Rám bíztak egy csapat embert, hogy juttassam el őket valahova, de nem jártak a villamosok, úgyhogy elindultunk gyalog. Velünk volt Vajna Tímea is, aki nagyon aggódott, pedig egyetlen ember sem volt rajtunk kívül az utcán, minden kihalt volt. Eljutottunk a Bajcsyig, de a mellékutcák vége le volt zárva piros-fehér szalaggal, és egy-egy gépfegyveres katona posztolt a torkolatokban. Nem is engedtek át minket, de szerencsére megvolt Hende Csaba száma (úgy tűnik álmaimban még mindig honvédelmi miniszter), akivel Vajna Timi beszélt, így átkelhettünk a Bajcsyn, egyenesen a biztonság felé.
Ebből az álomból ébredtem fel az őszi kijárási korlátozások bejelentése után nem sokkal, és nem is kellett álmoskönyv a megfejtéshez. Gyors Google-özés után kiderült, hogy szerte a világon rengetegen álmodnak a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos dolgokat (ezt mondjuk sejtettem), és tudósok már kutatják is ezt a példátlan „álomeseményt”, azaz azt a helyzetet, hogy egyszerre változtak meg több milliárd ember álmai ugyanannak az eseménynek köszönhetően.
A királyi út a tudattalanhoz
Egy rejtélyes kór szabadul el Ázsiában: lezárják a határokat, kihaltak a repterek, az utcákon tetőtől talpig védőfelszerelésbe öltözött figurák fertőtlenítik az utcákat. Az emberek maszkban járnak mindenhova – már ahova lehet, és nincs zárva –, az eladók plexilapok mögé bújnak, a tanárok webkameráknak tartanak órákat, a rokonok nem mernek egymással találkozni. Rendőrök, katonák, drónok, és robotok járőröznek, tartatják be a kijárási tilalmat.
2019-ben verejtékezve ébredtünk volna egy ilyen álomból, 2020-ban ez lett az életünk. Csodálkozunk, hogy megváltoztak az álmaink is, ha egy rossz álom lett az életünk?
Minden nehéz élethelyzetben érdekes lehet megnézni, hogyan változnak az álmok, mert tudattalan tartalmakhoz férhetünk hozzá
– magyarázta Kőszeg Sára, klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta, hogy miért kezdte gyűjteni covidosok álmait, amiket egy Facebook-csoportban közöl az álmodók beleegyezésével.
A történet azzal keződött, hogy covidos lett, és ennek nyomán neki is megváltoztak az álmai: „Két álmot is fel tudok idézni, amikor nagyon erősen halálfélelem, szorongás jelent meg, amiben az volt számomra érdekes, hogy ezt tudatosan nem éltem át” – mesélte, hozzátéve, hogy több páciense is hasonló élményekről számolt be.
Azt álmodtam, hogy derékig érő víz van a lakás azon részeiben, ahol leggyakrabban megfordulok – nappali, konyha, fürdő. A kamrában például pár centis volt csak. Szerencsére az ébresztőóra csörgése előtt még láttam távozni a vizet, a kamra közepén lévő összefolyó felé tereltem én is seprűvel, és szépen távozott. Pici foltok csillogtak csak, mint felmosás után
– így szól például az egyik álom, ami olvasható a csoportban.
Az álmokban nagyon gyakran jelenik meg víz, fulladás, elsüllyedés, vagy valamilyen vízi állat támadása, üldözés, és visszatérő elem a családtagokért aggódás is. Kőszeg Sára szerint ennyiből „nagy következtetéseket nem lehet levonni, de az a tendencia látványos, hogy szorongás, félelem, és kifejezetten halálfélelem gyakran előjön”:
Kicsit mindannyian attól félünk, hogy belehalunk
– vonta le a kényelmetlen következtetést a pszichológus.
Az álmok értelmezését nem úgy kell elképzelni, hogy egy álmoskönyvben keresgélnek jelentéseket a pszichológusok, ez a laikus megközelítés. „Az elvont párhuzamok kreált dolgok” – fejtette ki Kőszeg Sára – „nincsenek általános jelentések: például az álmoskönyvek szerint foggal álmodni halált jelent, de lehet, hogy valaki csak fogorvosnál volt előző nap”.
