1989. október 31-én jelent meg a magát AZ ELÉGEDETLENEK LAPJA-ként meghatározó 424-ben Gyurcsány Ferenc írása Nemzedékek címmel. A volt kormányfőt 30 éve az foglalkoztatta, hogy az „őrült tempóban átrendeződő” közéletet 40-50 évesek uralták.
Az ifjúság sehol.
Generációs szakadást okozott a politikában, hogy „vagy másfél tucatnyi párt” úgy robbant be a közéletbe, hogy a polgárok sehol nem sajátíthatták el a demokrácia játékszabályait.
A politikai szerveződés másik jellemző vonása, hogy a mai politikai mondanivalókban megnyomorított személyes és közösségi sorsok válnak politikai erővé.
28 évesen Gyurcsány arról írt, hogy korosztálya többségét nem tudták megszólítani a politikai szereplők, generácója előtt nincs egyéni, társadalmi minta,
nincs miért lelkesedni, így azután egy lelkiismeret-furdalásos társadalom hitehagyott ifjúsága lett a miénk. (…) Ha körülnézünk a világban: nagyon sok országban huszonévesek a gazdasági vállalkozások, vagy éppen a pártok húzóemberei, a vezető menedzserek. a miniszterek tanácsadói. Nálunk meg középkorú családapák kényszerülnek rövidnadrágos szerepbe, 35 évesen is bizonygatva, hogy semmivel sem kevesebbek felnőtt (?) társaiknál.
Az államszocialista diktatúra lerombolásához és a demokratikus jogállam megteremtéséhez kellenek politikai, jogi, intézményi garanciák, de szerinte a legfontosabb, hogy a polgárok önállóan, a maguk uraiként éljenek, mert
egy diktatórikus hatalom, ha akarja sem tudja a személyes és társadalmi szabadságot korlátozni, mert az belülről, az egyes állampolgári viselkedésből táplálkozik.
Nagyításhoz kattintson a képre!
Ehhez képest a magyar társadalom, főleg az ifjúság krónikus önrendelkezés-hiányban szenved. Ezért nemzedékének újra kell gondolnia mindent, el kell hinnie, van más szabályrendszer is, „mint amit a politizálók felnőtt(?) nemzedéke alkalmaz” és nem szabad önként lemondani társadalmi részesedéséről.
Meg kell próbálunk magunknak értelmet és önálló mondanivalót adni!
El kell fogadni, hogy
politizálni nem azt jelenti, hogy mindenáron legyőzöm és eltaposom a másikat, hanem, hogy felelős vagyok érte is.
Gyurcsány szerint fel kell készülni rá, hogy egyszer – talán még fiatalon – eljön az ő idejük, miután lezárul a dobhártyát szaggató, üvöltözés időszaka.
Írásához 30 éve a szerkesztő a következő kérdéseket fűzte: hogyan? hogyan? hogyan? hogyan? és van-e fiatalok között olyan, aki meg tudná verni „az öregeket” egy elnökválasztáson? S milyen programmal?
Kiemelt kép: Fülöp Dániel Mátyás / 24.hu
