Azok a tanulók, akik számára nem adottak a távoktatás feltételei, és akik közül sokan eddig is hátrányos helyzetben voltak, most még inkább leszakadnak társaiktól
– írták nyílt levelükben civil szervezetek és tanodák közösen Maruzsa Zoltán oktatási államtitkárnak.
A civilek arra a tanulmányra hivatkoznak, amely a 2017-es országos kompetenciamérés adatait alapul véve azt állítja: a diákok jelentős része – az általános iskolákban közel minden ötödik diák – nem vagy csak erősen korlátozottan fér hozzá az online oktatáshoz. Ha ennek csak a fele igaz, akkor is százezer olyan tanuló lehet az országban, aki most hónapokra kiesett az oktatásból.
Az aláírók megemlítik, hogy az országban sok helyen papíron kapják a gyerekek a feladatokat, otthonról pedig nem tudnak segítséget kérni a pedagógusoktól.
Egy Borsod megyei iskolában tanító pedagógus arról számolt be, hogy a gyerekek digitális kompetenciáit elég jónak tartja, a problémát az jelenti, hogy nem minden családban áll rendelkezésre megfelelő eszköz. Sok diák csak okostelefonon keresztül tudja letölteni a tananyagot, így a tanároknak is erre kellett berendezkedni.
Nagyon jó alkalmazások vannak az online oktatásra, nekünk viszont olyan módszerekben kellett gondolkodnunk, amelyek egy nem csúcskategóriás okostelefonon is működnek
– mondta.
Így igyekeztek telefonról is elérhető digitális tananyagot, gyakorló felületeket keresni, akiknek pedig nincs lehetősége internethasználatra, azokhoz nyomtatott formában juttatják el a tananyagot.
A pedagógus szerint a legnagyobb gond, hogy a bonyolultabb tananyagokat nem tudják szemtől személyesen a diákoknak, valamint nem tudnak úgy figyelni rájuk, segíteni őket, ahogy ezt korábban megszokták. Ezeknek a gyerekeknek ráadásul a szüleik – alacsony iskolázottságuk miatt – nem igazán tudnak segíteni.
A nehezített körülmények ellenére az átállás egész gördülékenyen ment, az új módszer viszont rengeteg plusz munkát igényel a tanároktól és a szülőktől is. A lapunknak nyilatkozó tanárnő elmondta, az élő videós órák tartása nem jellemző, de ő azért szokott felvételeket készíteni a gyerekeknek, és ha valami probléma adódik, bármikor írhatnak neki a Facebookon.
Egyes családokban két-három gyermeknek kellene egy közös telefont használni, így az élő óra megtartását nem lehet megoldani, ezért igyekeznek olyan házi feladatokat adni a diákoknak, amelyek segítségével a megszerzett tudást ellenőrizhetik, ezek inkább egy házi dolgozathoz hasonlíthatók – a gyerekek így a gyakorlatban alkalmazzák a megszerzett tudást.
Az iskolánk tanulóinak 99 százaléka cigány származású, körülbelül a gyerekek fele mélyszegénységben él. Eleve egy olyan közegből érkeznek hozzánk, ahol a tanulás nem menő
– mesélte egy Kaposvár környéki iskolában dolgozó pedagógus, hozzátéve: itt egyébként is nehéz a tanítás, a digitális oktatás bevezetése óta pedig csak még nehezebb lett.
A mélyszegénységből jövő gyerekeknél nincs internet, az iskola diákjai közül akad, akinek otthonában vezetékes víz sincs. Így akikkel a tanárok nem tudnak online kapcsolatba lépni, azokkal marad a papír alapú kommunikáció, ami a vírus szempontjából sem a legszerencsésebb megoldás.
A gyerekekhez a tananyag így sok esetben az ebéddel együtt kinyomtatott formában jut el, majd a diákok ezeket kitöltés után szintén az ebédes autóval küldik vissza az iskolába.
Általánosságban elmondható, hogy gyakran azokat a tanulókat sem tudják elérni, akiknél van otthon internet. A pedagógus szerint ez részben azzal is magyarázható, hogy az iskolában ragaszkodnak a Krétához, így csak azon keresztül küldhetik el a tanulóknak a tananyagot. A rendszer viszont tökéletesnek aligha nevezhető, a tanítványok rendszeresen írnak, hogy nem látják az elküldött feladatokat, a tanár így kénytelen Facebookon magyarázni nekik. A pedagógus szerint a gyerekek e miatt nagyon nehezen haladnak, a helyesírási, tartalmi hibák javítása pedig végképp nehézkesen megy így.
Sokszor csak beszélgetni akarnak, mert otthon szerintem nincs kivel
– jegyezte meg. A tanárnő úgy látja, a tankerület irreális elvárásai állnak a helyzet nem megfelelő kezelése mögött, de mint mondta, ő inkább a gyerekeknek szeretne megfelelni, noha van olyan kollégája, aki egyest ír be annak, aki nem küldi el a házi feladatokat.
A digitális oktatás körüli anomáliák nem csak vidéken jelentkeznek: egy VIII. kerületi pedagógus is arról számolt be, hogy nincs elegendő eszköze az iskola tanulóinak, így nem tudják megoldani az online tanítást a kívánt módon.
Kérdezték, hogy miért nem küldött még a gyerek feladatot. Hát azért, mert nem tud mivel
– utalt az egyik diákjára, aki egy otthonban lakik, ahol ez idáig egyetlen számítógép sem volt, a tanárnő jóvoltából most már van egy, de így is csak körülbelül naponta tíz percre tudnak odaülni elé a gyerekek, annyian használják.