A pszichológusok – Sigmund Freuddal kezdve, aki szerint az álmok jelentik a királyi utat a tudattalanhoz – szabad asszociációkon keresztül igyekeznek megérteni a páciensek álmait, és ebben a folyamatban a terapeuta előzetes tudása a páciensről is komolyan latba esik. Kőszeg Sára gyűjtése ezért nem is alkalmas az egyes álmok megértéséhez, viszont tendenciák kirajzolódhatnak majd, ha sok álom összegyűlik. Ugyanakkor világszerte számos alváskutató intézetben zajlanak egzakt kutatások.
Ha nagy a stressz, az agyunk küldi az álmokat segíteni
A Lyoni Idegtudományi Kutatóközpont március óta vizsgálja a koronavírus és az álmok kapcsolatát. Eredményeik szerint a betegséget elkapók között 35 százalékkal nőtt azoknak az aránya, akik jól emlékeznek az álmaikra, a rémálmoktól szenvedők aránya pedig 15 százalékkal emelkedett. Egy másik kutatásban, amit Vuhanban dolgozó nővérekkel végeztek, az jött ki, hogy 45 százalékuknak voltak rémálmai.
Bár eddig nem tettük meg, érdemes külön kezelni a covidosokat – akiknek Kőszeg Sára is gyűjti az álmait –, és a többi embert. Aki nem kapta el a vírust, az is máshogy álmodik, mert egy új élethelyzetet kell feldolgoznia mindenkinek, ám – a kutatók feltételezése szerint – a vírus direktebben is hat az idegrendszere, és így az álmokra.
Kőszeg Sára is elmondta, hogy létező jelenség, hogy egy vírus áthatol a vér-agy gáton, így bekerül az idegrendszerbe. Ennek egészen extrém hatásai lehetnek, nem csak az álmokra: a New York Times cikkében több pszichiáter is arról beszélt, hogy
A jelenség nem gyakori, de létező. Az okok egyelőre nem biztosak, de azt gyanítják a szakemberek, hogy arról lehet szó: a vírus, vagy az általa kiváltott neurotoxinok kerülnek az agyba, és okoznak komoly gondokat.
Kőszeg Sára ilyen súlyos esettel nem találkozott, de azt ő is látja, hogy még el se kell kapni a koronavírust ahhoz, hogy valakiben felerősödjön a szorongás, így gyakoribbakká válhattak tavaly az enyhébb mentális problémák is.
Aki egyébként is hajlamos az erős szorongásra, annak a mostani reális fenyegetés igazolja, hogy tényleg lehet mitől félni. A vírus mellett pedig a gazdaság helyzete, a munkanélkülivé válás, a szociális izoláció mind olyan dolgok, amelyek növelhetik a szorongást
– magyarázta a pszichoterapeuta.
És itt kanyarodjunk vissza az álmokhoz: az álmoknak ugyanis van olyan funkciója, hogy segítenek megküzdeni az ilyen szorongáskeltő helyzetekkel. Az agyunk megpróbálja beilleszteni az új eseményeket egy tágabb narratívába, történeteket kreálunk a szorongást keltő élményekből, és álmunkban ezek összekapcsolódnak már valamilyen ismert helyzettel (például a víz veszélyességével), hogy így kézzelfoghatóbb legyen számunkra a szorongás.
Ez nem csak egy pandémiás helyzetben van így, hanem például a szeptember 11-ei terrortámadás után is ezt figyelték meg kutatók. Deirdre Barrett, a Harvard Egyetem tanára, a Dreaming című szakfolyóirat főszerkesztője a terrortámadás túlélőinek álmait elemezve arra jutott, hogy a tudattalan így segítette feldolgozni a túlélőknek a poszt-traumatikus stresszt. Barrett most is gyűjt álmokat: ezen a linken lehet hozzájárulni a kutatásához.
