a Máltai Szeretetszolgálat is egyre nagyobb tudást halmozott fel. Az emberek attitűdje hogyan alakult a társadalmi problémákhoz?
Ez olyan fénytörést eredményez, amelyben a szolidáris karakterünk gyakran nem válik kellőképpen láthatóvá, eltakarják azt a viták és egymásnak feszülések. De ne legyünk igazságtalanok: sajnálatos következménye ennek, hogy a politika szolgáló ethosza is sérül ebben a valóságban. De ez nem magyar jelenség, mindenhol ezt látjuk ma.
Pedig a mostani háborús krízis alatt is kiütközött, mennyire szolidárisak vagyunk: óriási volt az adakozási kedv, és sokan saját otthonaikba engedték be a menekülteket.
Pontosan. És ha jobban belegondulunk, e befogadások teljességgel irracionális döntésnek tűnnek. Egy idegen menekültet beengedni az otthonunkba. Pedig micsoda fantasztikus emberi vonás mutatkozott meg ebben! Hiszen, miként az 2015-ben is látható volt, egyénként voltunk képesek a társadalmi sebek gyógyítására. Engem személyesen ez nagyon mélyen érintett.
És éppen ez az: a humanitárius segélyezés bizonyos értelemben mindig irracionális, hiszen olyan dimenziókba vezet, amelyekben csupán megesik valakin a szívünk és az ember legmélyebb szolidáris énje kerül felszínre. Olyan dimenziókból merít erőforrásokat és motivációt, amely mélységekben a legemberibb, legszolidárisabb, legkeresztényibb attitűdjeink érhetőek tetten. Ezekben a dimenziókban megszűnnek a kérdések, válaszok, előítéletek, és csak egy cél jelenik meg: a segítségre szoruló ember megsegítése. A leginkább döbbenetes, szívünk mélyéig hatoló azonban talán éppen az ebben, hogy a segítő odafordulás mindig így történik: nincs benne racionalitás, külső erő, jogi kötelem. Csupán megszólal egy hang legbelül. Megesik valakin a szívünk. Ezt az emberi karaktert minden humanitárius krízisben megtapasztaltam. Aki rálép e belső útra, már nem keresi a maga vagy a másik igazát, csak egyre közelebb hatol a szenvedő világ szívéhez.
