A Demokratának a rendszerváltásról Kövér László azt mondja, arról gyakran vitáznak barátjával, Schmidt Máriával, aki a 30 éve történteket vértelen forradalomnak tartja, míg ő „inkább nagy átverésnek”, noha a helyzetet ugyanúgy látják, csak egyiküknek félig tele a pohár, a másikuknak félig üres. Szerinte
el kell ismerni az akkori történések jelentőségét, súlyát, a résztvevők történelmi szerepét, hiszen egy idegen fegyveres megszállásnak és egy népelnyomó diktatúrának vetettünk véget 1990-ben. (…) Tizenkét év posztkommunista kormányzással súlyosbítva sem a vert mezőnyben kullogunk, inkább a középmezőny éléhez vagy a legjobbak közé tartozunk.
Szerinte 2010 nem vethető össze 1990-nel. Nem a kommunista diktatúrából léptek át a demokráciába, a rendszerváltozás mulasztásait kellett pótolni. Az Országgyűlés fideszes elnöke mégis sorsdöntőnek tartja a tíz évvel ezelőtti választást, mert „az idegen érdekeket szolgáló balliberális kormányzatok bűnei miatt
egy újfajta gyarmati sors rémképe derengett fel a közeljövő látóhatárán. Egy demoralizálódott, szétesőfélben lévő államot és egy már-már hitehagyott nemzetet kellett visszarántani a katasztrófa széléről…
Szerinte a nyugati világban valamilyen megbízatást teljesítenek azok, akiknek nem tetszik a módszer, ahogy ezt tették. Kövér László az összehangolt nemzetközi támadást az Orbán-kormány ellen meg is tudja magyarázni.
a saját közvéleményük számára, hogy elfedjék egy olyan nemzeti politika valóságát, amely túlságosan vonzó lehet más országok polgárainak is.
Az ellenzék nem a nemzet része
A nemzetközi és a magyar ellenzéki bírálat egy és ugyanaz, mert balliberálisok egy globalista hálózat részei, a nyugatiak az ő rágalmaikra alapozzák a maguk propaganda-hadjáratát.
Ez az ellenzék nem a magyar nemzet része, hanem ennek a világelitnek a komprádor alakulata. Ilyen értelemben semmiben sem különböznek Rákosi Mátyástól vagy Gerő Ernőtől.
Az Országgyűlés fideszes elnöke nem aggódik a fideszes kormány teljhatalma miatt, szerinte a felhatalmazási törvény időbeli korlát nélkül is legmagasabb fokú demokratikus garanciát adja. Szemben azokkal, akik jogszűkítésről beszélnek, úgy látja, Orbán Viktor
a szükségesnél egy perccel sem élhet tovább azokkal az eszközökkel, amelyeket a parlament utalt a rendelkezésébe.
Úgy véli, ebből is az ellenzék csinált presztízskérdést, de csak azt követően, hogy holdudvara támadásba lendült. Számára ez is azt jelzi, mennyire „kiszolgáltatott ez a képességeit és teljesítményét tekintve súlytalan ellenzék” a világméretű hálózatnak, amellyel értelmiségi háttere köti össze.
Kövér László ostobaságnak tartja, hogy a Fidesznek kapóra jött a vírushelyzet a következő választás előtt,
a járvány úgy jött a magyar kormánynak, mint ablakos tótnak a hanyatt esés. (…) Természetesen nincs tökéletes kormányzati teljesítmény, a miénk sem ilyen, de magabiztosan fordulhattunk volna rá a 2022-es választási esztendőre.
Ezt követően az interjúban előkerül Gyurcsány, Bajnai 2010 előtti „katasztrofális teljesítménye”, szembeállítva Orbánéval, majd egy érdekes történelmi összevetés, amelyben Brüsszel harcát a Fidesz ellen a Harmadik Birodalom utolsó háborús évéhez hasonlítja.
Mintha a brüsszeli bunkerben ülő globalista vezérkar sem hinne már a győzelemben. Észrevették, hogy a haditervük csődöt mondott, hogy fontos pozíciókat veszítenek, lassan defenzívába szorulnak, mégis, vagy éppen ezért józan ítélőképességüket egyre inkább elveszítve, minden mindegy alapon folytatják a háborút, még az unió romba döntése árán is. Várják a csodafegyvert, a Wunderwaffét, amely számukra ebben a pillanatban a hetes cikk, ettől remélik a fordulatot, a végső győzelmet.
Soros spekuláns, tehát élősködő
A kormánypárti hetilap kormányzati forrásokra hivatkozva teszi fel a kérdést a kormánypárti politikusnak, mi lehet Soros György forint elleni támadásának valódi célja? Kövér pedig tudja, hiszen élt a létező szocializmusban, tanult politikai gazdaságtant, látta a rendszer csődjét, szerinte a kapitalizmusban a legundorítóbb a spekuláció.
A spekuláns olyan ember, aki munka, teljesítmény és értékteremtés nélkül, a mások által megtermelt értékeken élősködik. Ennek legszebb példája Soros György, akinek nem elég, hogy országokat, társadalmakat meglopva, tönkretéve lett a világ egyik leggazdagabb embere, nem elég, hogy a kitartottjain keresztül nemzetközi intézményeket befolyásol illegitim módon, de magát a valaha volt legnagyobb emberbarátnak beállítva, beteges módon még azt is igényli, hogy szeressék.
Egyébként pedig a Soros György is egy láthatatlan hatalmi gépezet, az úgynevezett mélyállam figurája.
Szerinte a járvány után egy időre eltűnik a fennhéjázó, öntelt magabiztosság, hiszen a kis vírus néhány hét alatt nagyobb hatást gyakorolt a világra,
mint a klímavészhelyzetet kiáltó baloldali politikusok valaha is álmodtak maguknak.
Ugyanakkor a világ folyása miatt nem túl optimista, szerinte minden megy majd úgy tovább, mint eddig. A vakcina után a következő járvány még nagyobb károkat okoz emberéletben, gazdaságban egyaránt.
A terrorizmusról is az jut eszébe, hogy sajnos, túl nagy érdekek kötődnek ahhoz, hogy a jelenlegi működési modell ne változzon, de a válság kezelésekor a nemzeti közösségek és intézményeik megerősítése értékes tapasztalatokat szerezhetnek, ami jól jöhet a jövőben.
Kiemelt kép: MTI/Kovács Tamás
