Mivel a vasárnapi választások után az új kormány megalakulásáig korlátozott jogkörökkel rendelkező ügyvezető kormány működik, három napja van a jelenlegi kabinetnek, hogy teljesítse a tanárok követeléseit.
Nyílt levelében a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) és a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) arra is felhívta a figyelmet, hogy a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) gyorsjelentése után – amely az átlagkeresetek alakulásáról szól – március 1-jével lényegesen nőttek a képviselői tiszteletdíjak.
A PDSZ és a PSZ nem követel ekkora béremelést a közoktatásban dolgozóknak. Annyit kérnek, hogy:
- a nevelési-oktatási intézményekben dolgozók is ki tudják fizetni – a kezdőbérből is – albérletüket,
- ne legyenek napi megélhetési gondjaik,
- ne legyen elviselhetetlen a munkaterhelésük,
- az elvégzett túlmunkájukat fizessék ki.
Mint írták, a kormány a háborús helyzetre hivatkozva kérte, hogy a pedagógusok hagyjanak fel a munkabeszüntetéssel, de a háborús helyzetből fakadó gazdasági problémák nem akadályozták meg „a felhatalmazási törvény által mindenható kormányt” abban, hogy a képviselők jelentős béremelését végrehajtsák.
Akkor mi tartja még mindig vissza ugyanazt a kormányt attól, hogy a szakszervezetek által képviselt oktatásban dolgozók igencsak szerény követeléseit végre teljesítsék?
A jelenlegi kormány, köztük azok az országgyűlési képviselők, akik 2018-ban a saját javadalmazásuk jelentős emeléséről döntöttek, a héten még meghozhatják a köznevelési intézményekben dolgozókat érintő döntéseiket.
Még három napja van a kormány képviselőinek, hogy megfelelő ajánlatot tegyenek a sztrájkbizottságnak!
Azután már csak az új kormány – bárkikből is alakuljon – által kijelölt képviselőkkel tudjuk folytatni a tárgyalásokat.
A Ne dolgozz ingyen nevű portál a nyílt levél kapcsán arra is kitér, a parlamenti képviselőknek nemcsak a fizetése nőtt, nekik jelentősen megemelik az albérletjuttatását és az irodabérletre fordítható pénzüket is.
A képviselői illetmények egy olyan automatizmus miatt ugrottak meg, amilyet a sztrájkoló tanárok is követelnek: egy olyan rendszert, ami garantálja, hogy bérük követi az inflációt, vagyis a sztrájkkövetelésekben megfogalmazott automatizmus nagyszerűen működik – sajnos csak a parlamenti képviselők esetében.
