Belföld

Mintha lenne egy másik feled, aki a víz alá nyom és megpróbál megölni

Depresszióval küzdők mesélnek őszintén mélyrepüléseikről, a hozzájuk vágott bántó beszólásokról, félelmeikről. Teszik mindezt azért, hogy megértessék a kívülállókkal, milyen ezzel a betegséggel élni és küzdeni.

Csak a fejedben van. Engedd el. Csak szomorú vagy, lépj túl rajta. Mindenki szokott szomorú lenni.

Akik ehhez hasonló mondatokkal próbálják kizökkenteni azokat, akik depresszióval küzdenek, talán maguk sem sejtik, hogy segítség helyett jelentősen ronthatnak a beteg állapotán. Többek között erről is beszélnek azok a nők, akik a Mélylevegő Projekt felhívására rövid videóüzenetekben osztották meg a kívülállókkal, mit jelent depresszióval élni.

A 30 perces Youtube-videóvá duzzasztott beszámolók ötlete egy főképp diploma előtt álló pszichológusokból összerántott csapattól származik. Céljuk, hogy minél többekkel megosszák azt a tudást, amelyet egyetemi képzésük alatt szereztek.

„A tavaszi karanténhelyzet kezdetével mind kizökkentünk a rohanós hétköznapjainkból, és a megnövekedett otthon töltött időben szerettünk volna értékteremtő tevékenységet végezni. A projekt előtt is ismertük egymást, hajnalonként rendszeresen vitattuk meg világmegváltó terveinket. Egy ilyen ötletként indult a Mélylevegő Projekt is, és mire a reggel eljött, már fel is vázoltunk egy indulási tervet” – részletezte a fiatal pszichológuscsapat indulásuk körülményeit a 24.hu-nak.

A csapat pszichoedukatív és mentális egészséget népszerűsítő tartalmakat oszt meg a közösségi média felületein, mert a tagok úgy látják, hogy szakadék van a szakmabeliek, kutatók és a laikusok között. „Ezt a szakadékot áthidalva foglalkozunk pszichológiai ismeretterjesztéssel, mindenki által befogadható és vizuálisan is élvezhető formában”, mert úgy gondolják, felelősségük, hogy az elméleteket, modelleket, kutatási eredményeket a hétköznapokban is alkalmazható ismeretekké, tippekké formálják.

A projekt központi témája a depresszió. Az Európai Unión belül Magyarországon a legmagasabb a depresszióval élők száma. És miközben minden ötödik felnőtt élete során legalább egyszer tapasztal depressziós tüneteket, a betegséget – és úgy általában a mentális zavarokat meg a pszichológushoz járást – erős megbélyegzés övezi.

Igyekeznek támogatást nyújtani az érintetteknek, hiszen a kialakulóban lévő Mélylevegő közösségben érezhetik, hogy nincsenek egyedül problémáikkal; a projektben egy biztonságos közegre találhatnak, amiben nekik és szeretteiknek is lehetőségük nyílik jobban megismerni, hogy mivel állnak szemben.

Hiszen minél jobban ismerünk valamit, annál kevésbé tűnik ijesztőnek a vele való megküzdés.

Dementor, köd, hátizsák

A videóban teljes nyíltsággal és őszinteséggel, névvel és arccal vállalva beszélnek az érintettek arról, hogyan élik meg a depressziót, és mihez lehet hasonlítani ezt a rejtélyes betegséget, ami jóval több állandó rosszkedvnél, levertségnél.

Íme néhány, a videóban elhangzó hasonlat:

  • Mint a dementorok a Harry Potterben.
  • Nagyon sűrű és hideg köd, ami beborít és nehéz benne levegőt venni.
  • Mintha ködös területen mászkálnál. Elsötétedik, de néha kitisztul, és jobban lát az ember.
  • Mintha ébredéskor ülne valaki a mellkasodon, és végig ott van ez a súly. Cipeled és annyira elfáradsz ebben, hogy semmihez nincs kedved. Körülnézel, és azt látod, hogy nem cipeli senki, szörnyen magányosnak érzed magad emiatt.
  • Egy hátizsák, ami lehúz, folyton rajtad van és nem tudod leszedni magadról.
  • Egy légüres lüktető vákuum, ami ha beszippant, úgy érzem, hogy a világnak semmi értelme, senki nem tud ezen segíteni, én vagyok benne egyedül, és soha nem lesz vége.
  • Olyan, mintha lenne egy másik feled, aki a víz alá nyomja a másik fejét és fojtogatja. Folyamatosan megpróbálja megölni, miközben van egy kis részed, aki megpróbál boldognak lenni, normális életet élni, de nem tudsz megszabadulni a másik feledtől.

A projekt létrehozói szerint nem hogy kívülállóknak nehéz beszélni a depresszióról vagy általában a lelki betegségekről, gyakran még önmagunknak beismerni is az.

És ez teljesen érthető, sokaknak nem könnyű belátni, hogy valamivel már nem képesek egyedül megküzdeni, főleg ha ez a valami a lelki egészséget érinti.

Sokan még mindig nem hisznek abban, hogy léteznek mentális betegségek, leggyakrabban úri nyavalyának, az akaraterő hiányának vagy lustaságnak tartják azokat. Ezek a leggyakoribb értelmezések, de számos más hasonlóval találkoztak a Mélylevegő projekt megalkotói, akik szerint amíg nem történik jelentős változás ezen a téren, továbbra is nehéz lesz nyíltan beszélni a valós mentális problémákról.

A videóban szereplők a stigmatizációval és a megnyílás nehézségével együtt beszélnek bátran megpróbáltatásaikról. Például arról, hogy a depresszió mennyire lehetetleníti el mindennapi életüket, hogyan gátolja őket az életkedvtelenség, hogy egy depressziósnak miért a felkelés a nap legnehezebb része, és milyen az, amikor akaratod ellenére potyognak a könnyeid.