A pedagógus szerint a munkát nehezíti egyébiránt, hogy a tanárok rengeteg különböző helyre töltik fel a tananyagot és a megoldásra váró feladatokat, a gyerekek pedig már elvesznek az elvárások tengerében. Sok esetben a szülők jelezték, hogy próbálnak segíteni a folyamatban, de nem tudják figyelemmel kísérni, éppen mit hol kellene csinálni.
A tanárnő földtől elrugaszkodott dolognak tartja a digitális oktatásra való átállást ilyen rövid idő alatt. Tapasztalatai szerint a gyerekek belefáradnak az előttük tornyosuló millióféle elvárás teljesítésébe, míg a szülők próbálják emellett a saját munkájukat végezni, így nem tudnak elegendő időt fordítani a támogatásukra.
Hívott már szülő azzal, hogy bármennyit fizetne, csak menjek segíteni, mert ők képtelenek boldogulni
– mondta a pedagógus, aki felhívta a figyelmet, hogy nem csak a digitális eszközök hiánya okoz gondot sok háztartásban, hiszen van, ahol a tanuláshoz szükséges alapvető kellékek hiányoznak: egy diákja például a geometriai feladatokat azért nem tudta elkészíteni, mert nemhogy laptop, de vonalzó sincs otthon.
A tanárnő úgy véli, a hatékony tanulás szempontjából nem elégséges, ha a tanárok csupán kijelölik, hányadik oldalon található a tankönyvben, amit meg kellene tanulni.
Az iskolában így akad olyan gyerek, aki az elmúlt egy hónapban még semmit nem adott le – mégsem hibáztatja őt, hiszen pontosan tudja, hogy a család három tagjának egyetlen telefonja van, amire az édesapának a napi munkájához szüksége van.
És akkor nekem szólnak, hogy a fiú nem adott még be feladatot. De mivel kellene küldenie, galambpostával?
– kérdi a pedagógus. Ilyen háttérrel nem hibáztathatja a gyerekeket, ugyanakkor nem tudja, hogyan hozható majd be a lemaradás.
Mindezek miatt civil szervezetek azon dolgoznak, hogy ne csak a gyerekek egy részéhez jusson el a digitális oktatás. A Civil Kollégium Alapítvány és az Esély Labor Egyesület például közösen hozta létra az Ablak a padra nevet viselő adománygyűjtő kampányt, amelyben közösségszervezőkön és tanodákon keresztül szervezik a gépek és egyéb digitális eszközök kiosztását.
Az igényfelmérésünkből kiderült: a legnagyobb szükség laptopokra és tabletekre van, amelyek hatékony használatát nagyban megkönnyítené, ha headseteket is kapnának a gyerekek – a partnereink jelzései között sokszor szerepel, hogy a gyerekek nagy része zsúfolt lakásban, házban él
– mondta a 24.hu-nak Kertész Anna, a Civil Kollégium Alapítvány egyik tagja.
Az eszköz önmagában azonban nem elég, hiszen a háztartások többségében, ha a szülők telefonjához van is valamennyi adatforgalom, az biztosan nem elég a digitális oktatáshoz szükséges internethasználathoz. Így fontos, hogy a gépek mellé internetelérést is biztosítsanak.
Az alapítvány igényfelméréséből kiderült, az a legjellemzőbb, hogy egy rossz minőségű okostelefon van a családban, azon kapja az összes iskolás korú gyerek a feladatokat. Ez az eszköz pedig nyilván alkalmatlan arra, hogy a digitális oktatás lehetőségeit – akár videók nézésére, akár online játékos feladatok megoldására – ki lehessen használni.
A gyerekek így a korszerű tanulási lehetőségektől is elesnek, miközben osztálytársaik videók, online készségfejlesztő játékok segítségével haladhatnak. A digitális eszközzel nem rendelkező gyerekeknek nemcsak az iskolai oktatás nem követhető, de tanodájukkal, mentorukkal is nehezebben tudják tartani a kapcsolatot, így a papíralapon küldött feladatok megoldásához se nagyon tudnak segítséget kapni, ha a szülő nem tud velük tanulni.
Az alapítvány egyik partnere szerint problémát jelent többek közt, hogy
akiknek van eszköze – ez többnyire telefon –, azt is leginkább Facebookra és TikTok-ra használják a gyerekek, sokan nem tudják, hogyan kell más applikációkat használni. A gyerekek többsége az önálló tanulásra, napirend kialakítására nem képes, és ebben a szülők segítségére sem tudnak támaszkodni.
Tapasztalataik szerint az otthoni tanuláshoz nagy mértékű önállóságra, motivációra van szükség a tanulás terén – ebben is segít, ha a tanodai mentorok követik a gyerekek napi, heti munkavégzését.
Mivel a családok nehéz anyagi helyzetükből fakadóan gyakran nem ismerik az eszközöket, így az alapítvány önkéntes segítői telefonon keresztül tanítják meg a gyerekeket a programok használatára. Összesen 18 helyszínre tudnak eszközöket eljuttatni, olyan településekre, ahol dolgozik közösségszervezőjük, illetve van tanoda. Az alapítvány tapasztalatai szerint belegondolni is szörnyű, mi van azokon a településeken, ahol nincsen.
Kiemelt kép: Balogh Zoltán /MTI