A Scientific American cikkében is felidézik, hogy jól feltárt álomfunkció, amikor valaki nem bír megbirkózni egy helyzettel, ezért az álmokban, metaforákban kibontakozó tudattalanja próbálja feloldani a feszültséget. Ám a cikkben arról is írnak, hogy nem feltétlenül ez a magyarázata annak, ha valakinek bizarr, élénk álmai voltak az utóbbi időben
Ha már nincs hova utazni, Álomországban időzünk
Elizaveta Solomonova és Rebecca Robillard észak-amerikai kutatók 2477 amerikai felnőttet kérdeztek, és azt találták, hogy 29 százalékuk álmodik többet, és 37 százalékuknak voltak „pandémiás álmaik”. Ezek közül sok volt ugyan a szorongást feltételező álom, de voltak olyanok is szép számmal, amelyek csak szokatlanul élénkek voltak.
Utóbbira van egy nagyon lakonikus magyarázat: többet alszunk a kijárási korlátozások miatt, és ezért többször ismétlődik a REM-fázis, amikor álmodunk. Ezek a fázisok körülbelül 90 percenként ismétlődnek, így szimpla matematika szerint többet álmodunk, ha többet alszunk. A tisztább emlékezést pedig az is segíti, hogy a stressz miatt gyakrabban felébredünk, és hirtelen riadva jobban emlékezünk az álmainkra. Kőszeg Sára szerint az emlékezést az is segíti, hogy élményszegényebb az életünk, kevésbé veszünk el a napi teendőkben, ezért jobban is figyelünk magunkra.
Valamint egy még nem említett álomfunkció miatt is érezhetjük úgy, hogy jobban az életünk részévé váltak az álmok. Egy elmélet szerint ugyanis az álmokon keresztül modellezzük is a társadalmi helyzeteket, és ha valami szokatlanba csöppenünk – mint mostanság –, akkor bőven van alapanyaga az agyunknak. Tulajdonképpen álmunkban próbálgatjuk, hogy hogyan viselkedhetünk, reagálhatunk különféle helyzetekre, ennek pedig akkor nyílik nagyobb tere, ha valami újjal, különlegessel, még nem tapasztalttal találkozunk.
Rachel Salas, a John Hopkins Egyetem neurológusa olyan sokszor találkozott ezzel, hogy elnevezte a jelenséget „covidszomniának”, kombinálva a Covid és az inszomnia szavakat. Salas az Atlanticnek felidézte, hogy a Brit Alvás Társaság adatai szerint a britek háromnegyedének változtak az álmai a járványidőszakban, és a többet álmodók mellett az álmatlanok is nagyon sokan jelentek meg.
A tudósok még ennek a jelenségnek sem értik teljesen az okait, de azt sejtik a háttérben, hogy a melatonin, az alvási ciklust irányító hormon lehet a felelős. Ennek a hormonnak a termelődése ugyanis az immunrendszer állapotával is összefüggésben van, ezért is fontos az egészségünk szempontjából a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás.
Jelenleg nyolc kutatás is folyik, amelyek a melatonin és a koronavírus kapcsolatát kutatják. Arra viszont a kutatók felhívták a figyelmet, hogy senki ne kezdjen el melatonint szedni koronavírus ellen, mert ilyen kapcsolat szinte biztosan nincs.
Sok tehát még a nyitott kérdés, de abban mindenki egyetért, hogy a jó alvás különösen fontos. Mivel a koronavírus felforgatta az életünket, és benne az álmainkat, ezért sokan szenvedhetnek éjszakánként így, vagy úgy, hogy aztán kialvatlanul ébredjenek, ami a fizikai- és a mentális egészségünkre is kihatással van.
Deirdre Barrett ilyen esetekre ajánlja az álominkubációt: ez annyit jelent, hogy elalvás előtt a gondolatainkkal, vagy a környezetünkkel terelgethetjük az agyunkat valamilyen irányba, és így bizonyítottan az álmainkat is befolyásolhatjuk. Ha már a maszkhordáshoz, és az állandó kézmosáshoz hozzászoktunk, akkor akár ebből is lehet rutin, hogy újabb fronton vegyük fel a harcot az egészségünk védelmében.