A férfiak sokkal kevésbé hajlandóak segítséget kérni

Feltűnő, hogy a félórás videóban csak nők osztották meg gondolataikat. A projekt tagjai elmondták, bár jelentkeztek férfiak is a felhívásra, de mindegyikük írásban válaszolt, és ebből a fiatal pszichológusok több következtetést is levontak. Kiemelik, hogy a depresszióval küzdő férfiak hajlamosabbak szociálisan jobban visszahúzódni, mint a nők, illetve kevésbé tolerálják a negatív hatásokat, jellemzőbb rájuk a düh elnyomása. Közrejátszik az is, hogy a tradicionális normák összekapcsolják a függetlenséget a férfiassággal. Az első két ok egy kevésbé flexibilis megküzdést eredményezhet, míg a harmadik ahhoz vezethet, hogy a férfiak a nőknél kisebb arányban fordulnak segítségért.

Márpedig a videóból kiderül, hogy a depresszióval küzdők segítséggel tudnak túllendülni betegségükön.

A klasszikus depresszió érdekes (és reményt keltő) tulajdonsága – írták kérdésünkre a pszichológushallgatók –, hogy idővel magától is elmúlhat, akár kezelés nélkül. Ugyanakkor a legtöbb esetben sajnos visszatér. Megfelelő gyógyszeres kezeléssel és pszichoterápiával ez a folyamat megelőzhető, kezelhető, az állapot gyógyítható, nélküle viszont szinte biztos a visszaesés.

Fájó mondatok

A szaksegítség mellett fontos, hogy a depresszióval küzdőket barátokból, családtagokból álló támogató közeg vegye körül, ám nagyon nem mindegy, ők mit mondanak az éppen mélyponton lévőnek. Az elutasítás, a helyzet túlegyszerűsítése és a helytelen összehasonlítások megnehezítik a depresszióval élő személyek állapotának javulását. Az engedd el, légy erős és legyőzöd, az egész csak akarat kérdése típusú „biztatások” leértékelik az érintett nehézségeit; olyan gondolatok kavaroghatnak ilyenkor a fejében, hogy „ha ez csak ennyi, akkor nekem miért nem megy? Biztos velem van a gond, nem vagyok elég jó és csak teher vagyok mindenki számára”. Amennyiben pedig gyakran kapják ezeket a visszajelzéseket, az említetthez hasonló tartalmak beépülhetnek, ami az önértékelés tartós romlásához vezethet – hangsúlyozzák a Mélylevegő Projektesek, akik hozzáteszik:

ha a hozzátartozók hatékonyan szeretnének segíteni szeretteiknek, az első és legfontosabb lépés az, hogy tudjanak meg minél többet a depresszióról, hogy amennyire lehet, értsék, min megy keresztül. Fontos, hogy támogassák a segítségkérésben, biztosítsák támogató jelenlétükről.

De mi is az a depresszió? Jóval több, mint általános hangulatingadozás vagy az átmeneti érzelmi válaszok az élet nehézségeire. Ez egy gyakori és komoly zavar, ami negatívan befolyásolja az érzéseket, gondolatokat és a viselkedést. A sokat ismételt tévhittel ellentétben nem csak szomorúságról van szó. A depresszióval küzdő személyek – az agy kémiai szabályozórendszerének deficitje következtében – elvesztik az érdeklődésüket a korábban kedvelt cselekvések iránt, megváltozik az étvágyuk, jellemzően alvási problémáik vannak, gyakran értéktelennek érzik magukat, gondolkodási és koncentrálási nehézségekkel küzdhetnek, és előfordulhat, hogy döntési és munkavégzési képességük is csökken. Ebből is látszik, hogy a szomatikus betegségekhez hasonlóan a depresszióval élők életfolyamatai több területen is jelentősen és tartósan eltérnek a normálistól.

Nem szégyenfolt

A Mélylevegő Projekt kimondott célja, hogy minél többen gondolkozzanak és beszéljenek a mentális egészségről, mert ezzel mérsékelhetőek az előítéletek.

„Még jobb, ha utánaolvasunk, tájékozódunk. Ennek az informálódásnak a platformját igyekszünk megteremteni, hiszen tudjuk, hogy a szakkönyvek sokszor nehezen érthetőek vagy elérhetőek a nem szakmabeliek számára, a népszerű, könnyen elérhető tartalmak mögött viszont sok esetben nincs valós szakmai tartalom” – emelik ki.

Ha úgy érezzük, hogy már minden túl sok, elértünk az egyéni megküzdési képességünk határáig, akkor szakértő segítségét kérni lehet és ajánlott is – tanácsolják a projekt szakértői, akik a terápia körüli tévhitek eloszlatásával is erre szeretnék ösztönözni minél többeket.

Mint írják,

a végcél, hogy elinduljon egy társadalmi változás, és közelebb kerüljön egy világ, amiben általánosan elfogadott, hogy mentális egészség nélkül nincs testi egészség sem, egy világ, amiben aki pszichológushoz fordul, azt nem címkézik zsigerből elmebetegnek, egy világ, amiben mentális betegségeket tapasztalni nem szégyenfolt.

Ajánlott videó mutasd mind

Kénytelen NER-céggel felújíttatni a Lánchidat Karácsony?

Négyből három jelentkező a kormányoldalhoz köthető. Az esetleg túlárazás ismét tendervisszavonáshoz és a politikai harc folytatásához vezethet, miközben meglehet, a kormányközeli cégek megbízása miatt is magyarázkodnia kell a fővárosi vezetésnek.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.